Békéscsaba - Gerlamonostora
MONOSTOR A FÖLD ALATT
A Körösök által uralt Békés megye vidéke már a korábbi évezredekben is sűrűn lakott terület volt, amelyet az elmúlt évtizedek régészeti kutatásai bizonyítanak. Sajnos a felszínen, látható és kézzel fogható formában nem sok történelmi emléket tanulmányozhatunk már, hisz az ókori földműveket az eke forgatta fel, az Árpád-kori világi és egyházi épületek téglafalait pedig a török-kor és a Rákóczi-szabadságharc után újonnan benépesülő települések lakossága hordta szét. Írásunkban egy olyan, mára már elpusztult épületegyüttessel ismerkedünk meg, amelynek földalatti „maradványai” a Békéscsabához tartozó Gerla mellett, egy sűrű erdő mélyén kereshető fel. Kalandra fel, irány a néhai Gerlamonostora, irány a kövek világa!
A továbbiakban Erdős Dániel földtudományi kutató, földmérő technikus (a Körösvidék főszerkesztője) szakdolgozati munkájának részleteit használjuk fel, aki a 2019/2020-as évben mindenre kiterjedő, alapos kutatómunkával vizsgálta meg az egykori Gerlamonostora helyét. „Eredeti neve Gerlamonostora volt, amelyet Szent Miklós tiszteletére szenteltek fel. A váradi káptalan 1383. július 13-án kelt okleveléből tudjuk, hogy Gerla a Csabát is birtokló Ábránfyak tulajdona, akik a 14. század közepén élt gerlai Ábrahámról kapták nevüket. Karácsonyi Jánostól tudjuk, hogy a család a Békés vármegye ősfoglalójának, a Csolt nemzetségnek a leszármazottja volt. Az Ábránfyak birtokának központja Gerla volt, amely akkoriban Csabánál jóval jelentősebb településnek számított.
A középkori Gerla legkiemelkedőbb épülete az Ábránfyak által építtetett monostor volt. A középkori oklevelek először 1259-ben említik a monostort apátja révén. Lelkészei közül is csak egy ismeretes: András, ki 1337-ben hat garas pápai tizedet fizetett. 1531-ben az Ábránfyak ferences kolostort alapítottak Gerlán, ami valószínűleg a család egyetlen papi pályára lépett tagjának, a krakkói egyetemen tanult, később a gyulai plébánián szolgáló, majd 1528 és 1533 között a váradi olvasókanonoki tisztet betöltő Ábránfy Jánosnak köszönhető. 1533–1535 között Debreczeni István, 1535–1537 között pedig Ujlaky Péter volt a szerzetesek gyardiánja (azaz kolostorvezetője). A váradi tartományi gyűlés először négy szerzetes Gerlára küldéséről döntött azzal, hogy ez a szám később hatra emelkedhet. A valóságban azonban ennél többen voltak a kolostorban: az 1535-ből származó névsor nyolc egyházi és öt világi személyt sorol fel. A történészek feltételezik, hogy a kis közösség számára nem épült új templom, hanem az egykori nemzetségi monostort használták fel. 1537-ben a rendi gyűlés a barátokat visszaparancsolta és elrendelte, hogy a kolostort a püspöknek adják át. Utoljára 1593-ból származik írásos emlék a monostorról és 1685-ben említik utoljára, mint helységnevet. 1733-ban a templomnak, a templom tornyának és valószínűleg a kolostor épületének romjai még látszottak. Bél Mátyás a következőket írta Gerláról: „Hajdan kolostorral híreskedett, amely tágas és tetszetős külsejű volt, ezen a vidéken szokatlanul magas kettős toronnyal épült. Most ezek romjain kívül mit sem látni belőle.” Az épületeket nem a tatár vagy a török pusztította el, hanem az enyészet és az emberek, akik mindent elhordtak. Az 1980-as években a monostornak már alig látszottak nyomai.
