Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Az Almás-hegység délnyugati lábánál, a Duna bal partján fekszik Lászlóvára község. A falutól kb. 3 kilométerre délkeletre, a Duna fölé emelkedő 253 méter magas sziklatömb alsó harmadában, kb. 40 méterrel a folyó vízszintje fölött nyílik a Legyeslyuk-barlangvár bejárata.

A Legyeslyuk-barlang első ismert kutatója 1875-ben A. Schönbauer volt. A barlang védelmi rendszerét valószínűleg a visszafoglaló háborúk idején, a 17–18. században építették ki, hasonlóan a Nagy-Kazán-szorosban kiépült Veterani-barlanghoz.

A barlang szájának délre néző, kb. 6 méter széles és ugyanolyan magas nyílása után a barlang két irányba ágazik. A kelet felé forduló barlangrészt egy 5 méter széles és 4 méter magas, 1,6 méter vastagságú, habarcsba rakott kőfal választja el a bejárati teremtől. A fal közepén egy 1,5 méter széles nyíláson át juthatunk az itt észak–északnyugatra forduló barlangág első termébe. Ezt a termet a Duna irányába nyíló, sziklába vágott, ovális alakú „ablak” juttatta fényhez. Innen még kb. 50 méter hosszúságban nyúlik a barlang a hegy belseje felé, ahol azután a mesterségesen bővített járat véget ér. Ebben az ágban további falazat nyomai nem figyelhetők meg.

A barlang bejáratát valaha egymás mögötti kettős kőfal zárta le, azonban ezeknek a falaknak ma már csak alapfalai láthatóak. A főbejárattól északnyugati irányba tartó, majd nyugatra forduló, elkeskenyedő második barlangág a leírások szerint 254 méter mélyen vezet a hegy mélyébe. Ebből a járatból egy kis ér folyik a barlang bejárata felé.

Forrás: Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 282-283.