Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

„…Otocsác települése védelmének érdekében 1619-ben egy un. Fortezzat építettek a régi otocsáci vár fölötti szomszédos hegyen. A Pieroni és Stier hadmérnökök a jelentésükben helytelenítették ezt az építményt. Stier az állította róla (1650-ben), hogy ahhoz képest, hogy mintegy 20 évvel ezelőtt és 30.000 forintnyi költséggel építették fel, nagyon rosszak a falai és, hogy az egyik oldalát újra kell falazni. Ehhez a fortezza-hoz, 60 ember szükségeltetett. Mindenesetre maga a fortezza egy érdekes építmény, háromszögletűre és kétszintesre építették. Minden sarkán egy-egy torony van, de mindegyik más méretű, melyek közül a keleti a legnagyobb. A bejárata két ölnyire volt a földtől, amihez eleinte létrán, majd később egy fából készült lépcsőn lehetett feljutni. A fortezzát, még 1804-ben is kijavítatták 1861-ben még egyben volt, 1882-ben csak a legnagyobb tornya volt befedve, mára az erősség azonban romba dől. A formája teljesen hasonló Sziszek váráéhoz, ami mintegy nyolcvan évvel korábban keletkezett.”

7] Laszowski: "Hrvatske povijesne gra�evine" (1902. g. I. 85. oldal…A Fortica egy kétemeletes erősség. A háromszög alakúra épített várnak, három, falakkal összekötött kerek tornya volt. A falakon belül egy szűk várudvar volt egy ciszternával. A tornyokat összekötő fal alja vastagabb volt, majd félmagasságtól, a fal koronáig egyre vékonyodott. A falakat puskalőrésekkel látták el. A várudvart egy fából készített galéria övezte, ahonnan az egyes emeleteket lehetett megközelíteni. A Fortica helyőrsége, ennek a galériának a védelméből, zavartalanul viszonozhatta az ellenség tüzét. A tornyokat csúcsos tetőzettel fedték, míg az összekötőfalakat és a galériát sátortetővel. A szolgálatban lévő őrök két, az északi és a keleti torony közti falon kialakított árnyékszék segítségével könnyíthettek magukon. Az árnyékszékeket egy-egy pár, kőből készített konzolra helyezték el úgy, hogy az ejtőnyílás a fal külső oldalán, a várfal alji síkra nyílott. A keleti torony a másik kettőnél szélesebb volt. A Fortica lakásként is szolgált, sőt fennmaradt az egyes helyiségek használati kiosztása is. A nyugati toronyban lakott a várkapitány. A keleti oldal szélesebb tornya, amellett hogy az első és a második emelete lakásként szolgált, gabonaraktárnak is helyt adott. Az északi torony egy részében konyha működött, más részeiben raktárak voltak. A keleti és a nyugati toronyba utólag, épített kályhákat készítettek a fűtéshez. A Fortica bejárata délnek, azaz a település irányába nyílott. A bejárat a föld felszínénél magasabban helyezkedett el és az erősség építésének idején, csak létrán át lehetett megközelíteni, ám utóbb ide is egy fából készített lépcsőgalériát tettek.

Abban az időben, amikor a Forticának még katonai rendeltetése volt, a várnak helyet adó dombot, a védelem megkönnyítése okán, tarra vágták. A Fortica első parancsnokát, Kolákovics Andrásnak nevezték. A Fortica csak a 19. szd. elején kezdte elveszíteni a jelentőségét, amire azaz 1804-es adat utal, hogy akkor lőportárrá alakították át. Katonai szempontból a váracska a 19. szd. második felére teljesen jelentőségét vesztette és az enyészetnek adták át, míg anyagának egy részéből, a városban található Otocsáci ezred szükségleteire szolgáló épületeket emeltek. A vár 1861-ben még tető alatt állt, de 1882-ben egy vihar a földhöz csapta a legnagyobb torony tetejét.

A vár mai állapota:

A várat 2012. 04.. 22-én kerestük fel Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A 19. szd. második feléig egyben álló, majd a II. világháború után végleg elbontott vár, egy hat éven át tartó kutatási sorozat után teljesen feltárásra került és a maradványokat részben. kb. 1,5 m magasan visszafalazták.

Az 1619-ben épített erősség udvarában megtalálták a beomlott ciszternát is. Az első szenzációt viszont az jelentette, amikor a régészek feltárták egy sokkal régebbi, ám közelebbről meg nem határozható korú (kb. a 14. vagy 15. szd-ra keltezhető), kisebb, háromszögletű torony maradványait, amely valószínűleg a Gacka folyó árterében fekvő szigeten elhelyezkedő ősi vár, figyelőtornyának szerepét tölthette be. Utóbb ennek a toronynak toldották meg a falait, és a sarkait hengeres tornyokkal látták el, ami által az ősi tornyot egy igazi várrá alakították át. Az így átalakított torony/vár megtartotta háromszögletű alakját úgy, hogy a nyugati fele két kisebb, míg keleti fele egy nagyobb, hengeres tornyot kapott, amelyeket a korai torony falainak meghosszabbításával kötöttek össze. A Fortica ezután, állandó helyőrséget kapott és lőszer, lőpor, valamint élelmiszer raktárként szolgált. Az ásatások során, megtalálták a kapu küszöbjét is, ami némi ellentmondásra utal a Gj. Szabo által közöltekkel, miszerint a kapunyílás kb. 2 ölnyi magasan helyezkedett el. Ennek magyarázata feltehetően az lehet, hogy a vár jelentőségének elvesztése után, a földszinten egy újabb kaput nyitottak. Esetleg az is elképzelhető, noha a terepen erre semmi sem utal, hogy a mai, talajszinti kapu, valóban olyan magasan volt, ám az idők során, a vár omladékai, vagy négy méterrel megemelték a jelenlegi járószintet. Tekintve, hogy a várat az alapjáig elbontották, kielégítő választ erre valószínűleg már sohasem kaphatunk.

/Szatanek József/

Forrás:

Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.