Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A külső és belső várból álló, szabálytalan alaprajzú belsőtornyos Siklós vára, a hasonló nevű község területén, egy alacsony hegykúpon épült. Miután építéstörténete során nem sok változáson ment keresztül a középkorban, ezért elfogadható Joseph de Haüy császári hadmérnök 1688.évi ,,Plan de la Ville et du Chateau de Siklos" feliratú térképe, a vár 1543.évi, tehát a török által történt elfoglalása előtti állapotára.

A belső vár, vagyis a várkastély a szabálytalan négyszög alaprajzú várudvar köré épült, jelenlegi állapotában kétemeletes, nyugati falában külön a gyalogosok, külön a kocsik részére készült boltíves kapuval. A belső vár kapujához, annak védelmére egy 8,20 m átmérőjű, 1,35 m falvastagságú, pártázatos, magas védőfallal takart, körbefutó folyosóval ellátott, nyakfalas barbakán épült. A védőfolyosóra a barbakán belsejéből felvezető lépcsőn lehet feljutni. A barbakán déli oldalán helyezkedik el a Battyhány-címeres, egykori felvonóhidas kapuja, melyhez enyhén emelkedő, boltozott pillérsoron álló kocsiút vezet.

A várkastély legkorábbi része a déli oldalon lévő, ma múzeumi célokra használt, téglalap alaprajzú épületszárny, a két végén álló egy-egy toronnyal. A két torony között helyezkedett el a kéthajós palotaterem, alatta a börtönnel és a kínzókamrával, ahol ma is láthatók a vallatáshoz használt különböző kínzóeszközök.

A várkastély délkeleti sarkában álló várkápolna, a késő gótikus építészet gyönyörű alkotása. A kápolna bejáratához oszlopokon nyugvó, csúcsíves karzatos reneszánsz előcsarnok csatlakozik, amelyhez a lenyűgözően szép hálóboltozatos szentély kapcsolódik. A szentély falát hét, egy méter széles, hét méter magas, függönyíves ablak szakítja meg, a padlószintig lefutó mennyezetet tartó kőbordákkal.

A várkastély - a nyugati oldalt kivéve - szűk falszoros övezi, melynek délnyugati sarkán látható torony egykor kaputorony volt, és ezen keresztül lehetett bejutni a falszorosba.

A belső várat mintegy 1 km hosszú, ovális alaprajzú, külsőtornyos, kör, ill. négyzetes alaprajzú többemeletes védőművekkel erősített védőfal övezte. E védőtornyok közül a legnagyobb volt az északi Gyüdi-torony, mely később a várfal átépítése után a külső várat zárta le. A feltárás során megállapítást nyert, hogy egyrészt eredetileg a toronynál levő kapun vezetett át az út a belső vár kapujához, másrészt a külső fal itt nem szakadt meg, hanem folyamatosan haladt tovább, így zárva körbe a várkastélyt.

A külső várat egy széles és mély árok övezte, ennek maradványai ma is láthatók.

A honfoglalás során e vidék a híres Botond törzsbeli Kán nemzetség szálláshelye lett. A település neve első ízben egy 1191-es oklevélben fordul elő ,,villa Suklos" alakban, amikor a Kán nembeli Siklósi Simon fia Buchk és Jul (Gyula) Siklós, Osztró, Kemes és Szaporcza birtokokon osztozkodnak a pécsi káptalan előtt.

A siklósi vár alapjait a tatárjárás után e család egyik tagja vetette meg. A vár először a pécsi káptalannak Siklósi Miklós fiai részére 1294-ben kiadott oklevelében szerepel. ,,Castrum Soklos" néven, amikor Siklósi Gyula Baranya és Tolna megyei ispáné, kinek itteni várnagya 1297-ben Topord Mihály fia András comes.

A vár történelmi szerepe az Árpád-ház kihalása után, a királyválasztás idején kezdődött. Ez időben a vár birtokosa Siklósi Péter, Károly Róbert király híve volt, amiért a király ellen fellázadt Héder nembeli Henrik fia János - Németújvári János - azt ostrommal el akarta foglalni. Terve azonban nem sikerült, mert annak várnagya, a Siklósiakkal rokon Kán nemzetség Buchk ágából származó Beremendi István, sikeresen védte meg. Az ostrom után azonban Bremendi a rábízott, mintegy 1000 márkára becsült arany és ezüst tárgyakkal nem tudott elszámolni. Az ezért indított perben 1326-ban Sándor országbíró fogadott bajvívókkal vívandó, perdöntő párbajra utasította a feleket. Azt, hogy ki lett a győztes, okleveleink nem említik, de tudjuk, hogy ezután a Beremendiek elszegényedtek, amiből arra lehet következtetni, hogy a pert Siklósi Péter nyerte meg.

