Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Regéc - Szent Fülöp és Jakab pálos kolostor

A regéci Szent Fülöp és Jakab pálos kolostor Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Regéc és Óhuta között, az Óhutától nyugati irányban lévő Barátok dűlőben állt. A regéci vár és a váralja a 13. században a Hernád völgyében ősbirtokos, Aba család kezén volt. Alapításának ideje a 13. század végére, vagy a 14. század legelejére tehető. Első említése 1307-ből származik, mikor a Szent Fülöp és Jakab titulusú egyház 40 napos búcsú tartására kapott engedélyt az esztergomi érsektől. Az oklevél Kökényesen jelöli meg a kolostor helyét.

Az alapítás körülményeiről sem az egyház titulusa, sem az első említés nem árul el többet, de jogos a feltételezés, mely szerint a remeteség első támogatóját az Aba családban vagy annak familiárisai között kell keresnünk. 1311-ben szintén búcsúengedélyt kapott. Az 1311-es oklevél Regéc mellett, a Vitae fratrum pedig Horváthi fölött említi a pálosokat. Gyöngyösi Gergely a Vitae fratrumban, az 1319-es évnél említi a „Horwath (ma Erdőhorváti) felett álló” kolostort, ahol Márton egri érsek által hitelesített Szent László ereklyét őriztek. Az ereklye a Középnémetiben állt Szent László kápolnából került át a regéci pálosokhoz. 1348-ban Upor István a kolostornak ajándékozott egy szőlőt Tolcsva Chreteber nevű szőlőhegyén, és ugyanott egy Katpataka melletti jobbágytelket két, szántás alá való földdel, és egy Tolcsva patakon lévő malmot. A fennmaradt oklevelek alapján még számos adományt kapott a pálos kolostor. 1384-ben Erzsébet királyné felmentést adott részükre a vár – nyilván Regéc – területén lévő szőlőik utáni kilenced fizetése alól. 1411-ben Zsigmond király vámkötelezettség alól adott felmentést, majd 1465-ben Szapolyai Imre Horváth faluban szabad udvarhelyet adott a pálosoknak, amelyet Szapolyai János 1509-ben megerősített. 1466-ban, 1469-ben és 1526-ban malmot kaptak az óhutai szerzetesek.

1547-ben Serédy Gáspár, Ferdinánd hadmestere felgyújtotta a kolostort, amiért a rend a Királyi Tábla elé idézte. 1560-ban hasonló idézést kaphatott Alaghy János, aki „Horváthi falu határában, a pálosok Hernád vizén lévő malmát, házaikat és nemes udvarhelyét bitorolja.” A pereskedés valószínűleg eredménytelen volt, de báró Alaghy Menyhért 1614-ben ígéretet tett a kolostor helyreállítására. Ezek után 1636-ban ugyanő 400 forinton megváltotta a pálosoktól, a gyakorlatilag már saját birtokában lévő területeket. 1651-ben egy „Decretum regium” még javainak háborítatlanságát szavatolta, de kolostor gyakorlatilag már nem működött. A kolostor pusztulása után a birtokállomány egy része az újhelyi vikárius kezelésébe került. 1763-ban helye romjait még ismerték, de Regéc 1784-es kataszteri térképén és az ebben az időben készült katonai felmérés során már nem tüntették fel azokat. Györffy György az Óhuta közelében lévő Barátok és a Regéc falutól keletre, 1 km-re lévő Barát láz-dűlőt említette, mint a kolostor lehetséges helyét. Guzsik Tamás és Fehérvári Rudolf a pálos építészeti emlékeket feldolgozó munkájukban, Erdőhorváti-Regéc kapcsán megjegyezték, hogy nyomai a felszínen ma is látszanak, de a helyszínt ők sem jelölték meg. Wolf Mária Abaúj vármegye déli részének Árpádkori településtörténete kapcsán foglalkozott a regéci pálosokkal. A kolostor lehetséges helyeként a Barát lázdűlőt nevezte meg, de hozzátette, hogy a régészetileg védett területek nyilvántartásba vételekor a terepet bejárók a kolostornak nem akadtak nyomára.

