Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Belovár

Belovár területe egészen a 13. századig lakatlan maradt.

A 14. században a mai Belovár község területén már felbukkan több plébánia is, ilyenek a mai Stari Pavljani, Novoseljani, Klokočevac és Gudovac területén 1334-ben említett plébániák. Szinte ezzel egyidejűleg a 14. század közepén 1349-ben említik először Jakabszerdahely („Jakowzeredahel”) települést, mely a mai belváros közvetlen közelében, a Male és Velike Sredice utcák helyén feküdt. A Szerdahely (Sredice) név valószínűleg arra utal, hogy itt szerdai napokon hetivásárokat tartottak, tehát a jelentősebb települések közé tartozott. Névelőtagját egykori Jakab nevű birtokosáról kapta.

Belovár nevét csak 1423-ban említik először, akkor még „Beloblathye” alakban a jakabszerdahelyi uradalom részeként. A név egy a mai Belovártól délre folyó Beloblaće („Bela blata”) nevű patakkal lehet kapcsolatban. A török támadások a 15. század második felétől veszélyeztették egyre inkább a térség településeinek életét. Hatásukra a község területén a mai Gudovacon felépítették Gadóc várát, melyet 1495-ben „castrum Gwdowch” néven említenek először. A vár a közeli Szvibóccal („Zwybowcz”) együtt képezte a végvárrendszer részét. A török 1542-ben mindkét várat elfoglalta, a térség lakossága részben elmenekült, részben fogságba esett.

A térség több mint fél évszázadra pusztasággá vált, majd a 17. század elején pravoszláv vlach határőrök kezdtek itt letelepedni. Ennek a betelepülésnek az adatai tűnnek ki egy, valószínűleg 1610-ből származó összeírásból. Eszerint „Superior Plaunitz” (a mai Plavnice Gornje) 26, „Inferior Plaunicz” (a mai Plavnice Stare) 23, „Pergamale” (a mai Prgomelje) 21, „Gudowacz” (a mai Godovac) 24, „Korenoua” (a mai Korenovo) 16 és „Bresowlany” (a mai Brezovac) 9 fővel rendelkezett. Ebben az időben kezdték kiirtani a mai város területén a nagy kiterjedésű erdőket. Ezt jelképezik a város címerében az előtérben látható fatuskók. A betelepített határőrök a mai város helyén a török támadások kivédésére előbb őrhelyet, majd várat építettek. Ez a vár legkésőbb 1626-ban már kellett hogy álljon, mert ekkor bukkan fel mai Belovar név először a korabeli forrásokban. A vár őrsége a szlavón határőrvidék részeként a kőrösi főkapitánysághoz tartozott. 1644-ben már kifejezetten a várat említik „castell Welowär” alakban. A város későbbi történelme során mint katonai erődítmény fejlődött, amiről 1660-ból származó alaprajzok tanúskodnak. Ezt a szerepet mind a határőrvidék igazgatásában, mind a törökök elleni hadviselésben betöltötte. A határőrvidék átszervezésekor Belovárt a varasdi katonai körzet katonai, majd adminisztratív központjának tettét meg, ami e városnak további fejlődésében mély nyomot hagyott.

A korábban jelentéktelen település Mária Terézia idejében lett igazi nagyváros, amikor a katonai határőrvidék fontos központjává vált. 1756-ban új erődítményt építettek ide, mely 1871-ig a varasdi határőrvidék szentgyörgyvári ezredének székhelye volt. A királynő rendeletére 1772-ben Belovárt mezővárosi rangra emelték, a Militar Kommunität különleges előjogaival. Mai, szabályos városszerkezete ennek a nyomait őrzi. (Wikipedia)