A XIV.század második felében, Nagy Lajos halála után a főurak egy része nem ismerte el a király leányát, Máriát királynénak, ezért a Dráván túli részeken lázadás tört ki Pál zágrábi püspök, Horváti János macsói bán és Simontornyai István vezetésével, akik durazzói Kis Károlyt akarták a trónra juttatni. Ennek megakadályozására Garai Miklós nádor megbízásából, Mária és Erzsébet királynék beleegyezésével 1386.február 7-én a budai várban - a kutatások szerint az István-toronyban - Forgách Balázs gyilkos merényletet követett el Kis Károly ellen, aki súlyos sérüléseibe a visegrádi várba történt bezáratása után nem sokkal belehalt.

A lázadás elsimítása érdekében még ez évben a Délvidékre utazott Garai, Mária és Erzsébet, akiket azonban Horváti Gara falunál elfogott, Garainak fejét vétette, Erzsébetet megfojtatta, Máriát pedig várába záratta.

A lázadókhoz Siklósi Miklós is csatlakozott, amiért az időközben királlyá koronázott Zsigmond 1387. április 13.-án Budán kelt rendeletével Siklós várát tartozékaival együtt a hűtlenségbe esett főúrtól elvette, és azokat a Rátót nemzetségből származó Pásztói Kakas fiainak Jánosnak és Lászlónak, Pásztói István fia Lászlónak, valamint Pásztói Domokos fia Jánosnak adományozta. Rövid hét esztendő után azonban Siklós vára és tartozékai ismét a Garai család kezére került, akik a Kakasoktól pénzen; míg a Siklósi család utolsó tagjaitól Pál fia Miklós ágostonrendi szerzetestől, osserói püsapökké történt kineveztetése révén szerezte meg.

A Zsigmonddal elégedetlenkedett főurak 1401. április 28-án, a Csehországból hazatérő királyt Budán elfogták, és előbb a visegrádi, majd Garai Miklós közbenjárására a siklósi várba zárták, ahol öt hónapig - ez év júniusától októberéig - tartották fogságban, majd innen az ugyancsak a Garai család birtokában levő pápai várba szállították.

Miután az országnagyok az új király személyében megegyezni nem tudtak, Garai Miklósnak párthívei segítségével sikerült a főurakat Zsigmonddal kibékíteni, aki kiszabadulásakor megígérte, hogy az idegen kézen levő várakat visszaadja tulajdonosaiknak, a magyar törvényeket betartja, valamint az ellene fellázadtakat nem bünteti meg.

A fogságból kiszabadult Zsigmond a hozzá hűséges Garai Miklóst nádorrá nevezte ki, és ez időtől Siklóst ,,Civitas Palatinalis"-nak, a nádor városának is nevezték, utalva arra, hogy ura az ország nádora.

A Garai család Garai Jóbbal 1482-ben kihalt, így a siklósi vár uradalmával együtt a korona birtoka lett, és mint ilyet, az ez év áprilisában Mátyás király fiának, Korvin Jánosnak adományozta.

Korvin János 1504-ben, fia Kristóf pedig 1505-ben meghalt, így Siklós II. Ulászló király kezébe került, aki azt Korvin özvegyének, Frangepán Beatrixnak, majd ennek második férjének, Branderburgi Györgynek adományozta, akitől viszont Újlaki Ferenc vette meg. A szerb források szerint 1508-1515 között Stilanovics István despota volt a földesura.

II. Ulászló 1515-ben a várat és uradalmát Perényi Imre nádornak adományozta, aki nagy gondot fordított annak kijavítására, bővítésére. Tovább fokozta a vár védelmi képességét a falszorosok feltöltésével, pajzsgát alakú földvédőművekkel, sáncok és várfalak elé épített sokszögű, olasz rendszerű bástyák emelésével. Ekkor készül el a kápolna előtti ötszögű bástya, valamint a külső fal déli sarka előtti Perényi-címeres, feliratos bástya is.

