Alsópetény - Udvarház
A patakvölgyben elterülő falu felett, annak nyugati részén emelkedő dombvonulat legmagasabb (tszf. magassága 114 m) pontján álló, támpillérekkel erősített nyolcszögű szentéllyel záródó, torony nélküli, gótikus eredetű rk. Plébániatemplom alatt, attól délkeletre, kb. 20 m-re, már a domboldal teraszán találhatóak egy egykori nemesi udvarházzal azonosítható, feltehetően észak–déli hossztengelyű épület maradványai.
A terület északi részén egy néhol 2-3 m-es magasságú, mintegy 13×7 m-es alapterületű, nagyjából téglalap alaprajzú, felül terasszal lezárt kriptaépítmény helyezkedik el, nagyrészt újabban kiegészített, vakolatlan kőfalakkal, illetve délkelet felé néző, gúlával koronázott, vakolt homlokzattal. Az utóbbin egymás mellett két – ácstokos, illetve kőkeretes – bejárat található, amelyek egy kb. 5×6,5 m-es belső méretű kripta két, dongaboltozattal fedett szintjére nyílnak. A gúla délkeleti homlokzatán elhelyezett, latin feliratos kőtábla szerint a kriptát Gyurcsányi Ignác özvegye, Blaskovics Terézia készíttette családja számára, Werbőczy István kúriájának falaiból. A kétszintes kriptához észak felől egy további, két részre tagolódó kis helyiség kapcsolódik, amely ma kívülről, északkeletről közelíthető meg és ugyancsak boltozattal rendelkezik. A kriptaterek és a szomszédos helyiség minden bizonnyal nagyrészt középkori eredetű falai valószínűleg csak a 18–20. századi tereprendezések során kerülhettek részben a föld alá.
A kriptaépítmény északnyugati sarkához a terasz szintjében egy 4 ×4 m-es, négyzet alaprajzú, késő barokk harangtorony csatlakozik, melynek építéséhez középkori kőfaragványokat is felhasználtak. A harangtorony mellett, a templomhoz felvezető lépcsőben is számos középkori faragvány található, amelyek egy kiugró emeleti épületrészhez tartozó nagyméretű konzolok lehettek.A középkori épület további részletei a templomdomb keleti oldalában kialakított, lépcsőkkel összekötött újkori teraszrendszeren sejthetők, itt kelet felé induló falcsonkok is mutatkoznak. Falmaradványok látszanak a kriptaépítmény alatti lakóház telkén, a templomhoz felvezető lépcső északi oldalán és a harangtoronytól délre is. Ezen falak egy része a középkori udvarházhoz tartozhatott, más részük pedig 18–19. századi eredetű. A megfigyelhető falmaradványok alapján a középkori épületegyüttes minimálisan 30×13 m-es kiterjedésű lehetett.
1911-ben a Borovszky-féle megyei monográfi a a rk. Templom mellett, a Werbőczy emlékműnél egy régi épület, várkastély romait említi. Az alsópetényi középkori emlékekkel ezt követően érdemben először az 1954-ben kiadott megyei műemléki topográfia foglalkozott, itt találjuk meg a kriptaépítmény leírását is.1979-ben – egy tervezett régészeti kutatás előkészítéseként– Feld István gyűjtötte össze a településre vonatkozó írott forrásokat. 1987. augusztus 26-án Nováki Gyula, Sándorfi Györggyel és Bánkúti Attilával járták be a templom környékét. Megállapították, hogy a dombvonulat széles platóját itt északnyugat felől egy kb. 1,5 m mély bevágás választja el a domb többi részétől, amely egy mélyutat foglal magába, s nem tekinthetővárároknak.
Egy újabb bejárásra 2012. május 10-én került sor, melyen Nováki Gyula, Lantos István és Majcher Tamás vett részt. Ekkor megfigyelték, hogy a templom melletti plató északi szélén egy kb. 50-100 cm magasságú keskeny töltés húzódik, amely a lejtőn még egy szakaszon egyenes vonalban nyugat–délnyugati irányába folytatódik. A töltés alatt 1-2 méterrel mélyebben halad az említett mélyút. A töltés eredete bizonytalan, a plató területrendezésének is lehet a széle. Egy templom körüli erődítés tehát így nem volt bizonyítható.
A templom 1988-ban Valter Ilona, M. Veres Lujza és Simon Zoltán által elvégzett régészeti kutatásának eredményeit 2005-ben az utóbbi szakember foglalta össze. A kripta területén falai helyreállítása kapcsán 2013-ban Mérai Dóra végzett feltárásokat, de ennek eredményei még csak részben kerültek közzétételre.
A harangtorony és a kriptába foglalt romok építészeti felmérését Szabó Beatrix, a terület pontosabb geodéziai felmérését Harmath András készítette el. Legutóbb Mag Hella foglalta össze régészet mesterszakos szakdolgozatában a faluról és birtokosairól ismert írott adatokat, s neki köszönhető az eddigi felmérési anyagokra támaszkodó helyszínrajz is.
