A várát először 1463-ban, olyan helyként említik meg, amely sikeresen feltartóztatta egy rövid időre, a Jajcába tartó II. Mehmed szultánt, Bosznia meghódítóját, noha ennél mindenképpen korábban, a hagyomány szerint, II. Tvartkó király idejében épülhetett. A várat az 1503-as magyar-török szerződésben is említik, ám az 1526-os Mohácsi csata után, a vár elvesztette jelentőségét és egy kaszárnyaként használták. Georgiceo 1626-ban azt írja,hogy a várban 50 ház volt, ami kissé túlzónak tűnik. Evlija Cselebi az 1660-as útleírásában feljegyezte, hogy a legenda szerint a várat Raguza latin királyai építették fel, amivel arra kívánt utalni, hogy Travnik már Bosznia eleste előtt is állt. Cselebi azt is írja, hogy a látogatásának idejében, a várban több szoba és lőportár is volt, továbbá, hogy a vár helyőrsége élén egy dizdár állt Georgiceo és Cselebi alapján a várban legalább 50 főnyi helyőrség volt. Miután a várban egy II. Bajezid szultán nevét viselő dzsámit építettek, biztos, hogy már az
időben is állandó helyőrsége volt a várnak. A dizdár parancsnokolta várbeli helyőrségben szolgált Bajezid fia Szulejmán is, aki 1554-ben egy parcellát vett ki árendába, a Banjaluka-i Szofi Mehmed pasa vakuf-birtokából. A hidzsra 1102. évében (1690-1691), egy Bulbuli nevű költő megverselte Travnikot is és többek között kiemelte a várat is és köszönetet mond a travniki vár dizdárjának, de a nevét nem említette meg. A vár fegyverzetéről, muníciójáról egészen 1833-ig nincs pontos adatunk. Bosznia ismeretlen útleírójának a 17. szd. 80-as éveiben írt művéből tudható, hogy a várban nem sok ágyú lehetett. Travnik leírását és híven ábrázolt rajzait 1809-ben, Mitesser konzul adta közre, aki szerint a várban akkoriban csak négy ágyú volt, ami azért kevésbé hihető, miután 1833-ban 17 működőképes ágyú mellett volt még 12 régi ágyú is. Jukić azt írja, hogy a hagyomány szerint a várat II. Tvartkó király építtette, hogy a várban volt egy dzsámi, három ház és néhány kaszárnya, 12 ágyú, tüzérek és 30 nizám (sorozott katona). Ám Jurić azt is megjegyzi, hogy a várnak csekély a jelentősége, mert a falai vékonyak és gyöngék, emellett könnyen tűz alá lehet venni Gučevoból és Bukovicából
is. V. Klaić megjegyzi, hogy 1867-ben Topal Oszmán pasa 27 régi ágyút töretett össze, majd
Konstantinápolyba szállítatta.
A vár 1838-ban még jó állapotban volt, sőt még ma is annak mondható, miután 1878-ban felújították. A várban az okkupáció során is török helyőrséget találtak. Amíg a bosnyák vezír Travnikban tartotta a székhelyét, azaz a 18. szd. elejétől 1851-ig, a várbörtön gyakran adott otthon a másként gondolkodó bosnyák bégeknek, agáknak, akik közül páran a fejükkel fizettek ezért. Így járt 1806-ban a bosnyák janicsár aga is, akit ágyúlövéssel öltek meg. Travnikban majd ötven bosnyák elöljáró fizetett az életével. A hidzsra 1102. évében (1689-1690), a travniki dizdár Ahmed aga volt, 1721-ben Oszmán aga, 1764-ben Ahmed aga, akit a vranduki vakuf egyik hitellistáján említenek meg. Mehmed aga 1787-ben Travnik dizdárja, 1791-ben Ahmed aga.
A szabálytalan sokszögletű vár, egy északról délnek nyúló felső-, egy középső- és egy alsóvárból állt. A vár bejárata nyugaton, a középsővárban volt. A vár legmagasabb pontjára, a hegygerinc végére egy bástyát építettek, előtte egy udvarral, amelybe a középsővárból lehetett bejutni. A bástyát élesre faragott mésztufából építették. A falakba keresztben, egyenlő mértékben besüllyesztett, megmunkálatlan tölgy és fenyőgerendákat helyeztek. A bástya magassága kb. 10 m. A várnak ez az északi része a középsővárral a legmagasabb és a legrégebbi része. A középső vár sokszögletű tornyát valószínűleg utólag építették fel, talán Tamás király, vagy a Jajcai bánság idejében. Az egykor 18-20 m magas, pincére, földszintre és két emeletre osztott, tizenhatszögletű, 1,5 m vastag falu toronynak már az építés módja is eltér a vár többi részétől. (A jajcai bánság fennállása alatt, Travnik már török uralom alatt állt, ahogy azt Aladin Husić nemrég kiadott tanulmányában be is bizonyította. Ám Redžić szerint így is fennáll annak a lehetősége, hogy a középső várat és a sokszögű tornyot mégis csak a jajcai bánság fennállásának idején építették fel, ám Travnik építészeti értelemben, ebből semmit
sem örökölt meg, hisz Travnik a jajcai bánság léte alatt, már egy másik építészeti hagyományú és technikájú körhöz tartozott. Viszont, ebben a kontextusban, Travnik sokszögű toronnyal való bővítésének az oszmánhódítás első évtizedeire és nem pedig a jajcai bánság idejére kellett esnie. Amennyiben, a vár utólagos részei tipológiailag nem felelnek meg az oszmán építészeti technikáknak, akkor az azt jelenti, hogy a bővítés korábbi és a vár építésének 1463 előtti időszakához tartozhat. A fentiek okán, a szerkesztőség elfogadja Redžić állításának első felét, hogy a középső várat és a sokszögletű tornyot Tamás király idejében építették el.
