Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Galgaguta - Fundus-puszta vára

Galgaguta település keleti szélétől keletre kb. 400-500 m-re, a Galga-pataktól 200 m-re emelkedik a régi református temető helyét magába foglaló domb. A temetőt már nem használják, a sírköveket a domb északi oldalában sorba állítva gyűjtötték össze. Nyugati aljában a községhez tartozó Fundus-puszta néhány háza sorakozik.

Az egész domb jól áttekinthető, füves, a kevés bokrot és fát a közelmúltban kivágták. Csak a nyugati oldal kis részét és az itt bemélyedő két nagy gödröt fedi még sűrű bokor. Néhány sírhalomnak a maradványa is látható még.

A domb észak –déli irányban 33 m, kelet –nyugati irányban 36 m átmérőjű központi platójának alakja erősen legömbölyített sarkú háromszöghöz hasonló. Lapos felületét több kisebb-nagyobb gödör, bemélyedés teszi egyenetlenné. Középen alacsony, alig 20-30 cm magas,átlag 1-1,5 m talpszélességű töltés fog közre egy 14 ×20 m-es, nagyjából téglalap alakú területet. Ennek nyugati oldala azonban nyitott. A központi platót 4-5 méterrel alacsonyabb szinten egy terasz veszi körül. Ez azonban a keleti, északkeleti és a nyugati oldalon már egybeolvad a domboldallal, bizonyára a temető használata időszakában töltötték fel. A terasz szélessége 6-7 m körüli, valószínű, hogy egy árok és külső sánc elegyengetett maradványa.

A központi plató északnyugati sarka alatt közvetlenül egy 2-3 m széles, kb. 26 m hosszú árok húzódik, melynek külső oldalán alacsony töltés emelkedik. Ennek eredete és rendeltetése még szintén kérdéses. 1839-ben egy, a falut feltüntető térképen „E. Temető” felirattal ovális körben téglalap alakú területet ábrázoltak.

Patay Pál 1953-ban kereste fel a helyszínt. Jelentésében azt írta róla, hogy „a Galga-völgyének keleti oldalán, kisebb dombtetőn – amely délkelet felé egy magasabb kiemelkedéssel függ össze – egy sánccal körülvett templomhely található”. A felső rész átmérőjét 34 m-nek határozta meg. A domb tetejét körülvevő földsánc jó állapota alapján véleménye szerint arra lehet következtetni, hogy eredetileg talán egy földvárra építették a középkori templomot. A későbbi összefoglalások csak említést tesznek róla.

Guta nemesi névben először 1309-ben szerepel a forrásokban, maga a település azonban csak 1326-ban bukkan elő, amikor helyi nemesek birtoka. 1387-ben, majd a 15. században, 1465-ig az itteni vám Szanda várának tartozékát képezte. A falu 1460ban a váci püspöké, 1472-ben pedig a Szobi családé.

Középkori eredetű templomát először a váci egyházmegye 1673–1674. évből származó, de csak 1773. évi másolatból ismert térképe tünteti fel.6 A váci püspök 1700. évi jelentése, valamint az 1702., 1711., 1746., és 1785. évi Canonica Visitatio-k a falun kívüli katolikus templomot romokban heverőnek írják le.

Már a korábbi helyszíni megfigyelések és a megyei műemléki topográfia egyaránt ide lokalizálták Guta középkori templomát.

Az erődítmény kora jelenlegi ismereteink alapján nem határozható meg, a helyszínről származó korhatározó leletekről nem tudunk. Csak ásatással lehet tisztázni azt is, hogy a templom és a földsánc kora hogyan viszonyulnak egymáshoz.

A területet Nováki Gyula mérte fel 2012 tavaszán, Majcher Tamás és Zandler Krisztián közreműködésével.