Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nógrádszakál, Kastély-domb

A község északi végén, közvetlenül az országút és a vasútvonal kereszteződése felett keletre emelkedik a Kastély-domb más néven Kálvária-hegy. Tengerszint feletti magassága 218 méter, relatív magassága a folyó felett kb. 65 méter. Az északkelet–délnyugat irányú hegynyúlvány délnyugati végén található a vár.

A hegy platója hosszúkás, mindkét vége kerek, élesen lefaragott pereme körben követhető. A plató hossza kb. 47 m, szélessége kb. 15 m.
A dombra az újkorban kálváriát létesítettek, melynek barokk kápolnája a plató délnyugati végének közelében áll.

A platót 4-5 méterrel alacsonyabb szinten nagyrészt árok veszi körül. Az árok elválasztja a dombtetőt északkeleti folytatásától, bekanyarodik mindkét oldalon a plató alá, de a kápolnával egy vonalban fokozatosan megszűnik, a plató délnyugati vége alatt már nem követhető. Az utóbbi helyen bizonyára a stációk és a mellettük felvezető gyalogút létesítésekor egyengették el.

Elsőként Rómer Flóris járta be a várat, falnak azonban nem találta nyomát. Említette, hogy talán huszita favár állt itt, ahol hajdan bronzokat is találtak, míg mások a helyet monostor maradványánaktartják. 1909 körül Nyáry Albert is felkereste, de leleteket nem talált, előkerülésükről sem tudott. 1911 körül úgy említik, mint ahol egy nagyobb épület alapozásának maradványai találhatók.

Patay Pál 1951-ben a helyszíni szemléje során részletesen leírta és vázlatot is készített róla, korát középkorinak határozva meg, majd 1957-ben két helyen próbaásatást végzett a vár északi részén. Kevés őskori cserépen kívül Árpád-kori (12–14. századi), és sok fehér anyagú, vékonyfalú 15 –16. századi kerámiát talált. A vár korát a 13. századba helyezte.

1965-ben Gádor Judit foglalkozott a várral. A plató déli részén késő bronzkori kerámiát talált és leírja, hogy a hagyomány szerint ezen a helyen állt Szakál kolostora.

Sándorfi  György 1983-ban végzett a Kastély-dombon terepbejárást, majd 1989-ben Nováki Gyula közreműködésével felmérte. Ennek alapján tették közzé 1991-ben a vár leírását és felmérését.

Szakálon egy Árpád-kori eredetű, királyi alapítású bencés apátság állt, amely az esztergomi érsekség alá tartozott. Ennek első említése 1245-ből ismert, amikor egy oklevélben apátja szerepel. 1263-ban István ifjabb király itt újította meg esküvel az apjával kötött békét. A bencések itteni birtoklása igazolhatóan 1332-ig mutatható ki, maga az apátság a 14. század első felében szűnhetett meg. 1413–1460 között a birtok a Széchenyi családé. 1438-ban Salgai Miklós végrendeletében megemlékezik az akkor már megszűnt monostorról. 1460-tól a szécsényi uradalom része volt, egészen 1549-ig. Az apátság helyét nem ismerjük, de egyik feltételezett helye lehet még a Nógrádszakál – Templom-domb is.

A Kastély-dombon valószínűleg késő bronzkori telep lehetett, de ennek erődítettségére vonatkozóan – kutatás hiányában – nincs adatunk. Területén a 13. században erősséget létesítettek, amelynek lehetett egy késő középkori periódusa is.

Forrás:
Nováki Gyula – Feld István – Guba Szilvia – Mordovin Maxim – Sárközi Sebestyén:
Nógrád Megye Várai az őskortól a kuruc korig ( Magyarország várainak topográfiája 4. kötet )