Tekintettel, hogy a sokszögletű torony a középkori bosnyák várépítészet minden jellegzetességével bír, így elvethető annak a lehetősége, hogy a torony a hódoltság idején, illetve 1463 után épült fel.)
A Travnikkal foglalkozó kutatók úgy látják, hogy a külső falakon belüli vár egésze középkori. Mivelhogy a török császárság határai Travnik lefoglalása után igen gyorsan tovább tolódtak nyugatnak, a kutatók úgy vélik, hogy a törökök a váron semmilyen jelentősebb átépítést, bővítést sem hajtottak végre. Azonban, már az alaprajz gondosabb tanulmányozása alapján is látható, hogy a várnak legalább két, egy középkori és egy törökkori építési fázisa volt. Ám a középkori bosnyák várak típusismerete és analógiái alapján bizonyosra állítható, hogy a vár építésének középkori szakasza további két fázisra osztható, mely során először az erőteljes bástyát és a hosszúkás, rekeszfalakkal és épületekkel ellátott várudvarát építették fel, majd a második ütemben felépültek a
korai vármagot három oldalról magába foglaló új, déli várudvar falai a dél felé kiugró tizenhat-szögletű toronnyal. Az ilyen módon kiépített travniki vár a koncepciója alapján máris besorolható a hosszúkás várudvarú, a két végén egy-egy erőteljes toronnyal bíró várak csoportjába, annyi különbséggel, hogy Travnik esetében az északi torony helyett egy bástya készült.
A törökök a várat keletnek és délnek bővítették tovább, mely során új falakat és három faltornyot emeltek a keleti oldalon. Az új erődítésekkel a vár háromszor nagyobb lett a korai várnál. Az új részek egy új várudvarként határozhatók meg, benne egy sor, különböző rendeltetésű épületekkel és egy dzsámival a helyőrség számára.
A bosnyák-hercegovin várépítészetben a sokszögletű tornyok igen nagy jelentőségre tettek szert. A travniki sokszögletű torony esetében egy olyan öregtoronyról van szó, amelynek külső átmérője 13 m, a belső átmérője 10 m, így ezzel a legnagyobb középkori bosnyák tornyok közé tartozik. Az első középkori fázisban felépített bástya a maga két, egy északi és egy déli helyiségével, csak Travnik várának jellemzője. Cselebi kissé fukarul írt Travnikról, amikor csak azt említette meg, hogy a faragott kövekből ötszögletűre épített vár egy szakadékos, sziklás kőszálon található. Cselebi a várat török építésűnek tartotta. A travniki vár történetében egy jelentős időszaknak számított az a 18. szd. elejétől 1851-ig tartó korszak, amikor Travnik a bosnyák pasaluk, illetve a porta helytartójának a székhelye volt, ami alatt 50 olyan jelentős bosnyák személyt öltek meg, akik a központi hatalom ellen tevékenykedtek, s akiket emiatt a várban megfojtottak. Travnik várát a Lašva folyó fölé, a minden oldalról magasabb hegyek övezte Vlašić hegy oldalának egyik magaslatára építették. A vár ma is jó állapotban van. A várnak egy jelentős váraljai települése is volt, amelyből a mai Travnik városa fejlődött ki. A 18. szd. elejétől 1851-ig, Travnik volt a bosnyák vezír székhelye.
A vár helyén, a feltételezések szerint egy őskori település is létezett, amit a középkori vár építése során semmisítettek meg. Az őskori település maradványaira, a várhegy délkeleti oldalában találtak.
A vár alatti településen, a Vilenica alatt 1918-ig egy karcsú torony állt, mely a Teszkeredzsics bégeké volt. A toronynak a földszintjén kívül még két kőből készült emelete és egy csatmája volt.
(Kreševljaković, 1953. 19. o.; Kreševljaković, 1954. II. 84. o.; Redžić, 2009. 202-204. o.)
(Bosznia és Hercegovina középkori várai - Szatanek József fordítása kézirat – 323,324. oldal)
További forrás: http://varvadasz.bloglap.hu/cikkek/travnik-erodje-67908/
