Nyírbátor, Báthori-várkastély, erődített udvarház, castellum
Nyírbátor település a Nyírség déli részén fekszik, melynek első írásos említése 1279-ből származik. Már ekkor a német eredetű Gut-Keled nemzetség (a Báthoriak elődei) birtoka. Bátor, amely nevét a török eredetű batir = bátor ősi személynévről kapta. Nyírbátor a középkorban gyors fejlődésnek indult. 1332-ben Károly Róbert királytól vásártartási és árumegállító jogot kapott és jelentős földesúri mezővárossá fejlődött.
1347-ben a Gut-Keled nemzetség két ágra szakadt (ecsedi és somlyai ág). Az osztozkodás eredményeként Bátor az ecsedi ág tulajdonába került, s ettől kezdve 1605-ig birtokolták. Báthori István országbíró halálát követően szállt a tulajdonjog a somlyai ág utolsó tagjára, Báthori Gábor fejedelemre, aki 1613-ban bekövetkezett haláláig uralta. Virágzása a sárkánycímeres Bátoriak nevéhez fűződik, akik a várost családi birtokaik központjaként fejlesztették. A neves család tagjai között találunk országos méltóságokat, erdélyi fejedelmeket, győztes hadvezéreket és lengyel királyt is.
A város virágzó évtizedei után a török háborúk és a rendi, szabadságküzdelmek kora következett, melynek történelmét ekkortól már az egymást váltó fejedelmek és főurak – Báthoriak, Bethlenek, Rákócziak és Károlyiak- írták.
1549-ben I. Ferdinánd és Izabella megbízottai itt kötötték meg az egyezményt Erdély visszacsatolásáról a magyar királysághoz. A következő évtizedekben állandó vita volt a város hovatartozása, mert földesurai inkább az erdélyi fejedelmek fennhatóságát ismerték el. 1562-ben Balassa Menyhért a király részére foglalta el a megerősített kastéllyal együtt. Ezt 1564-ben János Zsigmond visszafoglalta, majd 1565-ben Schwendi Lázárnak köszönhetően ismét a király tulajdonába került. A különböző tulajdonosi alkudozások során Bátor mindig követte az ecsedi uradalom sorsát, de még a 17. században is fontos település maradt. Báthori Gábor és Bethlen Gábor fejedelmek a város kiváltságlevelét sorra megerősítették. Hajdúvárossá 1631-ben lett, amikor Bethlen István 20 földesúri hajdúcsaládot telepített a városba.
A Rákóczi szabadságharc idején Bátor az ecsedi uradalom része volt, majd a szatmári békekötés után Károlyi Ferenc tulajdonába került, aki kiváltságait megerősítette, csupán a hajdúk kerültek szerződéses jobbágyi sorba. A megpróbáltatásokkal terhelt évtizedek után a 18. századra a város elszegényedett, hajdani hírneve megkopott. Az 1872-es közigazgatási átszervezés során Nyírbátor elvesztette hat évszázadon át viselt mezővárosi rangját. Ezt követően mint járási székhely működött, bár még ezt a szerepet is Vaja birtokolta 1881-1920 között. Városi rangját 1973-ban kapta vissza.
Az erődített udvarház - castellum - vár története:
A nagy kiterjedésű birtok központjában, Bátorban már a középkorban volt a Báthori-családnak udvarháza, amelyet a 15. század második felében átalakítottak, bővítettek. A kutatások szerint a mai református templom mögötti dombon lehetett az az udvarház, amit a 16. században várkastélynak, illetve várnak említenek. Az erődítést palánk erősítette, melyet vizesárok is övezett. Alaprajza hasonlóságot mutat a castellumokéval, ahol rendszerint az épületek az árokkal körbevett védőfal mentén, ahhoz kapcsolódva húzódnak.
Itt kötötték meg 1549. szeptember 8-án a nyírbátori egyezményt Fráter György és Ferdinánd király megbízottai, amelyben Erdély és a királyi Magyarország egyesülését mondták ki. János Zsigmond 1564-ben több várral és várossal együtt Bátor várát is elfoglalta. Feltehetően az 1560-as években súlyos károkat szenvedett, ami után tulajdonosai többé nem vették használatba. Az erődítmény 17. századi sorsáról nem tudunk, de a 18. századi urbáriumok megemlékeznek az ekkor már erősen romos vár épületeiről. A múlt századi feljegyzések szerint már nagyon romos állapotban volt, gazdasági célokra használták.
