Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pozsony {Bratislava} történelmi Óvárosa a Dunya folyó bal partján fekszik, falakkal körülvett területe egy szabálytalan sokszög alakot formáz. A középkorban fontos hadászati célpontot jelentő gazdag kereskedővárost a XIV. századtól kezdve övezték erős városfallal, melyet az évszázadok alatt egyre több toronnyal tagoltak. Sajnos a háborús idők elmúltával, a XVIII. századtól kezdve az erődítményrendszer legnagyobb részét lebontották, így napjainkra csak az ÉK-i oldalon emelkedő Szent Mihály-kaputorony {amelyben fegyverkiállítás látható} és a Ny-i oldal hosszabb összefüggő városfal szakasza maradt fenn. Ez utóbbi alapján ismerjük, hogy egy kettős fallal – amiből a külső alacsonyabb, míg a belső magasabb volt – ellátott védőmű lehetett, melyet magas tornyokkal tagoltak. A középkorban még a kőfalak előtt különböző földből létesített sáncok és árok is léteztek, de ezek napjainkra már nyomtalanul eltűntek. 

Pozsony városának építéstörténete:

A pozsonyi ispánsági vár alatt megtelepülő lakosság különböző ajkú népességből tevődött össze. A Vödric völgyében és a Várhegy D-i oldalán szlávok, Lamacs környékén német, a K-i oldalon magyar határőrök laktak. Az 1200-as évek elején újabb, főként bajor telepesek érkeztek. A „Váralja” első falait – valószínűleg – az 1241-42-es pusztító tatárjárás után emelhették, bár írásos adat csak 1311-ből van róla. Károly Róbert és Nagy Lajos király különböző kiváltságlevelei mind a Duna parti város fejlődését -- és ezzel adózási képességének növelését – szolgálta. 1341-ből származó adat szerint már létezik mind a négy városkapuja. Zsigmond király idejére lényegében kialakult a végleges képe a virágzó kereskedővárosnak. 8 – 10 méter magas, kettős fal kerítette, a falszorosban vizesárokkal. A kőfal tetején pártázatos védőfolyosó futott végig. A Belváros lényegében megfelelt a XV. századi, külsőtornyos állapotoknak. Legnagyobb építtetője Zsigmond magyar király és német-római császár parancsára 7-szer erősítették meg a falait. Az Óváros fallal kerített területe 21,8 hektár volt, ami alig több mint a harmada a közeli Nagyszombat városának. 1605 – 1619 között kőfallal vették körbe a nagy kiterjedésű külvárosokat is, sőt néhány ó-olasz bástyát is emeltek. Ezzel a kibővített résszel területe 97 hektár lett. A Habsburg kormányzat számára mindig kiemelkedő fontosságú volt Pozsony várának és kereskedővárosának birtoklása, így falai között jelentősebb számú helyőrséget állomásoztatott. Falainak és védőműveinek jelentősebb részét a XVIII. században lebontották, köveit felhasználva az újabb lakóházak építésénél. 

Megközelítése:

Szlovákia területének DNy-i sarkában, a Duna folyam bal partján fekszik az évezredes történetű Pozsony {Bratislava} városa, amelyet minden égtáj felől könnyű megközelíteni. Ide csatlakoznak az E 65-ös és E 75-ös autópályák, a 61-es és 63-as autóutak és még egyéb kisebb jelentőségű utak, a vasúti és vízi közlekedésről már nem is beszélve. Maga a középkori város a Várhegy K-i oldalán terül el, napjainkra csak egyedül az ÉK-i Szent Mihály kapuja maradt meg, a Ny-i oldal nagyobb összefüggő városfalával egyetemben. 

Pozsony városának főbb épületei:

-- Szent Mihály kapu. 51 méter magas. 1411-ben már „Michaelerturm” néven megemlítették. Nevét az előterében álló Szent Mihály templomról kapta. Egyes adatok szerint a tornyot az 1411-ben elhunyt, igen vagyonos Aigner Jakab polgár végrendeleti adományából kezdték építeni. A kaput felvonóhíd, csapórács és kapuszárnyak védték. 1445-ben barbakánt emeltek a vizesárok külső partján. 1511 – 13 között nyolcszögletes toronyrésszel bővült a teteje. 1712-ben a barbakán K-i oldalához kaputornyot tettek. A napjainkban látható barokk sisakot 1753 – 58 között helyezték rá. Ötemeletnyi belső terében, napjainkban Fegyvermúzeum látható. A kis részben megmaradt várárkot átívelő híd két oldalán Szent Mihály és Nepomuki Szent János barokk stílusú szobrai vigyázzák a forgalmat. 

-- Szent Márton dóm. 1221-ben lebontották a várbeli templomot, majd 1300 körül ennek köveiből a régebbi városi templom köré – aminek neve szintén Szent Márton volt -- nagyobb méretű egyházat kezdtek építeni. 1432-es esztendőben – amikor kész lett a nagy templom – lebontották a belsejében álló kisebb épületet. 1452-ben szentelték fel Szent Márton tiszteletére. A dóm kriptájában nyugszik többek között Újlaky Ferenc egri püspök {+1555}, Hetési Pethő Márton kalocsai érsek {+1657}, Pálffy Miklós pozsonyi főispán, a győri hős {+1600}, Pázmány Péter esztergomi érsek {+1637}. A középkor folyamán a Ny-i oldalon álló, ma 85 méter magas torony őrtoronyként is szolgált, sőt volt időszak, amikor innen lőtték a fölé magasodó várat a polgárok. Tetején három mázsás stilizált aranyozott királyi korona csillog, arra emlékeztetve, hogy évszázadokig itt koronázták meg Magyarország királyait. A Szent Márton dómon kívül csak egy templom volt a történelmi Magyarországon, amelyik koronával – még hozzá a Szent Korona pontos másával ékeskedik – ez pedig a jászberényi Főtemplom. 

-- Ferences templom és kolostor, nyújtott egyhajós, szentéllyel záruló épület. Már 1271-ben elkezdték építeni, a cseh háborúkban megsérült. 1278-ban kijavították. 1297. március 25.-i felszentelésén III. Endre király is megjelent. 1526 dec. 17.-én itt választották meg magyar királlyá Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget az összegyűlt, kis létszámú főnemesek. Az 1580. és 1586. évi földrengésekben megsérültek falai. 1713 – 37 között helyreállították. A napjainkban látható tornyát 1897-ben Schulek Frigyes építész tervei alapján alkották meg. Az eredeti torony ma a pozsonyligetfalui parkban található. 

-- Az egykori Városháza épületét Jakab bíró 1387-ben újként említett, fallal kerített és palotával bővített egykori lakótornya alkotja. Eredeti tornya az 1590-es földrengéskor ledőlt, a ma látható barokk kori. Napjainkban Múzeumként működik, benne az ősrégi település tárgyi emlékeit tekintheti meg a látogató. 

(Szatmári Tamás)

Irodalom:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996}393.- 396. old.

Burgen und Schlösser Slowakei {1990} 47.- 50. old.

Csorba-Marosi-Firon: Vártúrák kalauza III. {1983}  132.- 135. old.

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 553.- 555. old.

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban {1977}143. old.

Engel Pál: Az ország újra egyesítése. I. Károly küzdelmei {Századok 1988} 132. old.

Ludovit Janota: Slovenské hrady I. {1935, reprint 1996} 76.-- 94. old.

Kovács – Veresegyházi: Magyarország történeti… kislexikona {1996}201.-- 206. old.

Herényi István: Magyarország Ny-i végvidéke 800 – 1242 {1997} 90.-- 97. old.