Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Komolló - Nagyvár és Kisvár

Részlet Orbán Balázs - A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Pest, 1868-73. Hat kötet (33 önálló s 276 szövegképpel. Ismert. Vasárnapi Ujság 1868. 20. sz. Századok 1869, 1871, 1873, Archaeologiai Értesítő, 1869, A Hon 1868. 290., 295., 296., 300. sz., 1870. 57. sz.). munkájából:

"(...) mert e falu közelében oly Várhely van, mely ezen csekély kitérést megérdemli.

Komolló alsó végénél a (60–70 láb magasságu és a Szépmező szélét alkotó) partmagaslat egy előfoka széles-mély sánczolatok által van elkülönitve, ezen elkülönitett önálló ponkon régi várnak látszanak nyomai. E vár alakja köritett szögletekkel biró szabálytalan négyszög, melynek északi és déli hosszabb oldala 160 lépés, keleti és nyugati rövidebb oldala 140 lépés. Hogy e várnak kettős fala volt, azt elvitázhatlanul mutatja az oromzatnak kettős gátonya; most ugyan fal a földszine fölé sehol sem emelkedik, de annak alaprakata mindenütt követhető, s a vár egész belterét ragacs és téglatöredékek boritják. Öreg emberek emlékeznek arra is, hogy a vár izmos falai még ölnyi magasan állottak; de az a brassó-ojtozi országut készültekor leromboltatott a végett, hogy köveit az utrakáshoz felhasználják. És e vandal rombolás, e tisztes műemléknek megsemmisitése, egész hivatali tekintélylyel oly egyének által vitetett végbe, kiknek hivatásuk lesz vala annak megmentését eszközölni, sőt ha más rombolta volna is, meggátolni. A barbárnak nevezett magyar századok hosszu során át tiszteletben tartá ezen ősromokat, s a művelt Németország fiai jöttek el, hogy irtó kapáikat a multnak ezen s annyi más tisztes és tisztelt emlékei ellen mozgásba hozzák. És a honfikebel ne jajduljon-e fel, visszagondolva azon sötét korszakra*, midőn a nagy, a magában becsülendő Németországnak e honba özönlött érzéketlen proletárius serge, söpredéke osztozkodék e szerencsétlen haza javai felett, midőn irtó harczot kezdett és folytatott nemcsak ezredéves alkotmányunk szent temploma ellen, hanem megsemmisitni törekedett mindazt, mi műemlékként, mi történeti kőbetüként a multból fenmaradt, mintha a jelennek akkortájt korlátlan urai levén, a multat is hatalmukba akarták volan keriteni, mintha megsemmisiteni törekedtek volna mindent, mi e nemzetet nagy multjának dicső korára emlékeztette volna. Az ily eljárást a történeti igazság szigorával megróni kötelesség, mit teljesitve, folytassuk vizsgálódásunkat a komollói várnál.

A körvonalazott fővártól délre egy másik elkülönitett ponk van, melyen szintén az emberi kéz idomitásának látszanak nyomai, s melynek tetőlapján szintén épitkezések homályos nyomai észlelhetők. Itt vagy a római várak közelében szokásos victoria-templom, vagy egy a váraktól elmaradhatlan meleg fürdő állhatott. A ponk aljában számos hamvvedret, cseréptöredéket találnak, mi azt sejteti, hogy a vár és közeli telep necropolja vagy temetője itt volt. Most pedig e vár idomzata és környezete iránt tájékozottak levén, ideje, hogy a fennmaradt romtöredékeket észleletünk tárgyává teszük a végett, hogy ez észlelet alapján ha multja iránt biztos tudatot nem is, de legalább némileg okadatolható sejtelmeket állithassunk fel. (...) 

(...) Camillus vezér, a komollói vár ura..."