1938-ban Scherer Ferenc szerint: „…az egyháznak keletre néző, félkörívben végződő szentélye, nyugaton pedig két tornya volt, s valószínű, hogy román építésmódban készült. Az egyháztól északra állt a monostor.” Az MTA megbízásából, a középkori falukutatási program keretében 1951-ben Bálint Alajos végzett itt terepjárást. Ennek során felkereste a monostor helyét is, ahol „tégla alakú alapfalakat” talált. […] 1956-ban Kovalovszki Júlia kereste fel a lelőhelyet. Meghatározta a kolostor helyét, és talált egy másik szigetet, amely szintén téglatörmelékkel volt borítva, így az Ábránfyak kastélyát sejtette ezen a helyen. A középkori falu a kolostortól északnyugatra helyezkedett el, itt a középkori házak helyei ekkor még jól kivehetően elkülönültek. 1984-ben Jankovich Dénes szondázó ásatást végzett az egykori monostor területén. […]
Különösen fájdalmas a monostor pusztulása, ha arra gondolunk, hogy a legsötétebb időket, a tatár és török háborúkat részben átvészelte, és teljes pusztulása csak a legújabb korban, a műemlékek iránti érdeklődés kialakulásának idején történt. A gyulai múzeum ma is őriz Gerláról származó szarmata kori kancsót és középkori kőmozsarat, melyek Haán Lajos ajándékaként kerültek be. Ezek közül az utóbbi valószínűleg a gerlai falu helyéről vagy a monostor környékéről származhat. Ugyancsak innen valók azok az alakos kályhacsempék, melyeket Haán Béla az 1900-as évek elején juttatott a békéscsabai múzeumba.”
A Fehér-Körössel egykoron kapcsolatban lévő Monostor-ér nagy kanyarulata által körülfogott „szigeten” álló jelentős épületegyüttesre már csak a domborzatból, valamint az elszórt téglatörmelékből következtethetünk. Régészeti feltárása és megóvása, valamint bemutatóhellyé alakítása égető feladat lenne!
Szöveg: Veres Zsolt
https://akovekmeselnek.hu/2020/12/22/monostor-a-fold-alatt/
Gerlamonostora történeti és régészeti áttekintése
Hajdan két Gerla község létezett Fel és Al előnevekkel is. Az előbbi Borosjenő vidékére esett, az utóbbi pedig Csaba közelében. Eredeti neve Gerlamonostora volt, amelyet Szent Miklós tiszteletére volt felszentelve. A váradi káptalan 1383. július 13-án kelt okleveléből tudjuk, hogy Gerla a Csabát is birtokló Ábránfyak tulajdona volt, akik a XIV. század közepén élt gerlai Ábrahámról kapták nevüket. Karácsonyi Jánostól tudjuk, hogy a család a Békés vármegye ősfoglalójának, a Csolt nemzetségnek a leszármazottja volt. Az Ábránfyak birtokának központja Gerla volt, amely így akkoriban Csabánál jóval jelentősebb településnek számított. A középkori Gerla legkiemelkedőbb épülete az Ábránfyak által építtetett monostor volt.
A középkori oklevelek először 1259-ben említik a monostort apátja révén. Lelkészei közöl is csak egy ismeretes: András, ki 1337-ben hat garas pápai tizedet fizetett. 1531-ben az Ábránfyak ferences kolostort alapítottak Gerlán, ami valószínűleg a család egyetlen papi pályára lépett tagjának, a krakkói egyetemen tanult, később a gyulai plébánián szolgáló, majd 1528 és 1533 között a váradi olvasókanonoki tisztet betöltő Ábránfy Jánosnak köszönhető. 1533-1535 között Debreczeni István, 1535-1537 között pedig Ujlaky Péter volt a szerzetesek gyardiánja. A váradi tartományi gyűlés először négy szerzetes Gerlára küldéséről döntött, azzal, hogy ez a szám később hatra emelkedhet. A valóságban azonban ennél többen voltak a kolostorban: az 1535-ből származó névsor nyolc egyházi (három szónok, két gyóntató, egy kántor és egy kezdő pap) és öt világi személyt sorol fel. A történészek feltételezik, hogy a kis közösség számára nem épült új templom, hanem az egykori nemzetségi monostort használták fel. 1537-ben a rendi gyűlés a barátokat visszaparancsolta, és elrendelte, hogy a kolostort a püspöknek adják át. Utoljára 1593-ból származik írásos emlék a monostorról és 1685-ben említik utoljára, mint helységnevet.
