Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A délről a Szárkő-hegység, északról a Ruszka-havasok által határolt, 699 méter magasságban fekvő szoros az ókortól kezdve fontos átkelőhely volt a Temesköz és a Hátszegi-medence között. Az akkor Tapae nevű szoros közelében 89-ben és 101-ben is nagy csatát vívtak a római légiók és a dákok. A középkorban a törökök a Vaskapu-szoroson keresztül vezették rablóhadjárataikat Hátszeg vidékére 1420-ban, 1438-ban és 1442-ben is. Az 1442-es esztendőben Hunyadi János a szoros keleti bejáratának közelében sikerrel vette fel a harcot az oszmán haddal. Győzelmének emlékművét Zajkány község határában emelték, ez mára sajnos elpusztult. A Vaskapu-szoros gyakran járt hadiút maradt a 17. század végén meginduló visszafoglaló háborúk idejében is. Itt lépett Erdély területére a szövetséges hadsereg Bádeni Lajos vezetésével 1690-ben, hogy Thököly fejedelmet kiűzze Erdélyből. A szerencsétlen végű Lugosi csata után – ahol Veterani tábornok is életét vesztette – helyettese, Truchsess altábornagy a Vaskapu szoroson keresztül vezette Erdély földjére a menekülő szövetséges lovasezredeket 1695 szeptemberében.

Az útvonal védelmére emelt, útzáró sáncokról készült első térkép 1750-es dátumú. Az első katonai felmérés (1763–1787) Erdélyi Nagyfejedelemségről készült felvételei közül a 231-es szelvény (készült 1769 és 1774 között) jelöli a szorosvédő sáncokat, amelyek azonban a későbbi katonai felméréseken már nem szerepelnek. A helyszíni maradványok azonosításában segítségünkre volt az a nemrégiben publikált, 1980 előtt készült helyszínrajz is, amelyet egy ismeretlen földmérő készített. Ezen a rajzon a felmérő a Bucova-Zajkány úttól északra egy bonyolult kialakítású erődrendszert ábrázolt. A helyszínen manapság csak nehezen azonosítható, kusza terepalakulatok találhatóak, amelyek azonban mégis bizonyítják a szorosvédő erőd itteni elhelyezkedését. Az ezektől észak–északkeleti irányban a hegygerincen húzódó hosszúsánc nyomai jól felismerhetőek. A rajzon az említett úttól délnyugati irányban fekvő, egyenes nyomvonalú zárósáncot nem sikerült azonosítanunk. Ma is jól megfigyelhető viszont az úttól délre, kb. 250 méterre elhelyezkedő, jó állapotban levő, sokszög alaprajzú zártsánc. Az említett helyszínrajz szabályos ötszögletűnek mutatja ezt a sáncot, amely a  valóságban azonban szabályos hatcsúcsú csillag alaprajzzal épült. A kis erődítés két legtávolabbi csúcsának távolsága 35 méter. A hatszögletű sáncon kívül egy 5-6 méter széles és kb. 3 méter mély árok látható. Sajnos a bozótos terület nehezen áttekinthető, ezért a sáncokon belüli terepalakulatok ásatás nélkül nem értelmezhetőek.

Forrás: Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 501-502.