Az alábbi történeti összefoglalás is alapvetően Mag Hella munkáján alapul:
A falu – „Peggen” formában – 1268-ban bukkan fel elsőként írott forrásainkban, amikor Csák nembéli Ugrin szörényi bán a – már apja és nagyapja által is azonos határokkal bírt – települést serviensének, Zsadány nembéli Dénesnek adományozta.
1280-ban azonban Ugrin a két Petény falut ezer márkáért újra eladta, ezúttal Gyula-Zsombor nembéli Erdő comes-nek. Ezután a terület birtoklásáért hosszan elhúzódó per kerekedett. „Kethpechen” falu végül az elsőként megadományozott Zsadány nembéli Déneshez került.
A 15. század első felében a falu birtokosa a Petényi család, amelyről elképzelhető, hogy az említett Zsadány nembéli Dénestől és leszármazottaitól eredhetett.
A Petényiek 1440-ben magtalanul bekövetkezett halálával a birtok az uralkodóra szállt vissza, aki még ebben az évben Szobi Jánosnak, és az ő István és Péter nevű fiainak adományozta. 1472-ben és 1473-ban már Szobi Péter fiát, Mihály temlítik Petény birtokosaként. A magukat a Somogy megyei Szobról nevező köznemesi család tagjai a 15. század második felében tettek szert jelentősebb tisztségekre és birtokokra. Szobi János, Hunyadi János budai várnagya volt 1448–1452 között, majd fia, Péter Mátyás alatt a bárók közé emelkedett. Péter fia, Mihály 1448 körül születhetett, írott forrásainkban először 1464-ben tűnik fel egy birtokügy kapcsán. Szobi Mihály birtoklását követően Alsópetény minden bizonnyal Werbőczy Istváné lett.
Werbőczy István 1458 táján született az Ugocsa megyei Verbőcön. 1492-től Báthori István országbíró szolgálatában állt, majd 10 évvel később már Szentgyörgyi és Bazini Péter erdélyi vajda és országbíró ítélőmestere. A 16. század elejére Szobi Mihállyal együtt a köznemesi érdekek vezető képviselője lett, s 1514-re elkészítette a hazai jogtörténet megkerülhetetlen mérföldkövét képező munkáját, a Tripartitumot.
1516 –1525 között személynök, 1521-től országos kincstartó, s egy rövid ideig, 1525 júliusa és 1526 májusa között az ország nádora. Ekkor fő és jószágvesztésre ítélték, emiatt dobronyai várába vonult vissza. 1526 végétől János király főkancellárnak, majd egy évvel később titkos kancellárnak tette meg. Tisztségeiről 1529 végén lemondani kényszerült, de 1531-től ismét ő volt a titkos kancellár. 1541-ben Budán érte a halál, ahol a város török megszállása után az ott maradt magyarok bírája volt.
Werbőczy István és Szobi Mihály kapcsolatának első írásos nyoma 1498-ból való, amikor Werbőczy, mint Szobi Mihály jegyzője tűnt fel,16 majd az évek során olyan kapocs szövődött kettőjük között, amelynek csak Szobi 1527-es halála vetett véget. Szobi Mihály a 15–16. század fordulójától kezdve több birtokát adományozta Werbőczynek, illetve együtt is szereztek területeket. Alsópetény egy pontosan nem ismert időpontban jutott Szobitól Werbőczy kezére. Ezzel kapcsolatban alapvetőek Kalotai Noémi kutatásai, aki Werbőczy itineráriumát állította össze 2010-ben.
1501 márciusából ismert az első olyan okleveles adat, amelyből arra következtethetünk, hogy Werbőczy István Alsópetényben járt: itt keltezett ugyanis egy iratot, mint országbírói ítélőmester. Néhány évvel később, egy perben tett vallomásában azt olvashatjuk, hogy Werbőczy 1505 áprilisában Szobi Mihály Pethyen nevű birtokán tartózkodott. A falu tehát ekkor jogilag még biztosan Szobi tulajdona, ahol feltehetően rendelkezett egy udvarházzal. 1508-ból való az utolsó fennmaradt levél, amelyet Szobi Mihály keltezett petényi birtokán. 1513 decemberéből ismert Werbőczy egy barátjának, Bajoni Jánosnak írt levele, amelynek tartalma hosszabb petényi tartózkodására utal, így Kalotai Noémi szerint ekkor már biztosan az ő tulajdonában kellett lennie a falunak.