1992-ben, Laszlovszky József a Regéchez közeli Barát lázon, kisméretű négyszögletes épületre utaló nyomokat talált, amelyet geofizikai módszerekkel felmértek. Az eredmények alapján ő ugyanerre a helyre lokalizálta a regéci kolostort. A kolostor helyét pontosan megjelölő publikáció azonban csak 2004-ben született meg Belényesy Károly tollából. A július végén megtalált templom és a hozzá tartozó épületegyüttes területét viszont csak 2016-ban, a miskolci régészek feltárómunkája kapcsán regisztrálták régészeti lelőhelyként. A rommezőt facsoportok rejtették, így valóban csak a történeti írásokat és a helyi kataszteri térképeket kutatókon múlt, hogy az omladékban meglássák azt a leletet, amely a pálos rend jelenlétét bizonyíthatja. Néhol a felszínen is látszottak a helyi, vulkáni tufás kőzetből rakott falak, és habarcsos kötőanyag nyomaira is lelt a Szörényi Gábor András vezette régészcsoport. A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai hat nap alatt végezték el az alaprajz-hitelesítő feltárást. Egy kamionnyi követ és több tonna földet mozgattak meg, mire felszínre került a több mint 600 négyzetméteren elterülő romegyüttes déli oldalát lezáró temploma. A szentély szinte valamennyi részletét feltárták, így építészetileg kiszerkeszthetővé vált egykori szerkezete.

A régészek a kutatás során ráleltek a hajórész sarokpontjaira, így sikerült tisztázni a templom nyugati záródását. A nyolcszög három oldalával záródó szentély faloszlopai és az omladékban talált zárókő alapján megrajzolható az egykori hálóboltozat. Belsejében egyes helyeken megmaradt a festett vakolat: habár csak halványan, de ki lehet venni a fekete, függőleges csíkokat, valamint a szentély ablakkönyöklőjének már vörössel kombinált díszítését. Előkerült a csillagboltozat szinte teljesen ép záróköve és egy bordaelem is. Szörényi Gábor szerint a vártnál jelentősebb eredménnyel zárták a feltárást: „A szentélyt boltozott diadalív rekesztette le a hajótól, ennek járószintje néhány lépcsőfokkal alacsonyabban lehetett az apszisétól. A hajó északi falán megtalált nyílás a kolostorba vezető egykori ajtó helyét jelölte. A templomban több oltár is lehetett, a főoltár alapozása a keleti zárófal előtt helyezkedik el, míg egy további oltáralapozás az északi diadalív pillér előterében került felszínre. Az omladékban talált több száz zsindelyszög valószínűsíti, hogy a tetőt fazsindellyel fedték.”

A feltárt leletanyag – a romterület mérete és az épületek elhelyezkedése arra utal, hogy 4-6 pálosrendi remete élte itt világtól elzárt életét. Valószínűleg nélkülözéstől mentes mindennapokat; hiszen az írásos emlékek szerint három malmot, több földet és szőlőt tulajdonolt, valamint vámmentességet is élvezett a Szent Fülöp ás Jakab kolostor. A miskolci Herman Ottó Múzeum és Háromhuta önkormányzata közösen próbálja elérni, hogy mihamarabb lehetőség legyen a középkori falak védelmére, majd a hitelesített pálos szentély egészének feltárására, rekonstrukciójára. A kiásott falak és az építészeti részletelemek alapján nemcsak a feltételezett, hanem a valós képe is kirajzolódhat a pálosok eddig föld alatt rejlő óhutai templomának.

2017. június 20-án és 22-én újabb régészeti megfigyelést végeztek az óhutai pálos kolostor templomának területén Dr. Szörényi Gábor András vezetésével. A 2016 nyarán folytatott templomfeltárás helyszínén, a budapesti Wesselényi Miklós Elektrotechnikai Szakgimnázium 17 tanulója és egy oktatója segítette a tereprendezést, kötelező önkéntes szolgálat keretében. A munkálatok során a diákok kitakarították a humuszos kőtörmeléket a tavaly feltárt poligonális szentélyzáródás külső oldaláról, mintegy 50 cm vastagságban, továbbá eltávolították az itt nőtt somfa tuskóját és gyökerét. A fal koronáján a gyepes humuszt továbbra is meghagyták, így védőréteget képezve. A munkálatok során rendezésre került a hajó területén lévő egyenetlen gazos felszín is, ahol 10-40 cm vastagságban távolították el a humuszos kőtörmeléket és egy sík felületet alakítottak ki a törmelékben. Ezzel a hajó nyugati zárófalából is kis magasságban kirajzolódott a fal belső síkja. Ugyanezen nyugati fal külső síkja előtt szintén 30-40 cm vastag kőtörmelék került eltávolításra, ám itt a fal síkja még nem észlelhető ezen a szinten. A fal koronáját védő gyepes földréteg itt is megőrzésre került, a fal állagvédelme okán. A tereprendezés célja a templom rendezett körüljárhatóságának biztosítása, illetve a falak előterét fedő törmelékréteg rendezése volt. A kolostor romjai mellett bukkantak rá a pálos építési hagyományokat követő gátra is, ami halastó meglétét feltételezi.

http://www.palosepiteszet.hu/kelet-magyarorszag-palos-kolostorai/regec/