Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Ósánc - BrădetRomániaErdély és PartiumBrassó vármegye - Altschanz

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

A Hosszúfalutól 9 kilométerre, délkeletre fekvő Ósánc településnél kétfelé ágazik a Déli-Kárpátokon átvezető út. A délkelet felé tartó országút a Bratocsa-hágón (1272 méter) keresztül Munténiába vezet. Az Ósánc falucskától délre húzódó útvonal a Brassói-havasokat átszelő Ósánc-hágón (1295 méter) kanyarog végig.

A mai Hosszúfalu község délkeleti szélénél, valamint ettől délre, a mai Ósánc település közelében a harmadik osztrák–török háború (1787–1791) idején sáncokat alakítottak ki. A déli védővonal a Doftana- és a Tatrang-patakok összefolyásának közelében elhelyezkedő ún. „római sáncok”-nál volt. Ezek a korai (római, esetleg népvándorlás-kori) sáncok ma már nem érzékelhetőek az erősen átalakított terepen, és korábbi kutatásukról sincsen információnk. Mindenesetre 1788-ban még láthatóak, sőt bizonyos részben használhatóak is lehettek, hiszen a korabeli hadműveleti térképek feltüntetik elhelyezkedésüket.

A második védővonal Hosszúfalu szélénél, a Garcsin-patak és a Tatrang összefolyása fölé északról emelkedő lankás dombháton épült ki. Itt dél felé néző, ék alakú sáncok sorát építették fel, mely erődítéssor keleti és nyugati végét cölöpsorokkal körülvett sáncművekkel zárták le. Ezektől a sáncoktól kissé északra egy négyszögletű redutot építettek, valamint sáncokat és redutokat emeltek az innen északnyugatra, kb. 600 méterre levő dombsor délkelet felé néző oldalán is.

A déli erődítést heves török támadás érte 1788. július 19-én a Doftana-patak völgye felől. A 4000 lovasból és 600 gyalogosból álló támadó sereg kemény küzdelemben észak felé szorította a védekező osztrák és székely egységeket, azonban háromórás küzdelem után a második védővonalnál sikerült megállítani és menekülésre kényszeríteni a török csapatokat.

Az 1877–78-as orosz-török háború előtt, 1876-ban döntött úgy a bécsi katonai vezetés, hogy a Kárpátok szorosainak védelmét megerősítik. Erre azért volt szükség, mert már küszöbön állt Bosznia és Hercegovina okkupációja és az osztrák vezetés tartott Oroszország várható negatív reakciójától.

Így került sor az Ósánc-hágó felé vezető útvonal ismételt megerősítésére 1878-ban. A Doftana és a Tartang összefolyásától északra ismét sáncokkal erősítették meg az itt összeszűkülő völgyet, valamint a szorostól keletre és nyugatra eső magaslatokon árokkal körülvett két nagyobb és két kisebb „Blockhaus” gerendaépület építésével teremtettek bázist az őrjáratozó egységeknek. Ezek áttekintő helyszínrajzát a bécsi Kriegsarchivban őrzik.

Terepbejárásunk során sikerült megfigyelnünk az Ósánc falu keleti szélén található egykori sáncok erősen lepusztult nyomvonalát, valamint a településtől keletre emelkedő, 1042 méter magas Ördögbérc csúcsán megtaláltuk az 1878-as építésű „Blockhaus II.” maradványait is, amelyre 10 évvel ezelőtt pásztorszállás épült.

Forrás: Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 366-367.

GPS: É 45° 33.758 (45.562634)
K 25° 46.296 (25.771601)
Várak Kastélyok Templomok évkönyv