Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Alsósebes, Haller-kastély

Alsósebes (Nižná Šebastová) község 3 km-re délre fekszik Eperjes városától, amely napjainkban már Eperjes városának részét képezi. A település központi részén a ferences kolostortól 50 méterre található az erősen átalakított kastély és külső erődítése.

Már korábban is egy kisebb vár, vagy castellum áll a helyén, amit feltehetően a Sebesi család egyik tagja építtetett valamikor a 15. század folyamán és amelyet 1550-ben lebontottak.

Alsósebest 1600-tól Forgách Zsigmond nádor birtokolta. Feltehetően ő építtette a korábbi erősség maradványainak helyén az erődített reneszánsz kastélyt, melyet először 1621-ben említenek és 1682-ben is a Forgách család kezében volt.

A védőfalakkal és saroktornyokkal épült kastélyt a 18. század elején barokk stílusban átalakították, de eredeti reneszánsz külsejét nem vesztette el.

A Rákóczi-szabadságharc folyamán, 1710. november 6-a körül, Damian Hugo Virmond tábornagy foglalta el, aki ezután ide helyezte parancsnoki központját, és innen irányította Eperjes ostromát.

1772-ben már Bihar vármegye főispánja, gróf Hallerkői Haller József birtokában volt a kastély. A 19. század utolsó évtizedében a kastélyt a Haller-utódok már alig lakták, a  20. század elején magtárnak használták.

A II. világháborút követően kisebb-nagyobb helyreállítási munkálatokat végeztek rajta. 1966-ban a teherautók bejárása miatt az építészetileg értékes főbejárati kaput elbontották és új bejáratot alakítottak ki, amely a mai napig megmaradt.

Jelenleg a kastély és területe magántulajdonban van. A főépület tetőzetét 1987-ben állították helyre. 2018-ban az udvarház területén leégett egy fóliaraktár, mely a kastély műemléki épületét is veszélyeztette. Információink szerint a kastély épületét több cég használja raktárként.

2023 nyarán történt bejárás alkalmával az épületet zárva találtuk. Az épületen kisebb munkálatok nyomai voltak láthatóak, illetve a kastélypark új kerítését alapozták.

A kastély leírása: Négy sarokbástyás kerítőfal övezi a kastélyépületet, amely manzárdtetős, egyemeletes, L alaprajzú tömb. A ma is mintegy 3-5 méter magasan álló külső védőfalak a 17. században épültek. A falakkal határolt terület négy sarkát hatszög alaprajzú védőtornyok erősítették. Közülük három, a  védőfal északnyugati, délnyugati és északkeleti sarkánál napjainkban is áll. A délkeleti sarkon álló negyedik tornyot visszabontották.

Felhasznált irodalom:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. I. 343-345.