Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Alsóorbó - templomrom

6. ALSÓORBÓ

1282-ben Vrbonak írják az oklevelek, 1299-ben villa Orbo, 1505-ben Nagyorbo, 1733-ban Magyar Orbo a neve. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 177.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)

1331-ben Mihály pap szerepel a pápai dézsmák számadásaiban, ekkor tehát plébániatemploma van. (Documente. XIV. C., III. 30.) 1332-ben Simon pap 80 dénárt fizet, majd 4 pensa dénárt, 1333-ban 3 pensa dénárt, majd 20 pensa dénárt, 1334-ben 102 dénárt és 40 montan dénárt, majd 3 pensa dénárt, 1335-ben 80 dénárt. (Györffy: i.h.; Beke: Az erd. egyházmegye. 86.; Documente. XIV. C., III. 124,137, 158,177,194.)

1450-ben Kolosi Gergely jogtudós a plébános, aki 1453-ban püspöki helynök is. (Beke: i.h.; Tabular Albense. 245.; Batthyanum. II. 139.)

A középkori Alsóorbó és templomának helyét ma is őrzi a Nagyenyed–Tövis közötti országút mentén látható templomrom.

Temploma a XII–XIII. század fordulóján épült az erdélyi román-kori templomok típusa szerint. Egyhajós, egyenes záródású szentélye volt.

Templomából ma már csak romtöredékek dacolnak az idő romboló erejével, és a helyenként 2–3 méter magas falak a régmúlt idők pusztító évszázadait idézik. Arról beszélnek, hogy a falutól nem messze itt száguldottak Hunyadi serege ellen Mezid bég csapatai és 1442. március 15-én a szentimrei vesztett csata után itt üldözték Hunyadi vitézeit s pusztították az orbói templomot is. Erre enged következtetni az, hogy Hunyadi nemsokára a Nagyszeben mellett legyőzött törököktől szerzett zsákmányból többek között az orbói templomot is újjáépítteti.

A javításnak ebből a korából menekült meg az a két mérműves kő, amelyeket 1905-ben a kolozsvári Erdélyi Múzeumban helyezett el az Országos Műemlékek Felügyelősége. (Korunk. 1972. 352.; Balogh J.: Az erd. renaissance. 50, 186.; Szőnyi: Régi magyar templomok. 225.; Jancsó: Erdély története.; Bíró: Erdély művészete. 26.)

Úgy látszik, hogy a később is ismétlődő török beütések és más csatározások kiirtották a lakosságot. Ha meg is érte a reformáció korát, a XVI. századot nem élte túl sem a település, sem a templom. Csak a dombok közé benyúló völgyben van később betelepült keleti szertartású lakosság: A XVIII. században megfogyatkozva, még református filiaként szerepel. (Benkő J.: Transsilvania. II. 182.)

Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 60. o.

Alsóorbó

A település első említése 1282-ben történt, amikor a gyulafehérvári Káptalan birtokába került. Úgy említették, mint: „Terra Urbo”. Korábban a Diódon és Tövisen birtokos Gyógyi család tulajdonát képezte. 1299-ben a szászok gyulafehérvári pusztításai miatt, a Káptalan birtokait – köztük Alsóorbot is bejárták, és határrészeit lejegyezték. A XIII. században villa Orbó néven jelentkező települést Magyarorbónak is nevezték. Lelkészét, Simont, 1332-ben említette a pápai tizedjegyzék. 1505 után már nem említik a települést, ami annak tudható be, hogy a XV. század negyvenes-ötvenes éveiben a török hadjáratok a település lakosságát elpusztították, vagy alaposan megtizedelhették.

Jelenleg csak templomrom maradt, amelyet a hagyomány szerint Hunyadi János az 1442-ben vesztes, majd későbbiekben nagyszebeni győzelemmel koronázott marosszentimrei csata emlékére épített. Újabb vélemény szerint a templomépület korábbi, mert 1442-ben a magyarság majdnem teljesen kipusztult. Falaiból is csak néhány részlet maradt meg. A romokat az Enyed-Tövis főút mentén 40-70 m-re találhatjuk a Gorbó pataka mellett. Möller István véleménye szerint a templom a XIII. század második felében épült. Teleki József, Hunyadiak koráról szóló tanulmányában Hunyadi János marosszentimrei csatáját követően keltezi a templom építését. Tudjuk azonban, hogy megmaradt, egykori magyar lakossága refomátussá lett, de az 1658-as tatárjárás miatt többnyire elpusztult. A tatárjárást követően szórvánnyá lett, majd utolsó híveinek eltemetése után temploma is összeomlott.

http://www.relatoria.ro/kozossegek/alsoorbo/