Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tard - Tatárdomb 

A Tatárdomb Tard község D-i sarkán, közvetlenül a temető felső vége mellett, a község felett elterülő széles dombhát ÉK-i szélén található. A kis dombot félkörívben mesterséges árok választja el a dombhát többi részétől. A szántóföldként használt területen a kontúrok erősen lekoptak, pontos egykori méretét nem lehet megállapítani. Az árok K-i vége a meredek domboldalban végződik, É-i vége pedig egy kis természetes magaslat felé tart, majd ez alatt elkanyarodva, ugyancsak a meredek domboldalban ér véget. Az árok felső szélessége mai alakjában 50 m körüli, mélysége 1,5–2 m. A középső kis ovális domb K-i oldala a természetes domboldalban folytatódik, ezen az oldalon nincs árok. Felső, domború részének átmérője 18–22 m körüli. A domb átlagos magassága az árokból számítva 3 m. A kis dombon és annak középpontjától számítva 130–150 m távolságig a szántóföldön sok őskori cserép található. A nyílt telep tehát a váron kívül jóval nagyobb területre terjedt ki.

A Tatárdombot, mint régészeti lelőhelyet, elsőnek Ipolyi Arnold említi 1863-ban. A domb alatti temetőben sírásás közben „apró cserépedényeket” találnak, melyekből néhány épebbet az egri érseknek küldtek meg. A következő évben, mint „tatár-vár”-ról, illetve „Tatár-hegy”-ről írnak róla, melynek alján erődítés van, sánc nyoma és sok cserép található. A szántóföldnek használt domb alatt egy nagy boltozatos pincét is említenek. Rómer Flóris bronzkori cserepek lelőhelyeként szerepelteti, egyúttal képekben egy vas karperecet és egy vas fibulát ismertet a késői vaskorból, amelyek Ipolyi Arnold birtokában voltak.Ugyanezeket Ipolyi 1873-ban is említi és hozzáfűzi, hogy azóta itt 25 db. „byzanti és velenczei arany találtatott”.

Hampel József 1892-ben egy Tardról származó „sodrott karperec”-re hivatkozik Ipolyi gyűjteményéből, de közelebbi lelőhely megnevezése nélkül. 1894–1896 között ásatás is volt a dombon, de erről semmi közelebbit sem tudunk. Feltehetően ekkor kerültek elő azok az őskori leletek (hálónehezékek, fokos csontból, orsógomb), amelyeket Lossonczy István 1902-ben ismertetett a Borsod-Miskolci Múzeumból. 1960-ban a Tatárdombot a védett régészeti lelőhelyek közé sorolják.8 1965-ben Kemenczei Tibor és K. Végh Katalin a felszínen gyűjtött cserepek alapján a lelőhelyet a kora bronzkori hatvani kultúratelepüléseként határozták meg. Később ugyanerre az eredményre jutott Kalicz Nándor is, egy innen származó, a miskolci múzeumban őrzött kerámialelet és a régi leírások alapján.9 Legutóbb 1992-ben az erődítményre vonatkozó adatokat a Borsod megyei vártopográfia foglalta össze, amikor felmérését is közzétették. Az erődítmény a helyszínről származó régészeti leletek alapján a kora bronzkorba, a hatvani kultúra időszakába sorolható. Bizonytalan ugyanakkor, hogy a Tardról származó fém és egyéb leletek a Tatárdombi lelőhelyhez köthetők-e.

NOVÁKI GYULA – SÁRKÖZY SEBESTYÉN – FELD ISTVÁN

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE VÁRAI AZ ŐSKORTÓL A KURUC KORIG, 

Castrum Bene Egyesület – Herman Ottó Múzeum

BUDAPEST – MISKOLC, 2009, 125-126 oldal