Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A Bánság központi vidékén, a Pogányos (Poganisului)-patak és a Berzava-patak közötti területen, sík vidéken fekszik Temesberény község, amely először az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben szerepel. A falu központjától északkeletre, 2,5 km-re, a Pogányos-patak egyik kanyarulatában, holtágaktól szabdalt területen található Temesberény várának maradványa.

A várat egyetlen alkalommal, 1371-ben említik. Építésének, valamint pusztulásának idejéről nem maradt fenn adat. A vár közelében Gedeon Imre 1880-ban 6 db bizonytalan korú agyagedényt talált.

A 19. században Berény várát sok más, középkori eredetű temesi földvárhoz hasonlóan „pogányvár”-nak, azaz őskori várnak tartották. Ortvay azonban már ekkor megjegyzi, hogy „e sánczművek közül melyek veszik eredetöket tényleg a praehistorikus népektől, mai ismeretünk álláspontjából bizton meg nem mondhatjuk.”

A maradványok között a helybéliek elmondása szerint néhány évtizede a Temesvári Múzeum régészei végeztek rövid ásatást, ennek eredményei azonban közöletlenek. Így egyelőre azt sem tudjuk, hogy a középkori várnak valóban voltak-e őskori előzményei.

A kb. 62 x 30 méteres várterületet az északi, a déli és a keleti oldalon egykori patakmedrek övezik, a támadásnak leginkább kitett nyugati oldalon pedig kettős árkot, és köztük mesterségesen épített sáncot találunk. Épületnyomok a vár területén nem láthatóak, több helyen viszont kincskereső gödrök tarkítják a felszínt, és egy sáncátvágás is megfigyelhető.

Forrás: Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 450.