Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Privigye - középkori vár, motte

Privigye (Prievidza) városa Garamszentkereszttől északnyugatra, a Felső-Nyitra völgyében fekszik. A város keleti részén lévő temető déli sarkában álló Szűz Mária tiszteletére szentelt templomtól, kissé délre található a várhely.

Korábban többen tévesen úgy vélték, hogy a templom helyén állt egykoron Privigye középkori vára. A régészeti kutatások nyomán Martin Miňo bizonyította be, hogy a vár a templomtól mintegy 100 méterre déli irányban, a napjainkban Mária-dombként ismert kiemelkedésen állt, közvetlenül a sziklaperem szélén.

A temetőtől délre húzódó fennsík pereme déli irányban erőteljesen lejt a Handlovka-patak felé. Ennek a  dombperemnek az egyik kis nyúlványát alakították ki úgy, hogy annak mesterségesen megemelt középső része egy kb. 10 méter átmérőjű, szinte kör alakú platót alkotott. A kúpszerűen kiemelkedő mottét árokkal vették körül.

A vár központi területét védő árok leginkább az északnyugati oldalon figyelhető meg, ahol füves terület húzódik, míg az árok többi részét bozót nőtte be. A vár központi területéhez a bejárást az árkon keresztül jelenleg földtöltés biztosítja az északi oldalon. Az árok külső peremén mérhető a védett terület legnagyobb átmérője, amely 30 méter. A körítőárok mélysége a központi plató síkjához képest kb. 3–4 méter.

Néhány itt előkerült, 11–12. századi cseréplelet azt látszik bizonyítani, hogy már ebben az időben valamiféle építmény állt ezen a helyen. Privigye írott forrásokban többször is említett vára a tatárjárás után épülhetett.

1289-ben Hontpázmány nembéli Kázmér fia Péter birtokolta, ebben az esztendőben azonban Vadászi Miklós zólyomi ispán IV. László király számára elfoglalta.

1308-ban Csák Máté kezén volt, halálát követően (1321) I. Károly királyé lett. Ezután várnagyai Zsámboki Gilét fiai Miklós és János comesek voltak, Bajmóccal együtt kormányozták. 1341-ben említették utoljára, ezután valószínűleg elpusztult, uradalma Bajmóchoz került. Az ásatások tanúsága szerint a 15. század közepén ismét erődítés állt a dombon, amely feltehetőleg a husziták kezén lehetett.

Az ezredfordulót követően, a Martin Miňo nevéhez fűződő ásatások igazolták a domb három építkezési fázisát. Az első feltárt rétegben egy feltehetően 12. századi eredetű, korai udvarház maradványai kerültek elő. A második, kaviccsal elválasztott rétegben azonosítható volt a 13–14. században fennállt privigyei vár. Végül az utolsó, agyaggal leválasztott, erősen átégett legfelső réteg maradványa, illetve az ebből előkerült leletek egy 15. századi ideiglenes huszita erősségre engednek következtetni. Az utóbbi két rétegből nem került elő kőépület falmaradványa, feltételezhetően azért, mert azt később az alapjáig kiszedték és a közelben álló templom falaiba építették be.

Források:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. 986-987.
Martin Miňo, 2007
Tájékoztató tábla a helyszínen