1733-ban a templomnak, a templom tornyának, és valószínűleg a kolostor épületének romjai még látszottak. Bél Mátyás a következőket írta Gerláról: "Hajdan kolostorral híreskedett, amely tágas és tetszetős külsejű volt, ezen a vidéken szokatlanul magas kettős toronnyal épült. Most ezek romjain kívül mit sem látni belőle." Az épületeket nem a török vagy a tatár pusztította el, hanem az enyészet és az emberek, akik mindent elhordtak.
A gerlai monostorról Haán Lajos is beszámolt: "...Pázmán Péter szerint alapította 1533. eszt. az Ábrahámffy család. Alapfalai... a... monostori szigetben fennállottak a legközelebbi időkig. Én a helyet szorgalommal vizsgáltam s a már földben talált ablak, ajtó és oszlopékességek némi maradványaiból azt vettem ki, hogy az épület a XVI. századnál korábbi lehetett... Díszes épület lehetett s tornya, Bél Mátyás szerint, legmagasabb építmény volt e vidéken... Alapfalai csak néhány éve hányattak szét... gr. Wenckheim Kroly úr által. Most e helyet százados tölgyek árnyékolják be... Sehol a vármegyében annyi régiséget - bronzkarikákat, ódon idomú bögréket, sarkantyúkat stb. nem találnak, mint Gerlán..."
A XIX. század végén is többen látogatták a lakosság közül a romokat. 1951-ben Bálint Alajos, 1956-ban Kovalovszki Júlia, 1954-ben Lükő Gábor végzett a monostor helyén terepbejárást. Az 1980-as években a monostornak már alig látszottak nyomai.
1938-ban Scherer Ferenc szerint "...az egyháznak keletre néző, félkörívben végződő szentélye, nyugaton pedig két tornya volt, s valószínű, hogy román építésmódban készült. Az egyháztól északra állt a monostor."
Az MTA megbízásából a középkori falukutatási program keretében 1951-ben Bálint Alajos végzett itt terepjárást. Ennek során felkereste a monostor helyét is, ahol "tégla alakú alapfalakat" talált. A helybeliek elmondása szerint "40-50 m hosszú és 25-30 m széles" az épület alapja, és "nyugati végében... valami toronyféle is épült." Itt "két méter mélységben... még mindig teljesen ép és köves volt az alap... Az alapfalak... terméskőből készültek, néhol téglákkal kiegyenlítve..."
1956-ban Kovalovszki Júlia kereste fel a lelőhelyet. Meghatározta a kolostor helyét, és talált egy másik szigetet, amely szintén téglatörmelékkel volt borítva, így az Ábránfyak kastélyát sejtette ezen a helyen. A középkori falu a kolostortól északnyugatra helyezkedett el, itt a középkori házak helyei ekkor még jól kivehetően elkülönültek.
1984-ben Jankovich Dénes szondázó ásatást végzett az egykori monostor területén.
Mivel a gerlai templom falaiból szinte semmi sem maradt, jelentősebb leletek hiányában nehéz közelebbi párhuzamokat vonni a ma is álló templomok bármelyikével, azonban a kevés fennmaradt falrészlet, faragott kődarab és tégla alapján arra következtethetünk, hogy a gerlai monostor Békés megye egyik legkiemelkedőbb Árpád-kori építménye lehetett, és méreteiben, kivitelében az egykorú nemzetségi monostorokhoz hasonló színvonalú épület volt. Különösen fájdalmas a monostor pusztulása, ha arra gondolunk, hogy a legsötétebb időket, a tatár és török háborúkat részben átvészelte, és teljes pusztulása csak a legújabb korban, a műemlékek iránti érdeklődés kialakulásának idején történt.
A gyulai múzeum ma is őriz Gerláról származó szarmata kori kancsót és középkori kőmozsarat, melyek Haán Lajos ajándékaként kerültek be. Ezek közül az utóbbi valószínűleg a gerlai falu helyéről vagy a monostor környékéről származhat. Ugyancsak innen valók azok az alakos kályhacsempék, melyeket Haán Béla az 1900-as évek elején juttatott a békéscsabai múzeumba.
Szerző: Erdős Dániel
https://korosvidek.blog.hu/2020/09/06/gerlamonostora_898
