Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tarnóczy kastély

A Csíki-havasok déli lábánál, a Háromszéki-medence északi peremén, a Kászon-patak mellett fekszik Kézdiszentlélek község. A falu fölé északról emelkedő Perkő délnyugati lábánál, a patak fölé emelkedő nyúlványon találjuk a Tarnóczy vagy Mikes kastélynak, illetve egyes forrásokban „vár”-nak nevezett épület maradványait.

Első említése 1465-ből való, ekkor Mátyás király a castellumot és a falut Desői Bályogi Lőrincnek juttatta. 1517-ben már „castrum”-ként említik, ekkor II. Lajos király Szapolyai Jánosnak és testvérének, Györgynek adományozta. 1518 és 1540 között a Székely és a Tarnóczy család a Balátfyakkal pereskedik a vár birtoklásáért.

A 16. század közepén az épület elpusztult, romjaiból csak 1627-re épült fel ismét. Ezt követően Tarnóczy Sebestyén birtokolta, majd 1630-ban bekövetkezett halála után Iktári Bethlen Istváné lett, aki visszajuttatta Tarnóczy özvegyének, és leányának, Sárának.

Tarnóczy Sára halála után Kézdiszentlélek várkastélya Apafi Mihályé lett, aki 1663-ban a hozzá tartozó birtokokkal együtt Kálnoki Sámuelnek és Zsuzsannának adományozta. A 19. század elején még lakható volt, ugyanezen század közepére azonban falai már tetőzetüktől megfosztva pusztultak.

Ebben az időben Orbán Balázs is járt itt, az ő leírásából ismerjük az épület formáját, elrendezését:

„E kastély alakja szabálytalan négyszög, de mivel északi és déli oldala polygon záródásu, azért az inkább nyolczszögünek mondható, 50–60 lépés oldalhoszszal, 7 öl magas falakkal.

A kastély két része különböző kor jellegét viseli. Északi része sokkal régibb, itt magasan fekvő kis lőrésszerü ablakok vannak. Az északi oldalfal közepén sokszögü (polygon) záródással biró félbástya szökell ki, igen szép rámázatú körives ablakocskákkal, mondják, hogy ez a kastély kápolnája volt.

A déli rész ellenben ujabb, s békésebb kor müve: itt már nagy széles ablakok vannak, közepén kiszökellő négyszög bástyája szép kilátást nyujtó nyilt pavillon, s ekként e kastély épitészetében a harczi ovatosságot a béke bizalmával látjuk párositva, bár a déli rész nyugati falán levő ezen felirat: „Renov. Anno Dni 1627.” mutatja, hogy a kastély ezen része is elég régi.

A kastély belső része össze levén omolva, belosztályairól mit sem tudhatunk, bár azt tisztán láthatni, hogy az egész tömör épület volt, s közepén vagy éppen semmi vagy nagyon csekély udvar lehetett. A sziklalapra fektetett kastélyt sáncz nem futotta körül, hanem külső védfala mégis volt, melynek tömör maradványai a délnyugati szögletnél most is láthatók.”

Az épület falai napjainkban csupán néhány helyen bukkannak ki a földfelszín alól. Különösen a déli és a délnyugati oldalon figyelhetők meg a még több méter magasságban lévő falmaradványok, ezek azonban nem nyújtanak elég támpontot az épület egykori alaprajzának pontosabb felvázolásához.

A várkastély romterülete egy kb. 50 x 50 méteres területet foglal el, amely a déli oldalon meredek, észak felé azonban védőárok nélkül illeszkedik a fölé emelkedő lankás domboldalhoz. A várkastélytól keletre, a község templomvárának irányába terjedt az egykori kastélykert, melynek keleti kapuja és kőkerítésének egy hosszú szakasza ma is áll.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 253-254.