Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pat vára - Pottenburg

Pat (Pottenburg) várának romjai, Alsó-Ausztia és a Magyar Királyság határán, Köpcsény (Kittsee) községtől 3 km-re északnyugatra, a Königswarte északkeleti nyúlványának végén emelkedik. A ma németül Pottenburgnak, népiesen Hasenburgnak nevezett tekintélyes várrom, a Pozsonyt Hainburggal összekötő útra tekint le.

A magyar köztudatból teljesen kimaradt, miután már a középkor végén – ismeretlen okból és körülmények között – átkerült Alsó-Ausztia tartományhoz. Pedig a neve alapján Győr nembeli Pat nádor (1209-1212) építtette, a lébényi monostor egyik alapítója. (A másik a fivére, Csépán szintén nádorságot viselt és egyike volt a király gyilkosság áldozatául esett helyetteseinek. Feltételezik, hogy a II. Endre politikájával elégedetlen személyek ölték meg 1209-ben.)

A Győr nemzetség Pattól származó Óvári ága IV. László uralkodásának utolsó éveiben elveszítette Moson megyei birtokait. A várról magyar okleveles adataink 1278, 1324, 1401 és 1436 évekből vannak. Magyarul talán Pat várának, vagy röviden Patnak, még inkább Pátnak mondhatták. Bár ilyen írott adatunk nem maradt fenn! Lásd az ugyancsak a nádor által telepített Fertő-menti Pátfalu (Potesdorf) – párhuzamos magyar és német nevét. Moson már a középkor óta a leginkább németek lakta vármegyék közé tartozott, így nem csodálkozhatunk, hogy a felsorolt magyar oklevelek is kivétel nélkül a Pottenburg alak – persze pontatlanul leírt – változatait tartalmazzák (Potunburg, Potenburch, Botonburk, Wottenburgck).

1343-ban Konrad von Schaunberg gróf vásárolta meg a várat Heinrich von Brunn-tól. 1359-ben és 1437-ben kiterjedt átépítéseket és bővítéseket hajtottak végre. Amikor Mátyás király 1482-ben meghódította a Pottenburgot, tíz évig a magyarok kezén maradt. A várat a visszafoglalás után egy fejedelmi gondnok igazgatta, majd az erődítést 1500 kürül felhagyták. 1517-ben I. Maximilian császár eladta a várat Wilhelm II. von Zelking-nek. A Zelkinger egy régi nemesi család volt a mai Alsó- és Felső-Ausztriában. 1529-ben a vár, jórészt harc nélkül került a törökök került. Az oszmán hadak elvonulása után, a vélhetően omladozó és korszerűtlen vár többé nem játszott szerepet. 1544-ben a Zelkingerek a romos várat Walterskirchen grófjainak adták el, amelyek leszármazottai a mai tulajdonosok.

A vár napjainkban közigazgatásilag a tőle északnyugatra fekvő Wolfsthal osztrák községhez tartozik. A vár a Königswarte egyik északkeleti oldalágának 260 méter tfsz. magasságú kiemelkedésén épült. A gerinc délnyugati irányából kettős árokkal leválasztott területen áll, a még napjainkban is tekintélyes, 26,5 méter magasságba emelkedő, hat emeletes öregtorony. Falainak vastagsága eléri a 3,5 métert. Északkeleti előterében helyezkedik a középső és az alsó udvar. A vár bejárata, az utolsó időszakában az alsó udvar délnyugati sarkában állt. Az öregtornyot övező közel négyzet alaprajzú belső vár, az erődítmény legkorábbi része. A korai vár bejárata ekkor tájt a torony délnyugati irányából lehetett. A kettős árkon átvezető hídon vezetett az út a várba.  A belső vár keleti részén állhatott az egykori palota, esetleg kápolna. Az erősséget az azt övező külső várfalakon túl az északi, északkeleti oldalon sánc is védte.

Az elmúlt években összehangolt erőfeszítések történtek arra, hogy a várrom olyan kezelése kerüljön, amely a fenntarthatóságot és a megőrzést tudja célként kitűzni. A várrom területén elkezdték a fák és bokrok kivágását, az alsó és középső udvar tisztítását. A jelenleg vadaskertben és magánterületén fekvő várrom, remélhetően kedvelt kirándulóhellyé válik a jövőben. A vár korábbi régészeti kutatásáról nincsenek ismereteink. Talán a vár megmentésének mentén ez sem várat már sokáig magára.

Fontos megemlíteni még, hogy a Königswarte déli, alacsonyabb, szintén 260 tszf. magasságú nyúlványán egy másik vár is található. A szakirodalom és a néphagyomány Berg, Ödes Schloss - Eybes - Eivariz, vár néven ismeri. A várhelyet korábban feltételezték a római korra, azonban a lidar rajzolat és a személyes bejárás alkalmával látottak, inkább egy középkorban használt várra utalnak. A két vár egymáshoz viszonyított kapcsolata egyenlőre még tisztázatlan. Egy régészeti feltárás a jövőben, majd pontos képet alkothat erről.

Források:

Dénes József - DJnaplója Blog: https://djnaploja.wordpress.com/2017/02/28/pat-nador-vara-pottenburg/
Dehio: Ausztria művészeti emlékei. Alsó-Ausztria a Dunától délre. 2. rész
Keserű László: Pat vára - Pottenburg, Terepbejárási feljegyzések 2024 - www.varak.hu