Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bad Vöslau - Merkenstein vár

Merkenstein várának romjai nemcsak a regionális történelem (Corvin Mátyás) szempontjából fontosak, mivel védelempolitikai szempontból jelentős pozíciót töltött be, hanem a török ostromok idején is szerepet játszott.

Mivel a vár alapításának ideje és építői ismeretlenek, Merkenstein urai a 12. század elejére datálhatók. Erasmus von der Haid alatt a vár szenvedett Bécs első, 1529-es török ostromakor. Amikor 1540-ben meghalt, Franz von Ficin lett a vár kezelője. Ficin nem népszerű a lakosság körében, és számos vitája volt a hatóságokkal és az alattvalókkal (merkensteini parasztfelkelés). Emellett hagyta, hogy mind a vár (a neki juttatott pénz ellenére nem végeztek restaurálási munkálatokat), mind a település pusztulásnak induljon (sok paraszt átköltözött a szomszédos helységekbe, és hagyta, hogy a gazdaságok pusztuljanak). 1672-ben a várat eladták Gundakar von Dietrichsteinnek. Merkenstein több mint 150 évig a Dietrichstein család birtokában maradt. Uralkodásuk alatt a vár elpusztul és romhalmazzá válik, mert 1683-ban egy török portyázó csapat ismét ostrom alá veszi a várat. A vár sokáig ellenállt, míg egy nap a törököknek sikerült megrohamozniuk a falakat és elfoglalni a várat. Az ide menekülők (173 ember) mind meghaltak, maga a vár pedig a lángok martalékává vált. A kiégett vár romokban maradt.

https://www.stadtmuseumbadvoeslau.at/projects/ruine-merkenstein/

Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)

Merkenstein vár

A Merkensteinek egészen 1322-ig tulajdonolták a várat, amikor is tovább kellett adniuk azt. A vár következő jelentős birtokosai a Wallseerek voltak, akik jó 100 évig birtokolták Merkenstein várát (más néven Merchenstein vagy Marchinstein), amíg 1440-ben anyagi és családi okokból át nem kellett adniuk Stephan von Hohenbergnek. A Hohenbergek 1484-ig uralkodtak Merkenstein felett, bár a vár egyszer császári ostrom színhelye volt.

1482-ben a vár akkori ura, Hohenbergi Hans III. Merkenstein, Hohenberg és Kreisbach várát Mátyás magyar király rendelkezésére bocsátotta III. Frigyes császár elleni háborújában. A császár ekkor sereget küldött Merkenstein ellen, de az ostrom összesen négy hét után kudarcot vallott. 1484-ben III. Hans kibékült Frigyes császárral, majd eladta neki Merkenstein várát. A várat az uralkodó és a császári követek birtokolták.

1486-ban azonban Mátyás király visszatért és elfoglalta Merkensteint. Halála után a vár visszakerült a birodalomhoz. 1603-tól 1672-ig a Heißperger család, majd a Dietrichsteinek birtokában volt. 1683 augusztusában hosszas ostrom után az oszmán csapatoknak sikerült elfoglalniuk a várat és felgyújtaniuk. 173 ember halt meg a várban. 1683-ban a várat a török csapatoknak sikerült elfoglalniuk és felgyújtaniuk. 173 ember halt meg a várban. Azóta a vár pusztulásnak indult. A külső kőfalak még viszonylag jól megmaradtak. A köritőfalak hiánya miatt különösen erősek (akár 6 m). A Dietrichsteini birtokigazgatás a pusztulás után a régi Gainfarn-kastélyba költözött.

A 16. században a merkensteini uradalomhoz a Gainfarn és Großau mellett a pottensteini uradalom, valamint a furthi, muggendorfi és st. veiti hivatalok is tartoztak.

A jóval fiatalabb Merkenstein kastélyon kívül az akkori Großau község önkormányzati területének mintegy 40 %-a tartozott a merkensteini uradalomhoz. A második világháború végéig a kastély a birtokkal együtt a Krupp család németországi vonalának tulajdonában volt. Az államszerződés után a kastély a köztársaság és így a Szövetségi Erdők tulajdonába került. A kastély 1978 óta magántulajdonban van, és gondosan restaurálták.

Ludwig van Beethoven német zeneszerző két dalt dedikált a merkensteini romoknak.

https://de.wikipedia.org/wiki/Ruine_Merkenstein

Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)