Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

MUCSI (LENGYEL)-SÁNC

Lengyeltől ÉNy-ra kb. 4 km-re (Mucsitól Ny-ra) helyezkedik el a Sánc. Wosinsky kutatásai nyomán a szakirodalomban Lengyeli Sánc néven vált ismertté, de valójában közigazgatásilag Mucsihoz tartozik. A lelőhely tengerszint feletti magassága 243,2 m, relatív magassága kb. 95 m. Jelenleg bokros, helyenként bozótos erdő fedi. A nagyjából háromszög alakú hegytetőt - a legmeredekebb oldal kivételével - sánc és kívül árok övezi. A kevésbé meredek ÉNy-i és DNy-i részen kettős sánc védte a telepet.

Kutatástörténet

A földvárat Darnay Kálmán „Töröksáncz” néven említi, ahol kőkori telep volt. A Töröksánc, Sánc, Sánci tető elnevezés még napjainkban is ismert. Moldoványi 1824-ben említi a „Lázi sántzokat”: „egy hegy tetőn 1/2 órányira el nyúlnak, nagy erősségeket mutatnak, és a sok benne találtatott ón golyóbisok, és fegyverek hadi küszködésekre mutatnak.”

Wosinsky Mór 1882-1888 között végzett ásatásai során nagy mennyiségű későneolit (több lakást és 2 temetőt), valamint középső- és késő bronzkori leleteket talált. Három helyen vágta át az erődítést, és közölte a metszetet is. Eleinte feltételezte, hogy a sáncot a kőkorban építették, és a bronzkorban tovább használták, de később már határozottan állította, hogy csak a bronzkorban készíthették az erődítést. A későneolit leletek alapján ez lett a lengyeli kultúra névadó lelőhelye. Röviden ismertette az innen előkerült kelta és népvándorlás kori leleteket is.

Felmérés

Wosinsky Mór részletes és pontos rajzot közölt a megyei monográfiában.  Zalai-Gaál István az ásatásaival kapcsolatban mérette fel a várat: a munkát Badics Balázs kezdte el, majd Meisinger István fejezte be. A Nováki Gyulával együtt végzett terepbejárásunkon megállapítottuk, hogy a szintvonalas felmérés részleteiben (főleg az É-i és D-i sánckapunál) pontatlan. Akkor még úgy gondoltuk, hogy elegendő, ha ezekről a helyekről készítünk új felmérést, és ezeket beillesztjük a korábbi mérésbe. Ezért 1996-ban Nováki Gyulával az É-i sánckaput, majd 1999-ben Egyed Endrével a D-i sánckaput mértük fel. Befejezni akkor - Egyed Endre váratlan halála miatt - nem tudtuk. Végül 2003-ban Nováki Gyulával újramértük az erődítés teljes vonalát.

