Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szerdahely castellum, Vécsey-kastély

Szlovákia délkeleti csücskében, Borsi és Királyhelmec között, utóbbitól 20 km-re, délnyugatra, a Bodrog folyó mentén fekszik Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom) község. A falu egykor erődített castelluma, a település déli részében, egy észak–déli irányban elnyúló, kisebb dombon állt.

Szerdahely castellumának első említése 1670-ben történik, de keletkezési idejéről hiteles történeti adat nem ismeretes. Legvalószínűbb, hogy a 17. század első felében egy korábbi épület helyén emelték, és építtetője a Szerdahelyi család lehetett.

1670-ben Bocskai István zempléni főispán birtokolta. A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele és az 1670. évi felső-magyarországi felkelésben játszott vezető szerepe miatt azonban birtokait elkobozták. A felkelés leverésére küldött császári fővezér, Johann Sporck egy rövid időre itt rendezte be főhadiszállását.

Az 1680-as években romos. 1690. november 5-én Vécsey Sándor a kurucok és a törökök elleni harcokban szerzett érdemeiért Bocskai egykori birtokai közül Szerdahely kastélyát kapta, nyolc faluval és két pusztával. A  kastély újjáépítése az ő nevéhez fűződik. Az 1697-es hegyaljai felkelés kitörésekor Vécsey a  kastélyt nem találta eléggé biztonságosnak, ezért Ungvárra menekült. Innen rövidesen Kassára indult, de a  Dargói-hágónál a kurucok elfogták, majd július 6-án kivégezték Sárospatakon. A Rákóczi-szabadságharc idején a kastélyt a Bocskaiak rokona, sóvári Soós János kuruc ezredes birtokolta.

A szabadságharcot követően egészen a 19. végéig a Vécsey családé, kik a kastélyt a 18. század első felében barokk stílusban részben átalakították. Az L alakú főépületet a 19. században ismét átépítették.

1824-ben Báró Vécsey Pál jogtanácsosaként működik faluban a fiatal Kossuth Lajos. A báró és neje Novák Sarolta hamar felismerték Kossuth kiváló talentumát és mindketten, de különösen a báróné játszott nagy szerepet abban, hogy Kossuth elinduljon a  potitikusi pályán. A kastély falán ma emléktábla őrzi ennek emlékét.

Az 1970-es években romossá vált, de még ugyanezen évtized végén közigazgatási célokra helyreállították, és napjainkban is a községi hivatalnak ad otthont.

A kastélydomb keleti oldalán még a 18. században is a Szerdahelyi-tónak nevezett vizenyős térség terült el, így a  kastély körüli erődítéssel elsősorban a déli, nyugati és északi oldalt igyekeztek védelmezni. Az egykori védett terület mérete a  felszínen látható csekély maradványok miatt pontosan nem állapítható meg. Feltételezhetően kb. 120 x 70 méteres lehetett.

A jelentősebb romok napjainkban a védett terület délnyugati részén láthatók. Itt egy ötszögletű sarokbástya lőréses falai állnak, melynek falkoronája már lepusztult, azonban jelenlegi magassága így is meghaladja a 3 métert, homlokvonala mintegy 10 méter hosszú. Ettől kb. 40 méterre északra, megmaradt a védőfal mintegy 12 méter hosszú szakasza, rajta egy nyugatra nyíló boltíves kapu nyílásával.

A  kapu előtt, a falon kívül egy kaputorony állhatott, melynek alsó szintjén vezetett át az út. Ennek az építménynek az északi és déli fala maradt meg mintegy 5 méter magasságban. Ettől a kapuépítménytől északra, kb. 40-50 méterre a  ligetes erdőben kisebb faltöredékek és terepalakulatok észlelhetőek a felszínen.

Források:

Karczag - Szabó: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei, Budapest 2018, I. kötet 222–223. old.
Fehér József: Bodrogszerdahely földje és népe, Bodrogszerdahely, 2017.
Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai