Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tiszainoka, Csonkatorony

TOPOGRÁFIAI KUTATÁSOK A TISZAZUGBAN

(JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE)

Kovács Gyöngyi – Csányi Marietta – Tárnoki Judit

(...)

Ebben az időszakban, 1987–1988-ban egy kisebb szondázó ásatás folyt a tiszainokai Csonkatorony nevű késő középkori romnál, ennek anyaga sajnos máig közöletlen, a régészeti kutatás előtt gyakorlatilag ismeretlen. Tiszainoka ismert írtt forrásai szerint a falu első okleveles említése Inatha alakban 1450-ből való, a terepbejárások szerint azonban a falu már az Árpád-korban létezett. A korai megtelepedés nem meglepő, hisz a környék Árpád-kori benépesüléséről – az írott adatok mellett – a régészeti leletek egyértelműen árulkodnak. A szomszédos Tiszakürt is az Árpád-kortól lakott, királyi birtoklású település, Nagyrév határában pedig egykor két, név szerint ismert falu, Monostorossáp és Mindszent létezett az Árpád-korban. Az, hogy Inoka az Árpád-kori forrásokban nem szerepel, egyrészt abból fakadhat, hogy birtokosai helyi kisnemesek, az ilyen típusú településekről pedig viszonylag kevés az írott középkori forrás. De talán abból is adódhat, hogy temploma később épült (Csonkatorony?): templomos helyként csak a 15. századtól említik. Az 1758-tól vezetett református egyházi anyakönyvek és iratok a település mai templomának történetét a 16. századvégétől tudják rekonstruálni, az újjáépítések mindig ugyanazon helyen történtek. A mai templom mindezek szerint a 16. századi templom helyén áll.

A faluban a 16. században, de talán már korábban is, egy másik templom is létezett: a mai település keleti határában található romot ugyanis a hagyomány szláv vagy huszita templom maradványának tartja, amely így a 15. században épült volna. A rom körül végzett szondázóásatás során valóban egy késő középkori objektum maradványai bontakoztak ki, mely valószínűleg, de egyértelműen nem bizonyítottan a 15. században épült. A feltárások egy szögletes szentélyzáródású, támpilléres templom alapfalainak részleteit hozták felszínre, az épület méretei szerint (5,5 × 3,2 m) akár kápolna is lehetett. A falcsonk magassága 1987–1988-ban 120 cm volt, az 1930-as években a falak egy része még kb. 3 m magasságban állt. Tisztáztuk a szentélyt és az ehhez csatlakozó D-i támpilléres oldalfal egy szakaszát. Az É-i és Ny-i zárófalat kiszedték, így az épületfalak nyomvonalát csak a metszetfalakban jelentkező falcsíkok alapján rekonstruálhattuk. A falmaradványoknál két szezonban mintegy 120 sírt tártunk fel, ezek közül sok bolygatott volt. A temetkezések egy része koporsós volt, a sírokból pénzek, viseleti tárgyak, gyöngyök, pártadíszek, fülbevaló, ruha- és textilmaradványok, dísztűk kerültek elő. A temető a sírleletek alapján a 15. századtól indult, de több sírt pénzek alapján keltezhettünk a 16. századra. A 18. századi sírok között említhetünk több gyermek és felnőtt temetkezést, ezekben ruházat nyomait figyeltük meg, valamint két olyan koporsós temetkezést is kibontottunk, amelyek esetében a koporsó fedele szögecsekkel volt kiverve. Az egyiken szerepelt az elhunyt neve, kora és a halál dátuma is.

A szisztematikus topográfiai, terepbejárási munkák 1991-ben félbemaradtak, a kutatóknak, régészeknek más területeken új kihívásoknak kellett megfelelniük. (...)

forrás:  Magyarország régészeti topográfiája. Múlt, jelen, jövő (Archaeological Topography of Hungary. Past, Present and Future). Eds.: Benkő, E., Bondár, M., Kolláth, Á., 2017, 244-246 oldal.