Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Petyusa vár

Osztroluka (Ostrá Lúka) község központjától kb. 2,2 km-re, északkeletre, illetve a zólyomi Pusztavártól 2,1 km-re nyugatra, a Tótpelsőci-medence északi részén, a Garam bal partja fölött emelkedik a  373 méter magas várhegy. A várat írásos forrás nem említi. A kisméretű erődítésre a Zólyom környéki erdők történeti emlékeit kutató Dušan Fertáľ hívta fel a kutatók figyelmét. A várnak ma nevet adó Petyusa (Peťuša) elnevezés a 20. század elején terjedt el, és a lelőhelytől északkeletre lévő dűlő elnevezéséből ered.

Václav Hanuliak 1997-ben a várhelyen kisebb szondázó ásatást végzett, majd 2011 és 2017 között Noémi Beljak Pažinová vezetésével folytatólagos régészeti feltárás következett. A közel 150 m2-es területen történt ásatások során napvilágra került a vár maradványainak jelentős része. A nagy mennyiségű leletanyag segített keltezni a  vár fennállásának idejét, melyek alapján megállapítható, hogy a  várat a  13. század végén emelték, és nagyjából a  15–16. század fordulója körül hagytak fel használatával. Pažinová feltételezése szerint az építtető az Osztrolukai (Osztroluczky) család egyik tagja lehetett, és az erősség vámhely szerepet is betöltött.

Az észak–déli tájolású, szabálytalan ovális alaprajzú vár a Jávoros észak-nyugati nyúlványán, a déli irányból fölébe emelkedő hegyvonulat Garam feletti utolsó kiemelkedésén épült fel. A  44 x 24 méter tengelyméretű, ovális, védett területet valamennyi oldalán várfal övezte. A  feltárt falak magassága 1,5 és 3 méter között váltakozik, vastagsága 2–2,2 méter. A kőből rakott védőfalat 60 cm-es rétegekben habarcsba rakták, eredeti magasságuk az udvar járószintjétől mérve 4–5 méter lehetett. A várkapu helyét napjainkig nem sikerült azonosítani. A falakkal védett platón belül találták meg a kb. 10 x 10 méter alapterületű ciszternát a keleti várfal belső oldalánál. A három méter mély vízgyűjtő falait több rétegben kváderkövekkel falazták fel, majd a falazatot és a  ciszterna alját vízzáró iszapos tapasztással vonták be.

A  kutatás során nem sikerült megnyugtatóan bizonyítani, hogy a  ciszterna egy épületen belül állt-e, bár erre utalhatnak a  közvetlen közelében talált faldarabok. A vár belső területének délkeleti részén 50 cm vastagságú és 7x4 méter területű, összefüggő kőalapozás került elő, amely a  keleti várfalhoz kapcsolódott. A  váron belüli épületek fából készültek, agyagtapasztásos falazattal, és főként az északi és nyugati falak mentén állhattak. A váron belül több kerek kemence maradványát is megtalálták. A váron kívül, annak déli és délkeleti oldala előtt sziklába vágott védőárkot készítettek a vár fölé emelkedő hegygerinc átvágásával. Ennek mélysége ma is 10 méter körüli. Az árok déli oldala fölött kb. 7 méterrel teraszt alakítottak ki, létrejötte feltehetően az itt zajlott kőbányászati tevékenységgel kapcsolatos.

Az így létrehozott terasz fölött további 5–7 méter magasságban mesterséges teraszt készítettek a dél felé enyhén emelkedő hegygerincen, kb. 40 méter távolságban a vár területétől. A vár keleti, nyugati és északi oldalát meredek lejtő határolja. Az északi oldalon a  kutatók egy árok maradványát azonosították, mely kb. 20 méter széles terephorpadásban jelentkezik. Efölött dél felé, közvetlenül az északi várfal előtt, a horpadástól 5–5,5 méterrel magasabb szinten egy keskenyebb terasz húzódik az északi várfal előtt, melynek funkciója tisztázatlan.

Források:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. 811-813. old.

Pažinová–Beljak 2013. 136–137, 145, 147.
Beljak Pažinová 2017. 90–93.