Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Demsus - Demsdorf - DensuşRomániaErdély és PartiumHunyad vármegye - Demsus templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Demsus – templom 
A Ruszka-havasok Sztrigy hegysorában, a Hátszegi-medence Ny-i szélén, a Demsusi-patak mellett fekszik Demsus (Demsuş, Demsdorf) falu. A helységet 1360-ban Domsusnak írják. 1411-ben Damsus, 1416-ban Demsus (Suciu). A legrégibb görögkeleti templomnak tartják. Építési idejére nincsenek oklevelek, de a stílusjegyek alapján a román stílus korára, a XIII. század tájára teszik. Helyi mesterek építették, a felhasznált építőanyag nagy része a közeli Várhelyről, a római Ulpia Traiana-ból való. A régi római sírkövek (többek közt Traianus császár hadvezérének sírköve), faragványok, egyéb feliratos kövek, olyan mértékben keverednek a jókora terméskövekkel, hogy sokáig római eredetűnek hitték az építményt. A templom négyszög alapú hajóból és az ehhez csatlakozó félköríves szentélyből áll, a hajó centrumában római fogadalmi oltárokból emelt négy oszlop tartja a középre helyezett román ízlésű tornyot. A szentélyt és a hajót egy-egy, a tornyot három - kőből faragott - fűrészfogsor díszíti. A templombelső freskói zömmel 1443-ból valók, havasalföldi mesterek munkái. A hajó nyugati falára festett, az Utolsó ítéletet ábrázoló kép Simion pópa műve a XVI. századból. A XVI. században bővítették az épületet. A szentély déli oldalából induló, és a hajó északnyugati sarkáig húzódó újabb részek a régi templomnál kevésbé álltak ellen az időnek, javarészt már beomlottak.
A templom érdekessége, hogy 1566-tól megszűntek a szláv feliratok, a freskókat bemeszelték. Magyarázata az, hogy a templomot közösen használták a reformátusok és a görögkeletiek. Egy 1702. január 20-án kelt oklevél szerint a templomnak két papja volt: egy görögkeleti és egy református. A freskók eltüntetését meszeléssel magyarázza, hogy az idézett oklevél szerint sok jeles nemes tartozott református részről a templomhoz. Többek között név szerint felsorolva: Csula Balázs, Lukács János és Ferenc, Bokosiczai Izsák, Gergely és Pál, Naláczi István iun., Csulay János sen., Torma János, Leheszk Mihály, Szegedi Sámuel (nagypestényi filiából) Cserményi Farkas (Reketyefalva filiából), Pop János (Nagyosztro filiából). Ugyanis Demsus református egyházához több szomszéd filiában lakó református tartozott 1702-ből a református lelkipásztor nevét is ismerjük: Tokai István személyében.
A közösen használt templom mellett külön harangtornya van mindkét egyháznak. Megosztják a templom más ingatlanait is, mint szántók, szőlők.
A református egyházközség még sokáig fennmaradt, de végül is megszűnt, bár e század elején még 21 református lélek volt és a felsorolt filiákban 120.


Források:
Miski György: Erdély – demográfiai és statisztikai adattár. Erdélyi és Erdélyen kívüli települések ismertetése. Arcanum CD. 2001.
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Gyulafehérvár. 2000.

 

GPS: É 45° 34.945 (45.582409)
K 22° 48.321 (22.805351)
Várak.hu mobil applikáció