Városfalak, városerődítés
A Garam és Szalatna folyók közelében, egy széles síkságon alakult ki a történelem folyamán Zólyom városa, melyről az első hiteles dokumentum egy 1243. december 28-án keltezett, IV. Béla által kiadott királyi okirat, amely városi jogokkal ruházta fel a települést. A város első erődítése a Szent Erzsébet Plébániatemplom környezetében jött létre, annak központjában a főterén.
Az 1381 és 1390 között, gótikus stílusban épült templom, a környezetében lévő ispotály, temető, és a fából készült harangtorony területe védőfallal volt körbekerítve. A védőfallal egyértelműen elhatárolták a főtérnek azt a részét, amely elsősorban a rendszeres vásárokra lett kialakítva.
A kaputoronnyal erősített védőfalat a közelmúltban végzett feltárás eredményei alapján és az előkerült középkori sírokkal összefüggésben, az ásató V. Hanuliak a 14. század végére és a 15. század elejére datálta. Zólyom főterét, R. Ragač kutatásai szerint tekintélyes méretű árok is erősítette, arról azonban nincsenek megbízható ismereteink, hogy ez pontosan hol húzódott. A főteret övező árkon kívül a források a várost védő egyéb árkokról is beszámolnak.
A 15–16. század fordulója táján a várost árokkal és palánkkal övezték. Ennek formája és kiterjedése részleteiben nem ismert, de feltételezhető, hogy a későbbi várfalak nyomvonalán húzódott. A 16. század elején a városi számlákban többször említésre kerül a fapalánk.
1548 és 1552 között a város költségén 400 aranyért kőből emeltek őrtornyot a Szt. Erzsébet templom mellé, amely egyben óratoronyként is szolgált. Kerengőjén a városi polgárok állandó őrszolgálatot láttak el. 1547-ben a városi erődítés új vonalát építették ki a lakosok a zólyomi késő középkori várral szemben. Árkot ástak, sáncot emeltek és új fakaput állítottak fahíddal. A várost övező erődítésen ebben az időben négy fakapu volt.
A város erődítése árok és palánk formájában 1590-ig állt fenn. Ekkor kezdték meg a zólyomi polgárok a városi kőfalak építését. A főtértől keletre kezdték meg az építkezéseket, a nyugati oldalt még évekig csak palánk védte, fakapuval. Még 1600 előtt a város területének már majdnem fele kőfallal volt kerítve. A Zólyom határában lévő várrom („Puszta-vár”) kőanyagát is jelentős részben felhasználták a munkálatok során. Az 1601-es nagy zólyomi tűzvész a városfalakat is megrongálta. Amikor a 17. század közepén megszaporodtak a török támadások, folytatták a város megerősítését. Az építkezések megszakításokkal az 1660-as évekig tartottak.
A városi erődítés és a vár összeépítése 1667 körül történt meg. A városfalnak két kapuját említik (Déli kapu és Északi kapu) 1599-ben. A 17. század első felében már három kapuja ismert (Mátyásfalvai kapu, Korponai kapu és Garami kapu). 1676-ban öt kaput említenek, hol korábbi, hol újabb nevükön. Közülük az Új kapu és a Kis kapu újabb kialakítású volt. A zólyomi városfal a 19. század elejéig viszonylagos épségben fennállt, ezután kezdődött egyes szakaszainak lebontása. A 19. század második felében a városkapukat elbontották, az árkokat feltöltötték.
A városerődítés napjainkban: 2006 után V. Hanuliak feltárta a város központjában lévő, 0,48 hektár alapterületű, 14–15. század fordulója körüli időre datált első erődítést. Az egykori védett terület falain belül feltárták a középkori ispotály maradványait, a védőfal egyes szakaszait, az ispotálytól délnyugatra egy kisebb épület maradványát, valamint a védőfal délkeleti részén a kaputorony falait. A Szt. Erzsébet templomot is körülvevő falak egy jelentősebb szakaszát a templomtól délre tárták fel, de megtalálták a védőfal egy rövidebb részletét is a templomtól északra.
A kerítőfalat a délkeleti oldalon áttörő, 12,2x5,2 méter méretű, téglalap alaprajzú kaputorony előtt farkasverem maradványát tárták fel. Ezt a tornyot a 18–19. század fordulóján még lakásként használták. Az ispotályépület a templom déli oldalában volt. Ehhez egy kívül hatszögletű, belül kör alaprajzú, keleti oldalán szentéllyel ellátott rotunda csatlakozott, amelyet a nyugati oldalán sokszögletű fal kerített. A rotunda falait kb. 0,8 méter magasan helyreállították, belsejét annak eredeti járószintjéig kitisztították. A rotunda körvonalait vázszerkezet felépítésével mutatják be a térre látogatóknak.
Az 1667-ben befejezett városfalak legkorszerűbb eleme a késő középkori vártól délnyugatra emelt ötszögletű bástya. A romjaiban is impozáns építmény belső oldalán jól láthatóak a bástya homlokfalait erősítő támpillérek, melyek között boltívekre támasztva építették meg a fölmenő falazatot. A bástya falain lőrések nem láthatóak, az egykori lövegállások a falkoronán helyezkedtek el.
A városfalak a vártól északi irányban mintegy 800 méteres távolságban fejeződnek be, a falakkal határolt város kelet–nyugati mérete mintegy 360 méter volt. A városfalak délnyugati oldalán egy helyreállított, kör alakú védőtornyot figyelhetünk meg a hozzá kapcsolódó, részlegesen helyreállított falakkal. A nyugati oldalon északi irányban továbbhaladva, a fal nyomvonalán kisebb falcsonkokat és rövidebb, elhanyagolt falszakaszokat találunk, amíg a falakkal határolt terület északnyugati sarkához nem érünk. Az itt felépült bevásárlóközpont északi homlokzata előtt a városfal kb. 50 méter hosszú, helyreállított szakasza látható. A falszakasz nyugati oldalán az egykor itt állt sarokbástya falcsonkja található, majd keleti irányba továbbhaladva a mintegy 5 méter magas falak mentén megfigyelhető az egykori gyilokjáró járószintje, valamint a falkorona alatt húzódó lőréssor.
Ennek az északi falnak a keleti szakaszát szintén helyreállították, a falszakasz nyugatról kapcsolódó, ötszögletű bástyájával együtt. Az említett, ugyancsak kb. 5 méter magas és mintegy 85 méter hosszúságú falszakasz belső oldalán gyilokjáró és a fö lötte húzódó, kézifegyvereknek szánt lőréssor látható, míg a fent leírt ötszögletű bástya északi és nyugati oldalán két sorban kialakított lőrések figyelhetők meg. A városfal további nyugati szakasza túlnyomórészt elpusztult, de a Divadelná utca és a J. Kozáčeka utca sarkánál, a járdában kőből kirakva megtaláljuk az egykor itt állt védőtorony helyét. Innen dél felé haladva már csak kisebb falszakaszokat találunk a környező házak falába építve.
A városfalnak több kapuja volt, melyek közül a legismertebb Garami kapu a városfal északi részén nyílott, 1854-ben bontották le. A keleti városfalból nyíló Mátyásfalvai kapu a 19. század hetvenes éveiben még fennállt. A városfal délnyugati oldalán nyílt Korponai kapunak sem láthatóak már a maradványai. Pontos bontási idejéről nem rendelkezünk adattal, de ez valószínűleg még a 19. század vége előtt bekövetkezett.
Források:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. II. kötet. 1346-1350. old.
Zrebený 1976. 116–118.
Čatayová 2007. 124.
Ragač 2007. 134–136.
Hanuliak 2008. 150,
153–155.