Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gradina, temető

A Gradina területén talált régészeti leletek arra utalnak, hogy itt már ősidők óta laknak emberek. Ezt igazolja a Duljine-Gradina régészeti lelőhely,[2] mely Gradina és Bačevac között, a Bačevac felé vezető úttól északra található. Ezen a kiterjedt sík területen kisebb-nagyobb mesterséges halmok sora található. Az innét összegyűjtött leletanyag a történelem előtti időktől a középkoron át az újabb korokig terjed. Innen ered a település neve is, mely várhelyet, illetve olyan helyet jelöl, melyet töltéssel, fallal, sövénnyel kerítettek el, vagy erősítettek meg. A szakemberek közül sokan a mai Gradinával azonosítják a történeti forrásokban „Serota” néven említett ókori települést, mely a római Poetovióból (Ptuj) Mursiára (Eszék) vezető út mentén feküdt. A község területén vélhetően több középkori település is volt, melyeket az 1532-es török hadjárat törölt el a föld színéről. A berzőcei mellett még legalább két másik plébániát említ a térségben az 1334-es pápai tizedjegyzék, melyeket máig sem sikerült azonosítani.

Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő családok között osztja fel. A horvát családok Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről jöttek. A Gradina név 1688-ban bukkan fel, hivatalos iratban pedig 1702-ben szerepel először.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Gradina” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gradina” néven szerepel.

Forrás: Wikipedia

Megjegyzés: Gradina temetőben, mint azt az első katonai felmérésen is látszik, három oldalról, árokkal leválasztottak egy kb. 50*40 m-es ovális területet. A negyedik, Északi oldalon nem volt szükség árkolásra, a meredek terep miatt. A temető használata során a keleti oldalt feltöltötték.