Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Berettyóújfalu - Fehér templom

Az úgynevezett herpályi fehér templomot 1980-ban dr. Módy György tárta fel. Sárga döngölt agyagrétegre, faragott kövekből alapozott 1 méter széles téglafalazatú egyház építése az ásató szerint 11-12. század fordulójára tehető. A félköríves szentélyzáródású kisméretű templom hajójának belső méretei. 6,2X 5,8 méter szentélye 4,4 x 2,9 méter nagyságú. Észak-keleti sarkán feltehetően harangtorony állhatott alatta pedig a Tarnaszentmáriai egyházhoz hasonlóan altemplom lehetett kialakítva. A feltárás után a templomot töredékes állapotban konzerválták. A templom körül kiterjedt 12.- 13. századi temető található. 2023-ban a berettyóújfalui önkormányzat a terület egy részét megvásárolta az odavezető utat járhatóvá tette. A templom apszisa még látogatható, bár nagyon rossz állapotban van.

Forrás: köszönet Hudák Attilának az átadott információkért, videóért, képekért.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor 1972–75 között régészeti feltárást végeztek a ma Csonkatoronyként ismert műemléki templomrom közvetlen környezetében az egykori apátsági templom alaprajzának tisztázása végett, a feltáró Módy György és Kozák Károly egy korábbi, kisméretű egyhajós templom alapfalaira, illetve az azt körülvevő falura utaló leletekre és sírokra leltek. A monostor építésekor a falu legfeljebb 10-15 családból álló népességét áttelepítették az északkelet felől szomszédos Egyházszigetre, ahol új plébániatemplomot is emeltek számukra, valamikor a 12. század utolsó harmadában. A kisméretű egyházszigeti templom különleges alaprajza a tarnaszentmáriai temploméhoz hasonlatos, ahol a szentély megemelt padlószintje alatt altemplom (kripta) húzódott, melybe egy szentélyletekintőn keresztül lehetett lepillantani. Ez a templom is elpusztult a tatárjárás idején, mert egy harmadik, gótikus stílusú templomot is emeltek legkésőbb a 13–14. század fordulóján. Ennek a templomnak a romjaira 1879 tavaszán szántás közben találtak rá. Noha a korszak olyan elismert szakemberei is megtekintették, mint Storno Ferenc festőművész, vagy a magyar régészet egyik megalapítója, Rómer Flóris – sőt, még feltárására is megvolt a szándék – megismerésére csak 1896-ban került sor egy amatőr ásatás keretében. Ekkor kerültek napvilágra a térképek és a népnyelv által – építőanyagának színére utalva – Fehér templomnak nevezett egyház maradványai. 

(...)

A Csonkatoronytól induló, majd az Egyházszigetre áttelepített, onnan pedig a tatárjárás után még északabbra, a Fehér templom környékén újratelepülő Herpály falu régészeti nyomai a 1,5-2 négyzetkilométernyi területen valóban szépen fellelhetőek. Az Árpád-kori kerámiatöredékek jelezte településnyomok a monostortemplomtól délnyugatra eső kiemelkedésektől indulnak, és az egykori folyókanyarulatoktól szabdalt, szigetszerű kiemelkedésekből álló területen végig megtalálhatóak, egészen a Fehér templom északnyugatra kiterjedő tágabb környezetéig. Herpály esetében a feltárt templomok jól mutatják a falu „vándorlását” az évszázadok során, egyben jól alátámasztja az Árpád-kori falvak azon – legutóbb a pesti síkság 10–14. századi falvainak kutatása során Rácz Tibor Ákos által megfogalmazott – jellemzőjét, miszerint azok „valójában tanyák csoportjaiból tevődtek össze, de míg az egyes háztartások folyamatosan születtek, pusztultak, költöztek és újraépültek, addig maga a falu időbeli és térbeli kiterjedése jóval stabilabb volt, akár évszázadokig is tartott.”

Bocsi Zsófia - Berettyóújfalu és környéke története az Árpád-korban