Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

VárpalotaMagyarországVeszprém megyeVeszprém vármegye - Pusztapalota, Kisállás - II. erődítés

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Légifotók
  • Térkép

Várpalota – Pusztapalota, Kisállás - II. erődítés

Várpalotától északra mintegy 5 km-re, a Fajdas-hegység egyik völgyében meredek és szűk területű sziklacsúcson találjuk Pusztapalota, vagy ismeretebb nevén Bátorkő várának romjait. A közelmúltban felfedezett erősség Pusztapalota romjaitól, légvonalban kb. 150 méterre, északra helyezkedik el, egy délkeletre néző földnyelv középső részén.

2012 augusztusában Miseta Rita és Cserpák Ferenc a már jól ismert kő erősséget látogatták meg túrájuk során, azonban a kíváncsiság és a még jobb képek készítésének vágya miatt felkapaszkodtak egy szomszédos domboldalra. Legnagyobb meglepetésükre szabályos rajzolatú árkok vonalait fedezték fel.

Kis méretű várnak tűnt, amiről azonban semmiféle szakirodalmi feljegyzésben nem találtak információt. Ekkor felkeresték a Veszprém megyei Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, ahonnan Sárosi Edit megerősítette gyanújukat: új erőséggel van dolguk.

Cserpák Ferenc felvette a kapcsolatot Dénes Józseffel, aki Feld Istvánhoz és Nováki Gyulához irányította őket. Utóbbival, a várkutatás doyen-jével sikerült közelebbi kapcsolatba kerülniük. Az akkor 86 éves várkutató készséggel felajánlotta, hogy Sándorfi György módszerével segít felmérni az erősséget, amit nem sokkal később meg is tettek.

Ezt követően Feld István közvetítésével Nagy Szabolcs Balázs és Szolnoki Tamás kapta a felkérést, hogy a lehetőségekhez mérten végezzenek kutatást a vár területén. 2013 szeptemberében erre sor is került.

A kővártól alig lőtávolságra fekvő újabb erődítést nyugatról, délről, délkeletről és északkeletről meredek hegyoldal határolja, míg északnyugaton a folyamatosan emelkedő domborzat magasodik fölé. A földnyelv kb. 50 m szélességű, melyen az erősség árkokkal és sáncokkal együtt értelmezett szélessége kb. 48 m. A vár  építői maximálisan kihasználták a rendelkezésre álló terepi adottságokat.

Északnyugati és délkeleti oldalán jelenleg nem ismerhető fel markánsan megjelenő sánc, illetve árok. A keleti és nyugati oldalon ugyanakkor a környezetéből mintegy 0,5–1,2 m között változó módon kiemelkedő sánc tűnt elő, melynek belső oldalán árok is húzódott. Ennek pontos mélységét régészeti feltárás hiányában sajnos nem ismerjük. A védett terület egy kb. 22×17 m nagyságú felszínt jelent, mely az árkok szintjénél kb. 3 m-rel magasabban helyezkedik el.

Bár az északnyugati oldalon sánc nem mutatkozott, de egyértelműnek tűnt, hogy a dombot ezen a részen átvágták, fokozva a hely erődített jellegét. A terepbejárás alkalmával számos kerámiatöredéket, illetve kő- és paticsdarabot találtak. Ez utóbbiak talán felhasznált építőanyagként is szolgálhattak, igaz, egyelőre ismeretlen mértékben és formában. A kerámiatöredékeket a 14. század második felére, illetve a 15. századra volt keltezhető, korábbi vagy későbbi készítésű darabok nem kerültek elő.

Ezek alapján az erődített hely használata nagy valószínűséggel a 14–15. századra tehető, arra az időszakra, amikor a bátorkői vár is fénykorát élte. Ez utóbbi vár építését egyébként a Csákoknak tulajdonítja a kutatás. 1326-ban nevezett erősség királyi tulajdonba került egészen 1350-ig, majd a Kont család birtokolta, mely az Újlaki-család őseként így tartósan berendezkedhetett a térségben.

A 14. század végén, 15. század elején ők építették Palota várát, és a 15. század folyamán egyszerre használták a két erősséget. A 16. században a források elhallgatnak Bátorkőről, és immáron csak Várpalotáról tudósítanak. Valószínűleg ekkor hagyhatták fel a régi, korszerűtlen, és felújításra szoruló épületet. Elhanyagolt, romló állapota miatt kaphatta Palotavárától megkülönböztető későbbi Pusztapalota elnevezését is.

Bátorkő esetében a kutatók általában kitérnek a vár völgyében elhelyezkedő útra, hiszen annak védelmét is ellátta. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a legújabban felfedezett erősség egyik fő feladatát is ebben látjuk. Számos olyan középkori várunk ismert (Csókakő, Füzér), ahol azok környezetében kiegészítő álláspontokat is kialakítottak a jobb hadászati pozíció elérése végett. Ezek általában stratégiai helyeken létesültek, ahonnan előnyösebb helyzetet is elérhettek az ellenséggel szemben.

Ennek fényében az Árpád-kori előzményként való azonosítás lehetőségét nagy valószínűséggel elvethetjük. A várral szemben felállított ellenséges hadállásként való értelmezés is kevéssé valószínű, hiszen túlságosan közel fekszik a várhoz. Le kell szögeznünk ugyanakkor, hogy csak kiterjedt régészeti kutatás adhat megnyugtató választ az erődítmény valódi funkcióját illetően.

Mindezen elméletek végleges tisztázását leginkább a régészek ásójától várhatjuk.

Források:

Szolnoki Tamás : Egy újabb erősség felfedezése Bátorkő vára mellett (A Várak kastélyok templomok 2019-es évkönyve)
Gergelyffy András: A várpalotai vár építési korszakai I. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. Veszprém, 1967.
Gergelyffy András: Palota és Castrum Palota. Magyar Műemlékvédelem 1967–1968. OMF Kiadványai 5. Budapest, 1970.
Gergelyffy András: Bátorkő és Palota. A várpalotai vár építési korszakai II. A Veszprém M. M. Közleményei 11. Veszprém, 1972.

A galéria alsó részében a helyszínről belső fotók és panoráma képek is megtekinthetők.
GPS: É 47° 13.678 (47.227970)
K 18° 5.660 (18.094339)

Információk: A várhelyhez jelenleg még nem vezet kijárt ösvény. Legkönnyebben úgy közelíthetjük meg, ha Pusztapalota-Bátorkő romjaitól délre, a völgyút szembeni oldalán lévő domb gerincére kapaszkodunk fel.

A kővár alatt az út egy enyhe félkört tesz. Ebből egy É-Ny-ra induló (jobbra tartó) völgy kezdődik (korábban földút, most bokrokkal benőtt). Ezen célszerű elindulva felfelé haladni, majd ahol már a terep engedi, nyereg irányába fordulva tovább kapaszkodni. Felérve csak a nyúlvány orr irányába kell haladnunk és elérjük az erődítés árkait és dombját.

NVA
Várak Kastélyok Templomok évkönyv