Az írott források tanúsága alapján tehát valószínű, hogy Szobi Mihály valamikor 1508 és 1513 között adományozhatta petényi birtokát és feltételezhető udvarházát Werbőczy Istvánnak, aki valószínűleg már korábban is gyakran tartózkodott itt atyai barátjánál. Ugyanakkor ismert egy összeírás, amelyben Werbőczy és Szobi bizonyos Hont, Nógrád, Heves, Pest és Tolna megyei birtokait sorolják fel, s ebben Petény Szobi Mihály jószágai között szerepel. Az összeírás sajnos keltezetlen, azonban nem történhetett 1522 előtt. Neumann Tibor az 1526-os évet tartja a legvalószínűbbnek, s megjegyzi, hogy „különös, hogy István mester egyik kedvenc székhelyét, a Nógrád megyei Petényt Szobi neve alatt írták össze.” Egy további adalék mindehhez, hogy Szobi halála évében, 1527-ben, amikor bizonyos birtokait második feleségének, Herencsényi Dorottyának adományozta, Petényi Szobi Mihálynak – Michael Zoby de Pethyen – nevezte magát.
Noha forrásainkban egyértelmű adat erre nem utal, mindenesetre legkésőbb az 1510-es és 1520-as években kétségtelen egy udvarház léte a faluban, amely Werbőczy (és Szobi?) kedvelt tartózkodási helye lehetett. A már a 18. század óta ismert hagyomány szerint a Hármaskönyvet is itt írta. Elképzelhető, hogy az 1517–1527 közötti években még az uralkodó – II. Lajos, majd János király – is megfordult az itteni udvarházban.
Werbőczy Szobi Mihálynak 1526 szeptemberében dobronyai várából küldött leveléből az derül ki, hogy felderítőt küldött annak megtudakolására, petényi és szentei területeit fenyegeti-e a török veszély. Egy két nappal későbbi levélből tudható, hogy Szentét valóban feldúlták a Drégely felől vonuló törökhadak, azonban feltehető, hogy Alsópetény ekkor megmenekült a pusztítástól, hiszen még 1527-ben is kelt itt egy írás János király nevében. Werbőczy 1542-es halála után fia, Imre örökölte a petényi birtokot, azonban még 1550 előtt ő is meghalt, fiú utód nélkül.
A falu így ismét az uralkodóra szállt, aki 1550-ben több egyéb nógrádi birtokkal együtt Balassa Jánosnak adományozta. Egy 1624. évi osztálylevél a Balassák birtokaként említi. 1656-ban III. Ferdinánd Balassa Bálint és három rokona, Bálint, Ferenc és János számára megerősítette a több mint 100 évvel korábbi adományt. 1688-ban azonban a Balassák ezen ágának magvaszakadtával birtokaikat – közöttük Petényt – nagyjeszeni Jeszenszky Mihály személynöki ítélőmester kapta meg nádori adományként. Ezt I. Lipót 1698-ban Mihály fiai, Mihály és Miklós számára megerősítette.
A 18. század elején Alsó-, illetve Felsőpetény a Jeszenszky és az Osztroluczy családok tulajdona. Ebből a korból ismert a falu templomára vonatkozó első írott forrás, amely az 1725. évi canonica visitatio. Eszerint a valamivel korábban Jeszenszky István által alapjaiból újjáépített épület még csak egy huszártoronnyal rendelkezett. Az 1746-os egyházlátogatási jegyzőkönyvből kiderül, hogy ekkor már állt egy harangláb a templom mellett. 1791-ben Gyurcsányi Ignác özvegye, Blaskovits Terézia emeltette a gúla alakú Werbőczy-emlékművet a templom melletti romnál, amelyben az emléktábla tanúsága szerint Werbőczy itteni házának maradványait tisztelték. Ugyanekkor ennek felhasználásával családi kriptát alakíttatott ki.
Simon Zoltán szerint ekkor, tehát 1791-ben épülhetett a ma álló harangtorony is. Az újabb kutatások szerint viszont nem bizonyítható, hogy a harangtorony kiépítése és a kripta kialakítása egy időben történt. A plébániatemplom építéstörténetének ismertetése itt nem lehet feladatunk, de utalnunk kell arra, hogy adataink alapján akár már a Zsadány-nembeliek is rendelkezhettek mellette egy udvarházzal a 14. században. Kiterjedt régészeti feltárás hiányában azonban ez csupán feltevés, s az sem dönthető el, mi épült itt az 1440-től adatolható Szobi-birtoklás idején, s mi köthető ténylegesen Werbőczy Istvánhoz.
Az azonban kétségtelen, hogy a középkor vége magyar történelmének jelentős alakja rendszeres lakóhelyeként szolgált az itt állt lakóépület, melynek részleteit – így egy esetleges erődítését is – csak egy elvégzendő kutatás derítheti fel. Ennek jelentősége abban állnak, hogy igen keveset tudunk a korszak – sőt egyáltalában a késő középkor – nemesi udvarházairól.
Forrás: Nováki Gyula – Feld István – Guba Szilvia – Mordovin Maxim – Sárközi Sebestyén: Nógrád Megye Várai az őskortól a kuruc korig ( Magyarország várainak topográfiája 4. kötet )