Itt élt Perényi Imre második feleségével, Kanizsai Dorottyával, kinek nevéhez fűződik a mohácsi csatavesztés során meghalt hősök nagy részének eltemettetése, akik között ott volt mostohafia, Perényi Ferenc váradi püspök is.

Perényi Imrének 1519-ben bekövetkezett halála után a hatalmas uradalmat fia Péter koronaőr, előbb temesi főispán, majd erdélyi vajda örökölte, aki a királyi koronát és a koronázási ékszereket is idehozatta.

Miután Szapolyai János 1529-ben a töröknek meghódolt, az ekkor Ferdinánd-párti Perényi a koronával és jelvényekkel Sárospatak várába akart menni. Tervét azonban a Szapolyai oldalán álló Szerecsen János pécsi püspök megtudta, és Perényit a Tolna megyei Kajdacson embereivel elfogatta, családjával együtt Pozsega várába záratta, a koronát a jelvényekkel pedig a török szultán táborába szállította, aki azt Szapolyainak adta át.

Perényi kiszabadulása után Szapolyai pártjára állt, majd ennek halála után 1540-ben ismét Ferdinánd híve lett, aki azonban árulónak nyilvánítva elfogatta, és 1542-ben Esztergom várába záratta. Innen 1547-ben szabadult ki, de már a következő évben, 1548-ban meghalt.

Siklós vára Perényi távollétében Vas Mihály várnagyra és helyettesére, Nagy Zsigmondra volt bízva. Amikor a török az őrségnek szabad elvonulást ígérve a várost nyolc, a várat pedig háromnapi ostrom után elfoglalta, szavát megszegve a távozókat megtámadta, és legnagyobb részüket, köztük Vas Mihályt is megölte. A török erős őrséget tartott a várban, így visszafoglalása csak Buda várának felszabadítása után vált lehetővé. A mintegy 300 főnyi őrségtől 143 évi megszállás után 1686. október 28-án, nyolcnapi ostrom eredményeként bádeni Lajos őrgróf vezette seregnek sikerült visszavenni, aki a vár védelmét Veszely ezredesre bízta.

I. Lipót 1698. december 1-én a siklósi várat és uradalmát az olasz származású Caprara Aeneas császári tábornoknak adományozta, aki a romos részeket lebontatta, és megkezdte a ma is látható várkastély felépítését. Ő boltoztatta alá állandó kapuvá és híddá a barbakán felvonóhídját is. A munkálatokat 1701-ben bekövetkezett halála után az új birtokosok, Batthyány Ádám gróf és fia Lajos herceg fejezték be.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 1705-ben Bottyán generális foglalta el a várat és tartotta egy évig kezében. A szabadságharc leverése után a siklósi uradalmat 1728-ban a Caprara örökösöktől 96 200 forintért Batthyány Ádám özvegye, Strattmann Eleonóra és gyermekei váltották magukhoz. A birtokos Batthyány Kázmér gróf 1848-ban a déli részek kormánybiztosa, majd Kossuth Lajos külügyminisztere lett. Emiatt a szabadságharc bukása után birtokait, köztük a siklósi várat is a császáriak elvették, ő pedig kénytelen volt külföldre menekülni. Az 1860-as évi általános amnesztia után Batthyány Gusztáv és családja visszakapták az elkobzott siklósi birtokot, és ekkor újra kijavították a vár egyes romos részeit.

A Batthyányaktól 1873-ban Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg kétmillió forintért, kinek halála után fia, a későbbi gróf címet szerzett Móricz baranyai főispán örökölte. E családtól vette meg 1943-ban a kincstár azért, hogy a várkastély honvédtiszti üdülővé alakítsa át.

A felszabadulás után az Országos Műemléki Felügyelőség által megkezdett, majd befejezett helyreállítás, konzerválás után ma régi szépségében mutatja be a várat és környékét, Baranya megye Tanácsa.

A vár helyreállítási terveit és a külső várfalat Ferenczy Károly, a gótikus kápolna terveit Gerő László (OMF), a vár kertészeti terveit Őrsy Károly (OMF), a szálloda átalakítási terveit Dragonits Tamás (VÁTERV) készítette. A gótikus kőerkélyt Szakál Ernő (OMF) állította vissza. A régészeti feltárást Czeglédy Ilona (OMF) régész vezette Papp László, Kovács Valéria és Gergelyffy András tudományos kutatókkal.