Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szászvár, vár

A település és a vár története

A Mecsek hegység északi lábánál fekvő Szász település, a középkori pécsi püspökség egyik fontos birtokcsoportjának központjában feküdt. Az Árpád-korban német telepesek által alapított falu szélén feltehetően még az 1370-es években épített Alsáni Bálint pécsi püspök (1374–1408) udvarházat, és mellette egy Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kápolnát. Az udvarház és a kápolna mellett jött létre a vásártér, amely a mezővárosi rangra emelkedő település új központja lett. Miután pedig felépült a vára, az a pécsi püspök második vára lett a pécsi rezidencia mellett.

A magas színvonalú kőfaragványokkal díszített, alápincézett, emeletes, a  nyugati homlokzatán egy lépcsőtoronnyal ellátott udvarház épülete szintenként két helyiséget foglalt magába. Az udvarház mögött kicsivel később fallal övezett kert létesült. Az 1387 körüli polgárháborús időszak idején Bálint püspök kastéllyá építette át udvarházát: a kertből belső udvart alakíttatott ki,  amelyet második falövvel és egy kaputoronnyal erősített meg, a palota lépcső tornyát kápolnatoronnyá alakíttatta, és helyette új, felvonóhidas kapuval ellátott lépcsőtornyot építtetett. Később az udvar túlsó oldalára, a falszorosba egy konyha is épült.

Az 1410-es években Albeni János püspök (1410–1421) a belső udvar északi oldalára új, emeletes palotaszárnyat építtetett, amelyet egy cserépkályha díszített. A 15. század folyamán három szakaszban külső falakkal és köríves alaprajzú tornyokkal erősítették meg az először 1439-ben már várnak is nevezett épületet.

A 15. század végén Ernuszt Zsigmond püspök (1473–1505) építtette fel a belső vár keleti palota szárnyát, amelyet már reneszánsz kőfaragványok díszítettek. Az átépítés során a régi kaputornyot öregtoronnyá alakították, és egy új kaput nyitotta a belsővár déli falán. A megemelt szintű várudvaron kutat ástak. A 16. század első felében  új, nyolc toronnyal ellátott külső farendszer épült a lebontott régi helyett a vár körül.

A vár 1543-ban került a törökök kezére, akik nahije székhelyévé tették. Szigetvár elfoglalása (1566) után ugyan Szászvár elvesztette katonai jelentőségét, de a török korban végig lakták, és a tizenöt-éves háború pusztításai után, a 17. század első felében újjá is építették. Végül az 1660-as és 1680-as évek háborúi során dőlt romba a középkori épület, és egy vályogépület emeltek az északkeleti török épület romjaira.

A romokat csak száz évvel később, az 1770-es években, Klimó György püspök bontatta el, a vár legrégebbi részének, a nyugati palotaszárnynak a kivételével, amelyet renováltatott és plébániaházzá alakíttatott a déli külső várudvar helyén felépített új barokk plébániatemplom mellett. A plébániaház a 19. század elején és a 19. század közepén két nagyobb átalakításon esett még át, amelyek során a belső szerkezetét teljesen átformálták.

Régészeti kutatások

Az 1980 óta, több szakaszban zajló régészeti kutatások (feltárások, szakfelügyeletek) eredményei alapján ma már részleteiben is ismerjük a Szászvári Vár építési szakaszait. Az 1980-ban G. Sándor Mária és Gerő Győző által megkezdett és a 2005-ig folytatott régészeti kutatás kimutatta, hogy a 18. század végén és a 19. század elején kialakított plébániaház azonos a középkori kastély főépületével. Munkájuk során megkutatták a plébániaházat és a kastély gazdasági épületeit és kerítésfalát, amelyekben a középkori vár magasan álló falmaradványait ismerték fel, az udvar területén pedig a vár 18. században lebontott további épületrészeit tárták fel.  A régi plébániaépület udvarán, a vastag újkori feltöltés alatt megtalálták a plébániaházhoz északnyugat felől L alakban csatlakozó középkori palotaszárnyat, a tőle délkeletre álló kaputornyot, több melléképületet, és egy belső várfalöv kerek saroktornyát, a plébániával keletről szomszédos területen pedig a vár keleti szárnyának déli végét és a belső kerítőfal egy másik saroktornyá.

A vár helyreállításának megkezdésére 2015 tavaszáig kellett várni, melynek munkálatai 2016 nyarán fejeződtek be. Ennek során a legrégebbi nyugati palotaszárny középkori részleteit is bemutatták és rekonstruálták, de XIX. századi hozzáépítéseket is meghagyták. Az egyetlen teljesen rekonstruálható középkori tér a nyugati toronyban elhelyezett XIV. századi kápolna, amelyet az in situ maradványok és a kutatás során előkerült kőfaragványok nyomán építettek újjá.

Az ásatások során előkerült északi palotaszárny földszinti vakárkádsorának, és emeleti ablakainak rekonstrukcióját szintén az előkerült kőfaragványok tették lehetővé. A kaputorony földszintje, a felvonóhidas, csapórácsos és kapuszárnyakkal záródó kapujával, ülőfülkéivel és ajtókereteivel szintén hitelesen helyreállítható volt.

A vár udvarának kövezete jó állapotban maradt ránk, a torony előtt ásott későközépkori kútnak pedig még a kávakövei is előkerültek. Mivel a kaputoronyból és az északi palotaszárnyból csak a földszint falai maradtak meg, az emeletek esetében nem épült teljes rekonstrukció: az északi palotaszárny emeleti homlokzatát üvegfal helyettesíti, amelyben helyet kaptak a töredékeikből összeállított gótikus keresztosztós ablakok, a toronyra pedig egyelőre csak alacsony védőtető került.  A középkori belsővár mögött, a külsővár falához támasztott újkori gazdasági épületek helyére, azok tömegét követő modern kiszolgáló épület készült.

A helyreállított szászvári vár főépülete ma a vár és a település középkori és koraújkori történetét bemutató kiállításnak, kőtárnak és egy előadóteremnek ad otthont. A kiállításon látható a vár történetéről a Pazirik Kft. által készített, a vár tudományos rekonstrukcióján alapuló valós 3D animációs film is.

A szászvári vár helyreállítása azonban remélhetőleg ezzel még nem ért véget. A vár keleti palotaszárnya és a külső falak jelentős része még feltárásra vár. A remélhetőleg hamarosan folytatódó ásatások eredményeként pedig megnyílhat a lehetőség a keleti palotaszárny helyreállítására is, miáltal teljessé válhat a középkori pécsi püspökök szászi várának rekonstrukciója.

Felhasznált forrás: Buzás Gergely
A szászvári vár régészeti kutatása ( részletek, kivonat)
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve
Pécs, 2017

Külön szeretnénk megköszönni Buzás Gergelynek és a Pazirik Kft-nek a rekonstrukciós ábrázolásokat és Vármúzeumnak a számunkra átadott anyagokat!