Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gomarn várrom (Burgruine Gomarn)

Helyszín: Bad Sankt Leonhard im Lavanttal, Karintia

Épült: a 14. században

A Gomarn-vára egy középkori erősség  a Lavant-völgyben, Bad Sankt Leonhard im Lavanttal városának közelében, Ausztria Karintia tartományában

Szent Leonhardot már 890-ben emlegették a salzburgi érsek birtokaként. A kapcsolódó vasércbányászati ​​iparágat, akárcsak az egész felső Lavant-völgyet, Gamanara-nak hívták. A 11. század elején az uradalmi uralom a bambergi egyházmegyére szállt át. A terület sokáig a virágzó arany- és vasbányászat központja volt, több mint 700 évig a bambergi egyházmegyéhez tartozott. A vár a mindenkori castellanus székhelye volt, aki 1438-ig hegybíró is volt. Az egyik ilyen tisztviselő Wolfgang Aschinger volt, akinek érdekes sírköve a plébániatemplom külső falába épült be. A II. Heinrich által átadott királyi birtok ( részben hűbérbirtokként) kétségtelenül  Wolfsberg környéki birtokaival a bambergi egyházmegye birtokrendszerének egy fontos alapját képezte. A vár nagy zárt épületegyüttessé való bővítése csak 1425-ben fejeződött be.Az I. Ottó püspök által épített Szent Leonhard-templom a felső Lavant-völgy első központjaként jelenik meg, amelyet akkoriban Gaminare vagy Gomarn néven ismertek. A Gomarn név a Gaminare-i Capella sancti Leonardi megalapítása során kapott elnevezésből származik, Bamberg Lavanttal-i fennhatósága idejénből (XII. század). A helyet helyi nyelvjárásban ma is „Gammern”-nak hívják. 1278-ban már említik Szent Leonhard várát, amely ma már csak romjaiban látható,  és továbbra is Gomarnnak hívják. A közvetlen közelben található gazdag érctelepek, különösen a klieningi aranybánya egy olyan város kialakulásához vezetett, amelyet először 1311-ben említettek, és 1325-ben kapott városi jogokat és őrséget II. Heinrich sternbergi püspöktől.

A helytörténet magyar vonatkozású pontja az 1480-as évek második feléhez kapcsolódik, mikor Máytás király seregének portyázói pusztították a vidéket.

1759-ben Mária Terézia császárné egymillió guldenért megvásárolta az egyházmegye teljes birtokát.  A Reichenfelssel összevont St. Leonhard birtok közigazgatási székhelye a régi várból a kényelmesebb Ehrenfels-kastélyba került. 1762-ben egy nagy tűzvész pusztította el a város egyes részeit. A szintén súlyosan megrongálódott várat újjáépítették, mert a tűzben csak a fa részek pusztultak el. 1808-ban ismét leégett. Ezúttal nem volt több rekonstrukció. Gomarn romokban maradt. 1826-ban az állam privatizálta a St. Leonhard birtokot, amelyet a Rosthorn testvérek szereztek meg. A következő tulajdonosok a wolfsbergi  Vasmű Társaság (1833) és  Henckel-Donnersmark gróf (1846) voltak. A 19. század vége felé St. Leonhard önkormányzata vette birtokba a romokat, amelyeken a későbbiekben példaértékű rekonstrukciót végeztek  A tágas belső udvar napjainkban rendezvényhelyszínként szolgál.

A www.burgen-austria.com szócikke alapján