Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sopronkertes, pálos kolostor

A kertesi kolostor (Sivár kolostor - Öreg kolostor - Remetelak), Sopronkertestől fél kilométerre, a település délnyugati része fellett futó dombság szélén fekszik, fákkal és termőföldekkel körülvéve. A kolostort 1475-ben Grafenegg Ulrik és fia Farkas adományozta a pálos rendnek. Ehhez az adományhoz tartozott Kertes falu is, teljes bevételeivel (halásztavak, major, szőlők) és a kolostor teljes berendezése.

Kertes temploma és kolostora későgótikus stílusban épült. Az építéshez az egykori sopronkertesi vár falaiból kibontott anyagot, zúzott követ, téglát használtak. 1479-re készült el a kolostor és június 2-án Corvin Mátyás, Magyarország királya személyesen hatalmazta fel a csornai konventet, hogy a Pálosrend a kertesi „Boldogságos Szűz Mária" kolostorba vonuljon.

A kolostori élet a falai között azonban nagyon hamar véget ér. Alig 15 év elteltével egy erdőtűz következtében 1493-ban a tűz áldozatává vált. Ezt követően 250 évig elhagyottan és siváran állt, ezért is ragasztották rá a "sivár" jelzőt.

A remeték 1743-ban települtek vissza az ódon falak közé, amely hamarosan a „Szent Kereszt kolostor” zarándoktemplommá és Mária ájtatosság színhelyévé vált. A ma látható berendezés 1762-ből származik. Az arannyal díszített főoltár homokkőből épült, amelyen egy életnagyságú feszület áll és Márta, Mária Magdolna, Mária és János szobra szegélyezik. A külső szárnyakon baloldalt az áldozatot bemutatni akaró Ábrahám, mellette Remete Szent Pál a varjúval, jobbról Mózes a kígyóval, mellette Szt. Antal látható. Előttük a szent sír, az oltárasztal a rokokó stílusú szentségházzal és felette egy kisebb falfülke, amelyben a Mariazell-i Madonna áll.

Sokáig azonban ez a másodvirágzás sem tartott, miután II. József császár és magyar király az 1782. január 12-én kiadott rendeletében feloszlatta birodalmában a szerzetes rendeket. Kertesen is megtörtént a leltár és később a zárás. Ennek ellenére a kolostornak továbbra is volt lakosa - az utolsó remete, Gartner János, 1836-ban halt meg.

A kolostor legrégebbi része a még máig sem teljesen felújított északi gótikus kápolna. A nyugat-magyarországi Remete Szent Pál kolostorok mintájára a kertesi kolostor is eredetileg 3 részből állt: a káptalanteremmé átépített kápolnából, a délen lévő kolostori templomból és a köztük fekvő összekötő szárnyból. Ez a három rész máig is megmaradtak - míg az északon és nyugaton hozzáépített részek már leomlottak. A magas ablakok gótikus mértékarányai még nagyjából megőrizték eredetiségüket.

Az 1986-ban megtörtént felújítás után, a kertesi kolostor a nagymartoni járás egyik legértékesebb egyházi műemléke.

Források:

Karl Klaus: Das Kloster von Baumgarten

www.burgenland.info/en/dc/detail/POI/monastery-of-baumgarten-pauline-monastery-or-desolate-monastery