Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Déda - DedaRomániaErdély és PartiumMaros-Torda vármegye - Déda (Deda)

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

A Kelemen-havasok déli lábánál, az itt délnyugatra tartó Maros jobb partjának közelében fekszik Déda község. A falu határához tartozó Dédabisztratelep közelében, egy szinte függőlegesen kiálló szikla tetején középkori vár maradványai találhatóak.

Dénes József véleménye szerint e várhely talán azonos lehet a 14–15. században fennállt Mentő-várral. Ezt az erősséget általában Magyaró határába teszik a Kolozsmonostori konventnek egy 1553-ban kelt oklevele nyomán, melyet Csánki Dezső említ. Feltehető azonban, hogy Déda és környéke ekkortájt a magyarói kastély uradalmához tartozott, ezért szerepeltetik úgy, mint „Magyaró határában” lévő elhagyott várat. A vár aljában lévő, 1364-ben említett Váralja helység (poss. Warallya) pedig eszerint a mai Dédával lenne azonosítható. Mindezen vélekedések megerősítéséhez további kutatások szükségesek.

A várat a történeti irodalomban először M. Ackner, majd Ipolyi Arnold említi. Utóbbiak nyomán Gerecze Péter a következőket írja róla: „Dédától északkelet felé egy mérföldre a Maros jobb partján álló vár, állítólag római alapfalakra épült.”

A vár datálásához jelentős segítséget nyújtottak Rebendici Erik dédai helytörténész kutatásai, illetve a 2010–2011-ben a várban előkerült leletek, melyeket napjainkban a Marosvásárhelyi Múzeumban őriznek. A Vársziklán 13–14. századi cseréptöredékek, egy szakállas nyílvesszőhegy, a ciszternából pedig több 14. századi cseréptöredék került elő. A szikla lábánál nyílvesszőhegyek, dárdahegyek, sarkantyú, egy kard markolatgombja, övcsat, és egy páncél darabja került napvilágra – mindezek a tárgyak szintén a 13–14. századba sorolhatók.

A sziklától délre, kb. 25 méterre több római kori, Kr.u. II. századból származó tárgy (fibulák, dárdahegy, késpenge, vasszög), a sziklától északkeletre, kb. 30 méterre pedig egy szintén a rómaiak idejéből való cameás aranygyűrű került elő. Eszerint a szikla közelében, a hegyoldal lábánál lévő teraszos-füves részen, ma még feltáratlan római telep feküdt. A római leletek előkerülése arra is magyarázatot ad, miért gondolták a 19. század közepén a Vársziklán álló maradványokat is a rómaiak művének.

A vár felkeresésekor Dédabisztratelep központjától északnyugat felé, a Bisztra folyócska völgyében haladó útra kell térni. Ezen az úton kb. 3 km-t haladva északnyugat, majd észak felé, közel a hosszan elnyúló település északi végéhez, kelet felé fordulva, kis hídon kell a Bisztra-patakon átkelni. E hídtól északra, kb. 600 méterre magasodik a 656 méter magas „La Cetate” nevű szikla.

Az észak–déli irányban kb. 45 méter hosszan elnyúló, mindössze 10 méter széles sziklacsoport őrzi az egykori vár csekély maradványait. A sziklacsoport északkeleti végénél egy 3 méter átmérőjű, a feltöltődés miatt csak kb. 4 méter mély, kör alakú, sziklába vágott ciszterna figyelhető meg. Az erősen tagolt sziklafelszínen nagyobb falszakaszok nem maradtak ránk, azonban a legmagasabb sziklaplatóhoz fölvezető keskeny út keleti, külső oldalán, kb. 2 méter hosszúságban csekély, habarcsos alapfaltöredék figyelhető meg.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 156.

GPS: É 46° 59.003 (46.983383)
K 24° 53.523 (24.892050)
Vár-Webáruház - Látvány térképek várainkról