Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Péterhida – Góric domb

A következő hely nincs benne a 2005-ben megjelent Somogy megyei vártopográfiában. Azonban fekvése és tipológiai hasonlósága az eddig különböző tanulmányokban ismertetett őrhelyekhez, az említendő vizsgálandó helyszínek közé emeli a Góric dombot. Először egy hosszabb idézetet ismertetnék Rózsás Márton 2005-ben megjelent tanulmányából, melyet személyes gondolataimmal egészítenék ki.

 (Rózsás Márton – Törökkori Őrhely Drávatamási határában - Gyökerek Dráva Múzeum Tanulmánykötete 2005)

„E kis létesítményekről kevés korabeli összeírás vagy leírás maradt, külső megjelenésükről és életükről szinte csak feltételezésekre vagyunk utalva. A térképes anyagban is ritkán találkozunk egyértelmű jelölésükkel, de szerencsés módon a vizsgált területre vonatkozóan van néhány adatunk. Johannes Sambucus, azaz Zsámboky János (1531-1584) császári magánorvos és udvari történetíró 1579-ben megjelent Magyarország térképén a Babócsát övező kiterjedt mocsár peremén "Peterhida" felirattal kis tornyot jelöl. Biztosra vehető, hogy a tomyocska nem magára a településre vonatkozik, hisz jóval jelentősebb, nagyobb lakosságú falvakat viszont nem tüntet fel. Kétségtelennek látszik, hogy ebben az esetben a Babócsához tartozó őrhelyről és egyben átkelőhelyről van szó, melynek helyét Péterhidán nagy valószínűséggel azonosítani is lehet. A Komlósd-Péterhida közötti összekötő úttól 500 m-re délre, a rét közepén emelkedik a "Gorica" vagy "Góricdomb" néven ismert dombocska, mely a viszonylag sík terepből már messziről kiemelkedik. A terepalakulatok azt mutatják, hogy egykor jelentős vízfolyások vették körül. A helyi hagyomány szerint "az 1500-as években a törökök szálláshelye volt, egy török basa lakott itt". Ebben az esetben ugyanarra gondolhatunk, mint a drávatamási "Kasté" vagy "Török domb" esetében, azaz az emlékezet több generáció óta őrzi egy név lehetséges eredetét. Újabban Pálffy Géza kutatásai nyomán vált ismertté egy számunkra nagyon érdekes kéziratos térképvázlat. Ezen az 1580-ban készült, a somogyi és a Dráva menti várakat is feltüntető vázlaton az erősségeket körökkel jelzik. A nagyobb körökkel, és ezen belül névvel is jelölt várak között a kisebb, "névtelen" karikák az őrhelyeket jelölhetik. Barcs közvetlen környékén kétirányújelzővonal ismerhető fel. Az egyik a Barcs-Babócsa közötti, ahol a 15 km-es szakaszon két őrhelyet tüntet fel a vázlat, közel azonos távolságra egymástól. Ez megfelel a Barcs-Komlósd-Péterhida-Babócsa vonalnak. Komlósdon és Péterhidán szinte biztosan ismertnek vehetjük helyüket. Péterhidáról már szóltunk, Komlósdon a "Báthory-domb" kapcsán említi a helyi hagyomány az egykor itt állott "kastélyt". Feltételesen ugyanezen láncolatba illeszthető a Barcs-Drávaszentesen található mesterséges dombocska is. Ezt alátámasztani látszik a már említett első katonai felmérés, melyen itt ugyancsak megtalálható a kisebb várat, erősséget jelölő, csúcsára állított négyzet, mellette épületet, malmot (?) jelöl a térképlap. A másik vonal Babócsáról Szigetvár irányába tart, négy őrponttal. Ezt egyelőre nem vizsgáltuk, de a szakasz legjelentősebb köztes pontján, Kálmáncsán földrajzi nevek ("Várhegy; Látó-domb") és az előzőekhez hasonló kialakítású várhely is őrzi a vonal emlékét. A változó birtoklású területeken az őrhelyek rövid ideig állhattak fenn, többnyire fából készített építményüket a tűz, árkaikat és alapjukat a mezőgazdasági művelés vagy az anyagnyerés tüntette el. A drávatamási őrhely - egyben nagy valószínűséggel hídfő is - szerencsésen egyesíti magában e létesítmények ismérveit, speciális újkori funkciójánál fogva pedig elkerülte a végleges pusztulást. Az erődítés maradványai azt mutatják, hogy a korabeli források további feltárása és a térség alaposabb ismerete, valamint a földrajzi nevek és helyi hagyományok több olyan katonai jellegű/célú objektumra deríthetnek fényt, melyek a török kori várhálózat fontos részei voltak, de régészetileg eddig kevesebb figyelmet kaptak. Miután a Dráva ma országhatár, a régi part menti, part közeli őrhelyek kutatására eddig sok lehetőség nem volt. A dombokat itt megkímélték a nagy földmunkák, fennmaradtak, így jövőbeli felkutatásukra nagyobb az esély, mint a belső országrészeken.”