Feltételezhető, hogy a ma is látható és az 1730-as évek körül magtárrá alakított épület a vár része volt. A téglalap alaprajzú, egy dongával és egy fiókos dongával fedett vastag falú téglaépület, két helységből álló dongaboltozatos pincével rendelkezik. A pince kisebb dongaboltozatos helyisége ablaktalan. A nagyobb tér dongaboltozatát középen hevederrel fogták alá. Kifelé szűkülő ablakai fiókkal vágódnak a dongaboltozatba. A pince fölötti tér vasszerkezettel több szintre osztott. Keskeny, téglány alakú ablakok adnak világosságot. A felmenő falak is méteresek.
A nagyrészt föld alá került épületekről az első ismert megfigyelések 1953-ból származnak. 1955-ben építkezések során elpusztult a déli épület nyugati része. A Magyar Kálmán által 1969–1971 között vezetett kutatások a rezidencia északnyugati, északkeleti és keleti területeire terjedtek ki.
A korábbi, majd az ezredfordulót követő, 2002-2006 között végzett régészeti feltárások szerint a Báthorirezidencia eddig igazolhatóan három palotaszárnyból állt. A Ny-i szárny az alapfalak vékonysága alapján feltételezhetően földszintes volt. Északi és déli végén egy-egy téglaburkolatos, nagyméretű helyiséggel rendelkezett, melyek között téglaburkolatos folyosó futott. Ennek udvari fala valószínűleg részben (tornácszerűen) nyitott volt. A folyosó mögött téglaburkolatos helyiség vagy helyiségek voltak. A rendelkezésre álló adatok alapján valószínűleg belső pillérsorok által tartott mennyezettel az egész tér egy nagy helyiség volt. Az épületszárny aligha élt tovább 50 évnél, ennek ellenére számtalan, építési periódussal bír. Építését megelőzően egy fa-tégla vegyes építésű ház már állhatott a helyén, az 1560-as belharcokhoz köthető lerombolását követően pedig paliszád-vonalat alakítottak itt ki, amit többször meg újítottak. A telek és az utcaszerkezet alapján feltételezhető, hogy a rezidencia főbejárata is ezen a szárnyon helyezkedett el.
Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal még 1985-ben műemlékké nyilvánítatta a rendkívül rossz állapotban lévő épületet. Két évtizeddel később, 2006-ban került sor a vár újjáépítésére. Zombor Szabolcs főmérnök tervei alapján készült el a vár elméleti rekonstrukciója, hiszen az eredetileg kétszintes, loggiás épületnek csak a magtárként használt földszintje maradt meg. Az újjáépítés az eddigi kutatásokon és korabeli példákon alapult.
A gyönyörűen rekonstruált kastély négy termében az intézmény állandó kiállítása, a Báthori Panoptikum várja az idelátogatókat. Az emeletről modern csigalépcső vezet a tetőtérben kialakított 100 fő befogadására alkalmas konferenciaterembe, ahol jól látható az épület különleges gerendaszerkezete. A hatalmas pince egyik részében látogatható a kőtár, melyben azokat a reneszánsz kőmaradványokat helyezték el, amik a régészeti feltárás során kerültek elő. Az alagsor másik része középkori étteremnek ad helyet.
Források:
Viráros Gábor: Nyírbátor, Báthori-rezidencia, Régészeti kutatások Magyarországon, 2006
Eleki Nándor, Ásatások a nyírbátori Bátori-rezidencia területén - 1953-1971
Castrum Bene 14.
Szekér György, „ A nyírbátori Báthori-várkastély”, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei
Szemle, 1991.2.
Szekér György - Tamási Judit - A nyírbátori műemlék magtár kutatási eredményei
Magyar Kálmán, „ A nyírbátori Báthori várkastély története és régészeti kutatásai”,
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemle, 1975.8.
A Bátori várkastély weboldala - www.bathorivarkastely.hu
Nyírbáror város Településképi Arculati Kézikönyve - 2018
