Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

CSERÉPFALU – MÉSZ-TETŐ

Cserépfalu községtől É-ÉK-re 1,5–2 km-re egy ÉNy–DK irányú hegyhát húzódik, a községből a Szárvölgybe vezető út felett. A viszonylag keskeny gerinc a hegyhát É-i szélén van, igen meredek oldal felett. D-i irányban azonban enyhén lejt az egész hegytető és csak a széle megy át meredekebb oldalba. A hegy ÉNy-i vége nem válik külön, de tagoltabb és csúcsosan végződik. A természet szinte magas „sánccal” vette körbe a belső területet, ami védelmi szempontból előnyös volt. DK-i irányban a lankás hegyoldal folytatása felé nyitott volt a lakott terület, ezért itt valódi sáncot emeltek, amely a hegyoldalban majdnem egyenesen tart lefelé. A sánc fent a gerincen derékszögben meghajlik, majd 20 m után megszűnik. Magassága 1–1,5 m között váltakozik, árok nincs mellette, de külső oldala magasabb, mint a belső, tetején kövek is vannak. Az egykori telep szélét az É-i oldalon, fent a gerincen a továbbiakban az éles, természetes hegyperem jelenti, amely közel 60 m hosszan vulkáni eredetű sziklasorból áll. Nem találni mesterséges sáncot a Ny-i és a DNy-i oldalon sem, ezeken a részeken az egykori telep széle nem követhető teljes bizonyossággal. Különösen bizonytalanná válik a középtájon kiemelkedő kis, természetes domb körül. A belső terület nagy szintkülönbségeket mutat. Ny-i harmadában egy mély, természetes eredetű mélyedés húzódik végig. A telep hossza 400, legnagyobb szélessége a sánc mellett mérve 225 m, területe 5,86 ha.

A Mész-tetőt, mint őskori földvárat, Korek József ismerte fel és írta le elsőként. (...)

Később az ásatás eredményei alapján Kemenczei Tibor ismertette röviden a leleteket, mint a Kyjaticekultúra erődített telepéről származókat, megjegyezve, hogy Saád Andor is gyűjtött cserepeket a helyszínen. Ezt követően a lelőhelyet még több helyen említik.

1992-ben az erődítményre vonatkozó adatokat a Borsod megyei vártopográfia foglalta össze, amikor felmérését is közzétették.

A rövid próbaásatás alapján a késő bronzkori Kyjatice-kultúra erődített telepének bizonyult, de úgy tűnik, a kora vaskort is megérte. (...)

NOVÁKI GYULA – SÁRKÖZY SEBESTYÉN – FELD ISTVÁN -  BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE VÁRAI AZ ŐSKORTÓL A KURUC KORIG, Castrum Bene Egyesület – Herman Ottó Múzeum - BUDAPEST – MISKOLC, 2009, 29-30 oldal