Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kaštel Žegarski

Žegar története a korabeli források alapján a 16. századig követhető vissza, de valószínűsíthető, hogy ennél valamivel előbb keletkezett. A szerbek betelepülése az 1527-es török hódítással van összefüggésben. A Murat szandzsákbég vezette török sereg 1527. március 30-án foglalta el Obrovacot a Magyar Királyságtól. Még az évben elesett Karin vára is. Az első szerb betelepülők török szolgálatban harcoló zsoldosok, ún. martalócok voltak. Velük együtt valószínűleg muzulmán népesség is érkezett, akiknek jelenléte egészen a moreai háborúig kimutatható. A szerb polgári lakosság Boszniából vagy Hercegovinából érkezett. Žegar egyike lett annak a számos északdalmát településnek, ahol a török toronyvárat épített. A település első említése 1582-ből származik, ez év júliusában vagy augusztusában ugyanis a zenggi uszkókok felgyújtották Žegart. Az uszkók támadás ebben az évben még kétszer megismétlődött. Az uszkókok fogságába került a žegari martalócok vezére Nikola Vukšić is, aki korábban korábban Zára környékét és a Pag szigetet fosztogatta végig. Az uszkókok 1591 szeptemberében újra támadták Žegart. A korabeli források szerint a kandiai háború kezdetén 1645 első felében a žegariak parancsnoka Hasan Nemibegović volt. A háborús pusztítás elől a szerb katonaság és lakosság legnagyobb része 1647-ben és 1648-ban a biztonságosabb velencei területekre, Udbina vidékére, majd Ravni kotari területére, Posedarje, Islam Grčki és Zemunik környékére vándorolt. Innen kiindulva részt vettek a török elleni hadműveletekben, így 1650-ben a hegyeken átkelve Boszniában támadták a törököt kirabolva hat nagyobb települést és felgyújtva két török várat. Amikor 1683-ban a török sereg Bécs alatt vereséget szenvedett a keresztény hadak ellentámadásba mentek át. Az ezt követő hadműveletek eredményezték Dalmácia nagy részének felszabadítását a török uralom alól. A török elleni felkelés vezetői Stojan Janković testvére Ilija Janković és a žegari születésű Janko Mitrović voltak. A felkelők felszabadították Knin, Skradin és Obrovac városait. 1683 decemberében a Žegart kifosztó felkelők parancsnoka Ilija Janković volt, akihez a morlakok mellett zenggi uszkókok is csatlakoztak.[2] 1684-ben a település végleg felszabadult a török uralom alól és a Velencei Köztársaság része lett. Ezt követően főként a horvát tengermellékről telepítették be újra. A velencei uralom 1797-ig tartott. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta. (Wikipédia)