Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szinyelipóc, Kisvár

Szinyelipóc (Lipovce) község Eperjestől 25 km-re nyugatra, a Nagy-Szinye-patak völgyében fekszik. A Kisvár a település központi részétól kb. 1 km-re délnyugatra, a Kamenná patak bal partja mellett déli irányba ereszkedő dombhát végének, markánsan kiugró magaslatán áll.

IV. Béla király a hívei közé tartozó Merse ( a Szinyei család őse) nevű előkelőnek adta ezt a területet, aki rövidesen felépítette a meredek sziklaszakadék szélére azt a kővárat, mely a továbbiakban birtok központként szolgált. A következő évtizedekben  Merse fia Benedek fiai uralták a hozzá tartozó falvakkal egyetemben.

A  nagyvár pusztulása 1311 tavaszán következett be, mikor a Felvidék leghatalmasabb ura, az Aba nembeli Amadé nádor egyik fia János, a fegyvereseivel megostromolta és elfoglalta Szinye várát. A megszállás után felgyújtotta az épületeket és elvonult.  Az utolsó ismert írásos adat a szinyei várról 1320-ból való, mikor is Szinyei Merse négy unokája felosztotta a váruradalmat egymás között, ekkor a palotát, a kápolnát és az alatta lévő pincét említették meg. A birtokosztás ellenére valószínűsíthető, hogy a lerombolt erődítményt már nem építették újjá. A vár többé nem szerepelt okleveles forrásban.

A közelmúltban előkerült kisvár, a szlovák lidar térképezés kapcsán vált láthatóvá. Ez az erődítés a nagyvártól mintegy 500 méterre, délkeletre található. A kétrészes kisvár a formai jegyei alapján, az Árpád-kori váraink sorába tartozik. A helyszín régészeti kutatása még nem kezdődött meg, így a nagyvárhoz való viszonya sem tisztázott. Azonban az elhelyezkedése, formája és mérete felveti azt, hogy ez lehetett a Szinyeiek őseinek korai erődítése, amely egy idő után már nem felelt meg igényeiknek, így a sokkal jobban védhető, ma ismert helyen építették fel kővárukat. Nem valószínű, bár nem is kizárható, hogy talán az Abák által elfoglalt és felégetett vár ez is lehetett.

Sajnos Szinye váráról nagyon kevés információ áll rendelkezésre, a Kisvár tekintetében pedig a formai jegyein kívül semmi. Remélhetően a helyszín kutatása pontos információkkal szolgál a keletkezéséről, használatáról és a pusztulásáról. Így tisztázódhat a két erődítés egymáshoz való viszonya is.

A Kisvár leírása:

A Szinye-vár irányába haladó piros turistajelzés  a várdomb alatti parkoló mellett halad el. Az itt északnak induló műúton 150 métert megtéve érünk fel a Kisvár dombjának nyerge mellé. Ebből az északi irányból, pár perc alatt elérhető a vár területe, mely napjainkban fákkal, bokrokkal fedett.

Az ovális alakú vár teljes területének mérete megközelítőleg 70 x 40 méter. A várat északról, a nyereg irányából markáns árok övezi, amely igen gyenge rajzolatban a meredek nyugati oldalon, egészen a vár déli részéig húzódik. Az árok szélessége az északi részen kb. 6-8 méter, a mélysége néhol meghaladja a 1,5-2 métert. A nyereg központi vonalának magasságában, az árok középtájon némi feltöltődést mutat, elszórtan kisebb nagyobb kövekkel a környezetében. A várdomb a keleti, a déli és a nyugati oldalain igen meredek.

A vár észak-dél irányú platója két részből tevődik össze. Az északi rész kissé ovális alakú, mérete kb. 6 x 8 méter. A déli rész egy V, esetleg U alakú terület formáz, melynek területe kb. 8 x 10-12 méter. A két rész között kisebb árok érzékelhető, melynek szélessége kb. 2 méter, míg mélysége nem éri el az 1 métert sem. A két várrész magassága közel megegyező.

A vár központi részének felszínén fal, habarcs, vagy paticsnyom, illetve cseréptöredék, a figyelmes átnézés ellenére sem nem volt látható.

A terület átláthatósága a nyári időszaknak köszönhetően meglehetősen korlátozott volt, így a helyszín pontosabb, vázlatos leírására, csak  lombmentes bejárás alkalmával lenne lehetőség.

Keserű László - 2023

Felhasznált források:

ZBGIS Szlovák Lidar honlap: https://zbgis.skgeodesy.sk/mkzbgis/sk/teren
Magyar Várarchívum Alapítvány - Terepbejárás - 2023
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 1996
Engel Pál: Az ország újjáegyesítése - Századok, 1988
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi.. 1977