Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Újszentanna - Avar-domb

Az Újszentanna Avar-domb szisztematikus ásatásokat 2018-ban a frankfurti Goethe Egyetemmel való együttműködés keretében, a LOEWE projekt - "Prähistorische Konfliktforschung - Burgen der Bronzezeit zwischen Taunus und Karpaten" - keretében folytatták. A III. erődrendszer északkeleti sarkának 63 x 3 m-es szelvényének felmérésén kívül magnetométeres méréseket végeztek 100 ha területen, valamint LiDAR-szkennelést végeztek az erődítményről és környékéről, a teljes lefedett terület mintegy 850 ha volt. A régebbi AMS-adatokat (1) további 9 mintával egészítették ki, amelyek lehetővé tették, hogy a Újszentanna III. erődítményt a Kr. e. 15. századtól a Kr. e. 13. század első felére datálják. Ugyanezen év késő őszén kezdtük meg a szisztematikus terepi kutatást (2). A 2019 nyarán-őszén végzett régészeti ásatások a 2018-ban végzett magnetométeres mérések által azonosított célpontokat célozták meg. Az I. erődítmény keleti oldalán az S6-os szelvényt nyitották meg, amely kezdetben 4,50 x 30 m-es, végül a profilok többszöri kiegyenesítése után 4,80 x 31 m-es volt, és északkelet-délnyugati irányban, az erődítményrendszerre merőlegesen helyezkedett el. A magnetométeres mérések szerint az S6-os árok ott volt, ahol a legjobban látható és legszélesebb volt. Meg kell jegyezni, hogy az I. erődítési rendszert körülvevő árok sok helyen megszakadt, sőt az északi oldalon hiányzik. A magnetometria szerint az árok mögött két sor erős égés lenne, amit mi két lehetséges palánkvárként értelmeztünk. A régészeti feltárások kimutatták, hogy az árok szélessége 8,72 m, maximális mélysége pedig 2,22 m a bronzkori ásatási szinttől számítva. Az árok alja méhsejtes és nem V alakú, mint a 3. erődítménynél. Az árok mögött 1,42 m-re egy 1,16 m széles és 1,90 m mély alapárok ásásával palánkot építettek, amelybe a falakat ütötték. E palánk mögött 4,64 m-re három palánkgödör nyomait találták meg, ami arra utal, hogy itt kerítés/palánk állt. Az előző kampányok során feltárt 3. erődítménytől eltérően jelentős különbségeket észleltünk az építésben. Kronológiai szempontból az I. sánc egy részét körülvevő kerítés/palisád létezését állapították meg, amelyet a 2019-es ásatás során egy sor nagyméretű par-gödör azonosított. Később, miután a tűzvész elpusztította, egy másik paliszádot emeltek, amelyet ezúttal egy védőárokkal megkettőzött. A védelmi árokban és a paliszád törmelékében számos kerámiatöredék, egész edény, bronztárgy, üveg- és fajanszgyöngy, valamint jelentős mennyiségű emberi és állati csont került elő. Egyes emberi csontok az erődrendszer erőszakos pusztulásának pillanatához köthetők. A Újszentanna Avar-vár megaerődítmény főbb védelmi elemeinek rögzítésén túl a magnetometriai mérések első ízben adtak betekintést az erődítményen belüli élőhely dinamikájába. Az azonosított építmények az első sáncban és a harmadik sánc északi sarkában összpontosulnak. Méretüktől függően többé-kevésbé nagyvonalú terek vannak közöttük. Bár van némi bizonyíték az épületek bizonyos soros elrendezésére, ez az értelmezés régészetileg csak a köztük lévő kronológiai kapcsolatok megállapításával bizonyítható. Viszonylag sok esetben látható az épületek alakja és a belső válaszfalak. Az épületek téglalap alakúak, némelyik több helyiségből áll. Az építmények általában észak-északnyugat-dél-dél-délkeleti tájolásúak. Legtöbbjük 10 és 20 m közötti hosszúságú, de vannak olyan impozáns felszíni építmények is, amelyek hossza meghaladja a 40 m-t. Ezek közül egy kb. 1700 m2-es épület, amely az I. sz. A 2019-es ásatási kampány második célja ennek a megaron alaprajzára emlékeztető, lenyűgöző építménynek a kutatásának megkezdése volt. Az 1. szerkezetnek nevezett teljes épületet 100 darab 7x5 m-es rácsra osztották fel. A tavalyi kampány során az 52-es és 63-as rácsok feltárását választottuk, hogy azonosítani tudjuk az épület részét képező néhány szerkezetet. Az I. rész erődítési rendszerének vizsgálatát célzó erőfeszítések miatt a két rács feltárása nem fejeződött be, és 2020-ban fog megtörténni, de kijelenthetjük, hogy a magnetométeres mérések eredményei pontosak voltak, és az építmény építésének több szakaszát is megörökítették. A késő bronzkorhoz való tartozása kétségtelen. Az ásatásokon Cristina Cordoș (Iaşi-i Régészeti Intézet), Gyurka Orsolya (Debreceni Egyetem), Gruia Fazecaș (Cris Country Museum Oradea) és a hallgatók Andrei Mărincean, Oriana Svedac, Sorin Felea, Vlad Murgu, Mara Covaciu, Simona Itu (Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem), Katharina Netter, Ingo Reiss (Frankfurti Goethe Egyetem) vettek részt. A kutatási forrásokat a frankfurti Goethe Egyetem biztosította a LOEWE projekt - "Prähistorische Konfliktforschung - Burgen der Bronzezeit zwischen Taunus und Karpaten", az Aradi Múzeumegyüttes és a Kulturális Minisztérium a "Rendszeres régészeti kutatások nemzeti támogatási programja" révén. Köszönet mindenkinek, aki csatlakozott hozzánk és támogatta a 2019-es ásatási kampányt.

forrás: http://cronica.cimec.ro/detaliu.asp?k=6437&d=Santana-Arad-Cetatea-Veche-2019, Cronica cercetărilor arheologice din România, 1983 - 2021, Rapoarte preliminare de cercetare arheologică, Sântana | Judeţ: Arad | Punct: Cetatea Veche | Anul: 2019