A vár leírása 

A védett terület kiterjedése 570 x 160-330 m (kb. 14 ha). Az ÉNy-DK-i irányú, D felé szélesedő dombba D felől mély horhos nyúlik be, amely - jelenlegi állapotában - kettévágja a védett terület D-i felét. A földváron áthalad egy dűlőút is, amely az É-i és D-i sánckapu környékén mélyéit jellegű. A domb Ny-i és K-i hosszanti oldala igen meredek: ezen a szakaszon csupán egy 8-10 m széles terasz figyelhető meg, a platótól kb. 2-5 m-rel lejjebb. A külső peremen egykor húzódott sáncra két rövidebb szakasz utal, ahol még megfigyelhető a sánc belső oldala is. Északon keskeny nyereggel kapcsolódik a vár a domb folytatásához, a D-i szakaszon az erődítés vágja át a domb D-i részét. Mivel É és D felől nincs természetes védelem, ezeken a részeken többszörös védelmi vonal figyelhető meg. A már említett dűlőéit a D-i sánckapun át lép be a várba. K-i oldalán egy erősen kiemelkedő (kb. 4-5 m) domb, és ahhoz É felől kapcsolódó, kb. 30 m hosszéi, mintegy 1 m magas sánc látható. A domb felső átmérője kb. 15-20 m. Közelében, a K-i oldalon kezdődik a horhos, amelynek bizonyára fontos szerepe volt a védelemben. A kapu Ny-i oldalán, a felső perem vonalában kb. 90 m hosszan követhető egy sánc, amely az É-i és D-i végén is lezárul. Ez alatt mintegy 7 m-rel lejjebb indul a széles terasz és a külső perem, amely kb. 500 m hosszan nagyjából egyenes vonalban halad É felé és ott bekanyarodik K-i irányban, az É-i sánckapu felé. A Ny-i terasznál néhány helyen megfigyelhető az egykori sánc belső oldala is. Az erődítés K-i oldalán a horhos közelében kezdődik a terasz, de itt nem maradt nyoma a valamikori sáncnak. Ezen az oldalon a terasz ÉNy-i irányban fut az É-i sánckapuhoz. A kapu közelében a Ny-i és K-i oldalon is többszörös védelmi vonal figyelhető meg: Ny felől a kapu közvetlen közelében kettős sánc látható: a perem vonalában kb. 25, néhány méterrel lejjebb pedig 15 m hosszan. Utóbbi vonalában, DNy-i irányban keskeny terasz, illetve - 40 m hosszan - sánc figyelhető meg. A kaputól K-re kb. 30 m hosszan építettek sáncot. A kapun kilépve összeszűkülő nyereg választja el a telepet a domb folytatásától.

Korhatározás

Mint láttuk, a földvár első ásatója, Wosinsky Mór eleinte feltételezte, hogy a sáncot a kőkorban építették, és a bronzkorban tovább használták, de később már határozottan állította, hogy csak a bronzkorban készíthették az erődítést. Tompa Ferenc 1928-ban G. Bersuval együtt átvágta a sáncot, és az alapnál későhallstatt és kora La Tene cserepeket talált. Valószínűnek tartotta, hogy a Ny-ról betörő kelták ellen építették a sáncot, de feltételezte, hogy már a bronzkorban is erődített volt a telep. Az árokról megállapította, hogy koravaskori és V alakú. Kőszegi Frigyes a BD-HA leletekkel foglalkozik. Szerinte a továbbélő halomsíros kultúra népessége letelepedett a földvárban, de csak rövid ideig lakta. Patek Erzsébet - Tompa Ferenccel ellentétben, aki késő Hallstatt korinak határozta meg a sáncot - feltételezi, hogy már az urnasíros kultúra idején is erődített volt a telep. Részletesen foglalkozik a leletekkel is, amelyek szerinte az urnasíros kultúra régebbi fokozatát képviselik.Bándi Gábor és Kovács Tibor - Dél-Magyarország bronzkorával foglalkozva - a halomsíros kultúra lelőhelyei között említik a lengyeli földvárat.16 Bóna István megállapítja, hogy a Wosinsky által feltárt telepjelenségek elsősorban a mészbetétes kultúrához tartoznak, de a sánc kora vaskori. Gaál István - 1982-1983-ban - késő neolit (lengyeli kultúra) és bronzkori leleteket tárt fel. Kutatásai során elsősorban a Wosinsky által részben már kiásott késő neolitikus temetőt vizsgálta; ezen kívül két helyen részlegesen átvágta a sáncot. Miután teljes átvágásra nem volt lehetősége, a sánc korára, szerkezetére vonatkozóan új adatokat nem tudott meg. Mivel az eddigi ásatások során a földvár bronzkori betelepültsége, illetve az erődítés kora ma sem tisztázott egyértelműen, felvetette, hogy „a feltehetően bronzkori védőműnek esetleg neolitikus előzményei lennének.”

Az eddigi kutatások szerint feltételezhető, hogy az erődítést az urnamezős korszakban építették, és a kora vaskorban megújíthatták.

Forrás: MIKLÓS ZSUZSA - TOLNA MEGYE VÁRAI - Históriaantik Könyvesház Kiadó Budapest, 2007, 95-101 oldal.