Góric dombot Észak-északnyugati irányból lehetett megközelíteni. A terepalakulatok alapján észlelhető, hogy egykor mocsár vette körül, amely napjainkban kaszálóként funkcionál. A homokdomb kiemelkedik a környezetéből, bár kisebb elbányászás nyomai észlelhetőek. Feltételezhetően a dombot körülölelő árok északi oldalát tölthették fel a kitermelt földdel, a mezőgazdasági művelés során. Jelen helyzetében egy kaszáló sarkában helyezkedik el, délről erdős ligetes terület ölelésében. Izgatottságomat az okozza a dombbal kapcsolatban, hogy északnyugatról-délnyugat-dél délkelet irányába kisebb árok nyomvonalát lehet érzékelni mely északkelet-észak irányába haladva folyamatosan töltődött. Ez talán érthető is hiszen az északi oldal esik a mezőgazdasági művelés irányába. A kaszáló sarkán futó földút miatt fel kellett tölteni az árkot, hogy a kaszálóra jövő kocsik tudjanak közlekedni. Érdekes szempont a helyszín fekvése. A kora újkorban és a középkorban hatalmas kiterjedésű mocsár feküdt a helyszínen melynek az egyik végpontja nagy valószínűséggel a Góric domb lehetett…(A közelében kisebb település nyomait fedezték fel) A másik köztes(?) pont pedig a tőle légvonalban 1,5 km-re levő Várhely lehetett… Ha a török kapcsolatot figyelembe vesszük a mocsár kezdetét felügyelte a török (Góric domb), míg a helyiek ismerték a mocsáron aló átkelés lehetőségeit (Várhely). Jakovich-Bésán Dénes 1976-os tanulmányában (ADATOK A RINYA-VÖLGY KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉHEZ) említi : „A török adóösszeírások szerint 1554-ben 3, 1565-66-ban 8, 1571-ben pedig 14 háza volt. Ez a növekedés a környékbeli kisebb falvak lakossága ide menekülésének tulajdonítható. Kedvező fekvése - a Dráva-mocsarak között lehetővé tette, hogy több kisebb falu lakosait is befogadja. Először csak Csarnafalva és Décse lakosai menekültek ide, majd a 17. században Komlósd és Szederics népe is. Emléke a mai napig megőrződött, a területet Várhelynek, illetve Puszta- vagy Ófalunak nevezik, és régészeti leletek is ezt bizonyítják.”

Az információkból kiindulva valószínű, hogy Péterhida a mocsarak védelmében befogadta a környék menekülő lakosságát, így Komlósdot is. Az 1580-as térkép idején Jankovics Bésán Dénes tanulmányából tudjuk, hogy Komlósd területe lakatlan volt (puszta). (1534-36-ban 8-8 házát írták össze, 1545-1552 között 13-15 porta után adózott, 1557-ben csak 5 portája volt. 1561-82-ben puszta, 1596-ban 1, két évvel később 5 portáját írták össze.) Ez véleményem szerint valószínűtlenné teszi a Bátori domb őrhelyként való szerepét a vizsgált térképen.

Fidrich Tibor

http://varvadasz.bloglap.hu/cikkek/kisebb-varak-orhelyek-a-drava-es-a-rinya-menten-63542/