Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

VATTA – TESTHALOM

A Testhalom Vatta község Ny-i szélétől D-re 2,5 km-re, a Csincse-patak jobb partja feletti, alig kiemelkedő széles fennsík szélén található. Ma már csak a középső kis domb maradványát lehet felismerni, az egykor körülötte húzódó ároknak a felszínen már semmi nyoma sem maradt, teljesen feltöltötték. Ezért a domb átmérőjét sem lehet meghatározni, de hasonló lehetett a többi, a hatvani kultúrába tartozó várhoz. Felső átmérője 30–35 m körüli lehetett. DK-i oldala a természetes domboldalban folytatódik, ahol a mesterséges árok megszakadt. Felszínén a szántásban kevés cserép található.

Először 1864-ben, a Pesty Frigyes-féle helynévgyűjtéskor említik, amikor feljegyezték, hogy egy monda szerint a török által elpusztított falu lakosait temették ide, ezért nevezik Testhalomnak. A halom birtokosa, Nagy Gedeon 1846-ban szőlővel ültette be, ezt azonban 1849-ben az orosz seregek tönkretették, azóta elhanyagolt terület. 1871-ben Kandra Kabos emliti „Tetemhalom” vagy „Testhalom” néven, amelyben „csákányféle vas és nyolctaréjú sarkantyúk kerültek elő.”

1900 körül a halom új birtokosa, báró Seckendorff Herman az egész halmot felásatta és az előkerült leleteket (agyagszűrők, lángborítók, kő- és csonttárgyak, tűzpad-maradványok, paticsok, cserepek), összesen 147 darabot, beküldte a miskolci múzeumba.

Ezután Gálffy István és Petró József próbaásatást végeztek a halom helyén, miután a halmot már lehordták, elegyengették. Csak néhány cseréptöredék volt az eredmény, de megállapították, hogy a halom váltakozó föld- és hamurétegekből állt. A leleteket (kép nélkül) Lossonczy István részletes leírással közölte. Ugyanekkor a lelőhelyről származó 16. századi kardról és Anjou-kori páncéling darabjáról is értesülünk, de ezek előkerülési körülményei nem ismertek. Később ugyanezeket ismertetik röviden. A halom helyét 1960-ban védett régészeti területté nyilvánították.

Kalicz Nándor 1968-ban a miskolci múzeumban őrzött leletek alapján a hatvani kultúra telepei közé sorolta a Testhalmot. Legutóbb 1992-ben az erődítményre vonatkozó adatokat a Borsod megyei vártopográfia foglalta össze, amikor felmérését is közzétették.

A földvár erődítését – az előkerült leletek alapján – a kora bronzkori hatvani kultúra idejébe helyezhetjük. A lelőhellyel kapcsolatosan felmerült annak a lehetősége is, hogy itt elsősorban egy őskori tell-szerű település állhatott, mely eredetileg is egy vízzel körülvett dombra települt, vagy azt később vették körbe árokkal.

NOVÁKI GYULA – SÁRKÖZY SEBESTYÉN – FELD ISTVÁN - BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE VÁRAI AZ ŐSKORTÓL A KURUC KORIG