Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pocsaj, vár - castellum - Rákoczi udvarház (Hídközi vár)

Pocsaj nagyközség Hajdú-Bihar Vármegye keleti részén fekszik, a Berettyó és az Ér folyó találkozásánál. Az álmosdi Chyre (Csire) nemzetség pocsaji ágának ősi fészke, okleveleinkben először 1291-ben "Puchey" néven tünt fel, mint az Ákos nembeli Salamon birtoka.

Az 1347-ben kelt oklevélben, egy határjárás kapcsán "possessionis Poch", majd 1415-ben "Pacha" alakban szerepel. Ebben az időben Pocsaji Péter és László, valamint Álmosdi János és László birtoka, amikor ez utóbbi Zsigmond király engedélyével itt várat építettett.

Bajomi János és Benedek birtoka 1514-ben, akiket a Dózsa féle parasztlázadáskor öltek meg. Szapolyai János ezután Czibak Imre vezérének adományozta, aki 1544-ben Gritti bosszújának esett áldozatául. Ezt követően Martinuzzi György váradi püspök kezére került, majd ennek 1551-ben történt megöletése után Zaberlin püspöké lett.

I. Rákóczi György fejedelem birtoka is volt, aki 1641-ben az Ér és a Berettyó közötti területen, a régi földvár helyén várat épített. A várnak az Éren alul hídja és emeletes kaputornya is volt, középen pedig a fejedelem lakóépülete és egyéb lakóházak épültek. A várat négy bástya erősítette, a váron belül állt a község melletti egykori nagy emeletes vámház. Ebben a várban tartotta 1653. január 10-én Bornemissza Annával lakodalmát a későbbi erdélyi fejedelem, Apaffy Mihály.

A várkapitány 1660-ban Pósa György, hadnagya Veer János volt, amikor Szejdi pasa csapatával az erősséget megrohanta, elfoglalta és lerombolta. Egy év múlva azonban Szinán pasa újra felépítette. Evlija Cselebi 1664-ben így ír az erősségről "Pocsaj vára... Vára egy tó partján, négyszögű erős épület, szép bástyákkal. Jelenleg a várban szép deszkatetejű házak és templomok vannak. Külvárosát is árok és erős kerítés veszi körül."

Pocsaj 32 évig maradt török megszállás alatt és Váraddal egyidejüleg 1692-ben szabadult fel a török uralom alól. Az 1702 nyarán készült összeírás már elhagyatott romként írja le a várat. Az erődítéseket minden bizonnyal a Rákóczi-szabadságharc leverése után, 1711-ben Löwnnburg császári tábornok hányatta szét. A birtokot elkobozták majd kamarai kezelésbe adták.

1732-ben a Pocsaj a Deitrichstein család kezébe kerül. 1750-ben a Berettyó hídjának szomszédságában lévő egyemeletes romépületet a birtokosok vámház céljából újraépítették. Ekkor találták meg az omladékok között azt a Lórántffy Zsuzsanna nevével bevésett kőtáblát, amelyet az építők állítólag a Berettyóba dobtak. Ez arra enged következtetni, hogy az egykor emeletes udvarházat állították helyre vámháznak.

A 20. század elejére azonban már a vámház sem állt. A 19-20. század fordulóján a vámház mint romos kocsma működött. Majd bérlője az épület tégláit építőanyagként kívánta értékesíteni, ezért az alapokig szétverték a még álló falakat. Később a helyén az évszázados út kétoldalán falusi házak épültek. Ma az egykori erősségről, csak pincéjének maradványai tanúskodnak, melyek az Ér és a Berettyó között, a Rákóczi utca 8. sz. alatti ház udvarán találhatók.

A vár területén, a helyszín tulajdonosának segítőkész támogatásával, Módiné Dr. Nepper Ibolya (Debreceni Déri Múzeum) végzett ásatást 1998-ban. A régészeti kutatás a telek épülettel nem fedett teljes területére kiterjedt. Sikerült rögzíteni, hogy az udvarház felemenő falait az alapozásig mindenütt visszabontották. Az udvarház pinceszintjének egy boltszakasza megmaradt. A kutatások az ehhez csatlakozó pincék további maradványainak részleges feltárását is eredményezték. A feltárás alatt nagymennyiségű kerámia, kályhacsempe és üvegtöredék került elő. A korlátozott kutatási lehetőségek nem biztosítottak elegendő információt, hogy az egész épületről képet alkothassanak a szakemberek. A napjainkban is magánterületen lévő vár feltárt épületrészeit az ásatási munkákat követően visszatemették.

A vár maradványainak jó része napjainkban, a később épült lakóházak és az út alatt húzódik, míg az erődítés vonala jórészt a magántelkek kertjében ismerhető fel. További eredmények csak akkor remélhetők, ha a jövőben a környező telkeken is lehetőség nyílik feltárásra.

E váron kívül Pocsajnak három földvára is volt: A Leányvár, a Hosszúzug-Tövises-Diós vár és a Cseteházi-Porostisztási vár. A Leányvárról a hagyomány azt tartja, hogy azt Marót fejedelem Hanza nevű leányával, menyasszonyi ajándékul adta Árpád fejedelem fiának, Zoltánnak. Megemlítendő még a Cseteháza II. helyszín is, amely feltehetően egy erődített késő bronzkori település és földvár lehetett. A megfigyelt jelenségek alapján ennek a lelőhely jellegének meghatározása még bizonytalan.

Köszönjük a Pocsaj, Rákóczi utca 8. sz. alatti ház tulajdonosának, hogy a 2024 nyarán végzett terepbejárásunk alkalmával segítette munkánkat!

Források:

Détshy Mihály: A pocsaji Rákóczi-udvarház
M. Nepper Ibolya-Lóki József-Rácz Zoltán: Kutatások a "Hídközi vár" (Rákóczi vár) területén Pocsajban