A Lapác megyéhez tartozott Ormán (Rmanj, Ermin, Ermen) vára is, amit Zsigmond király 1431-ben elzálogosított Frangepán Miklósnak. Frangepán János özvegye, 1436 körül egy időben Ormánban lakott, s leveleit Ormán grófnéjaként írta alá. A várat 1449-ben Frangepán György kapta meg Cetinnel, Busánnal és Ribnikkel együtt. Az 1525-ös esztendőben megemlítődik a vár, várnagyának, Kosatovics Györgynek a neve is (kastellan Georgij Kosatowyth castri Orman). A vár romjai ma a településtől némileg távolabb találhatók meg, egy régi szerb monostor romjainak közelében. Klaić úgy gondolja, hogy a Lapác megyében található castrum Conub, valójában azonos Ormán várával. Az azonban teljesen elképzelhetetlen, hogy a Rmanj név, az Cillei Hermann gróf nevéből eredne, noha valóban egy ideig a vár birtokosa volt.
Engel Pál adatai szerint:
Castrum. Középkori nevének magyar alakjai Ormán és Ermen. A horvát bánsághoz tartozó királyi vár (1368).
Zsigmond 1430 előtt Frangepán Miklósnak zálogosította el, fiától Jánostól [1436-ban] Tallóci Matkó visszafoglalta, de 1437-ben a király Lapac megyével (kerülettel) együtt e János özvegyének és fiának, Györgynek adta zálogba (Frangepán I. 231, 235, 247, 292), aki 1450-ben és 1458-ban is bírta (DF 231270). 1505-ben Corvin János özvegyéé volt. 1504-25-ben királyi végvár (1504: Orman, Jajca 185; 1524: Ormand, DF 219352; 1525: MTT. XXII. 73). A lapaci kerületben feküdt (1458).
– Rom az Una mellett az Unac torkolatánál, Kulen Vakuftól DK-re (ALBH 11.117).
A vár várnagyai:
Kupsa (Chupsich) István (Lackfi Imre báné), egyúttal comes Olachorum, 1368-11-11 (Croatia Sacra 1932. 6) Tallóci Matkó [és Péter horvát bánok] honorbirtokosok 1437 s. d. (Engel 203) Dragovola [Frangepán Györgyé] 1448-11-28 (egyúttal lapaci knez, Šurmin 175) Bwsanygh Pál (Corvin özvegyéé) 1505 XII 9 (Frangepán II. 260)
A vár mai állapota:
A vár bejárására egy Ivan Kukuljević által a 19. szd. végén készített helyszínrajz alapján, 2011. 04. 02-án, Keserű László és Szabó Tibor társaságában került sor. A környékbeli lakosok, de még a határőrség határrendőrei előtt is ismeretlen várnak mára csak csekély maradványai láthatók, melyek alapján a vár egy központi magaslatból, egy azon álló toronyból és egy, a tornyot övező, nyugatról és délről fallal védett udvarból állt. A központi magaslatot, nyugatról egy harántárok választja el a fennsík többi részétől. A várba bejutni is csak innen lehetett. Ettől a ponttól, a vár nyugati fala, egy völgyzáró falhoz hasonlóan, kb. 50 métert halad a völgynek lefelé majd, kb. 40 m után jobbra, kb. 90 fokkal északnak fordul. A nyugati fal azonban még vagy 10 métert halad tovább lefelé, hogy ismét 90 fokkal jobbra forduljon. Ez az északi fal kb. 20 méteren át követhető, majd beleveszik az egyre meredekebb hegyoldalba.
Innen az amúgy is egyre meredekebben eső hegyoldal egy sziklafalba végződik, mely áthúzódik a vár keleti oldalára is. A vár ezen oldalain, nem volt szükség védőfalakra, vagy ha voltak is, már régen és nyomtalanul beleomlottak az Una völgyébe. A várhegy északi oldalában lévő falról, kiváló rálátás esik a már bosnyák területen álló, az Una völgyében lévő Martin Brodra és az ott található hengeres toronyromra. Az erősen beerdősült várról, még lombmentes időszaki bejárás után sem lehet többet elmondani.
A Miljuš gradinával kapcsolatban, azonban érdekes kérdésként merül fel a középkori Ermény/Ermen/Ormán várának a lokalizációja, illetve hogy az ismert történeti adatok melyik várra is vonatkozhatnak, ugyanis a jelenleg egy államhatárral kettéosztott területen – KÉT vár is van! Az egyik a bosnyák területen található Martin Brodban, az Una szigetén áll (egy hengeres torony, lásd: Martin Brod, kula Rmanj), a másik pedig az előzőekben ismertetett, névtelen várrom, amit a közeli település után, Miljuši gradinának neveztünk el. Véleményem szerint, az elhelyezkedése és viszonylag kis területe, valamint alaprajzi kialakítása alapján, a történeti adatok a Miljuši gradinára vonatkozhatnak. A gradina területéről kiválóan szemmel lehetett tartani az Una völgyét, az Una szigetén lévő települést, ráadásul csak nyugatról lehetett megközelíteni. Ha figyelembe vesszük a Likát elfoglaló törökök azon szokását, hogy a hűbérként megkapott, viszonylag kisterületű, likai birtokaik központjába egy-egy, kevésbé korszerű, de könnyedén megközelíthető, általában egy hengeres, központi toronyból álló, fallal övezett várat építettek, akkor a mai Martin Brodban található hengeres torony is hozzájuk köthető, így a hengeres torony a 15/16. szd. fordulóján épülhetett. A torony datálása a kialakítása miatt meglehetősen bizonytalan, hiszen Likában számos korábbi, egy toronyból és egy fallal övezett udvarból álló, kicsiny vár található, amelyek viszont bizonyíthatóan, 13/14. századiak. Igaz számos, bizonyíthatóan 15/16. századi, törökökhöz köthető, hasonló kialakítási vár is létezett Likában, ami alapján valószínűsíthető, hogy egy korábbi tradíciót vihettek tovább, a Likát megszálló törökök.
A kérdést csak egy, mind a két vár területét érintő régészeti kutatással lehetne eldönteni.
/Szatanek József/
Forrás:
Gjuro Szabo, Sredovjećni gradovi… (Zagreb, 1920. 211-212. oldal)
ENGEL PÁL, MAGYARORSZÁG VILÁGI ARCHONTOLÓGIÁJA 1301–1457 (Rmanj)
