Gmünd közvetlenül a Lieser és a Málta folyók találkozásától északkeletre fekszik. A fennmaradt városi erődítmények délnyugat-északkelet irányú, nagyjából paralelogramma alakú falat alkotnak. Északon egy meredek dombon áll Gmünd vára . A város központi helye a főtér, amely enyhén északkelet felé emelkedik, és a délnyugati alsó kaputól (más néven Város-toronytól) az északkeleti Felső kapuig terjed. A délkeleti sarokban áll az 1607-ben épült "új" kastély, a délkeleti falba pedig a Pankratius-templom és a Pankratius-kapu integrálódik. A város délnyugati sarkában található az úgynevezett Amthof. A plébánia és a plébániatemplom a Neuer Markt (ma templom tér) északnyugati sarkában található. Innen a Kirchgasse felfelé vezet északkeletre A Málta-kapu felé.
Gmünd városának és így város erődítéseinek ideje nem pontosan ismert. A kevés nyom a Salzburgi Főegyházmegye által tervezett erődítményre utal. Egy település már korábban is létezhetett a helyszínen. A város legrégebbi, "1250 előtti" falazata a Pankratius teplomban található. A mai város első dokumentált említése 1252-ben történt, amikor a béketárgyalások során néhány napon belül Philipp von Spanheimet Salzburg érsekévé választották. 1273-ban Gmündet piacként (foro nostro) és városfalként (murum civitatis) említették.
Az építészettörténeti tanulmányok szerint a város déli fala (valójában délkeleti fala), a nyugati fal egy része (valójában délnyugati fal) és a keleti fal (valójában északkeleti fal) az 1240–1270-es évekből származik. Mivel a Pankratius-templom régebbi, feltételezhető, hogy a fal építése előtt fa palánkok biztosították a település védelmét. A kőfalat valószínűleg még 1273-ban és később sem fejezték be teljesen, erre utal egy 1292-ből származó levél is, amelyben arról számolnak be, hogy a polgárok pénzt gyűjtenek a fal javítására. A Felső-kapu közelében vízszintes épületcsatlakozásra utaló bizonyíték van a falban. Feltételezések szerint a hiányzó részeket fával egészítették ki, amíg a fal teljesen elkészült. A fal területe még nem volt akkora, mint ma. A 13. században az északi (valójában északnyugati) városfal a mai Kirchgasse és az északi Hinterer Gasse között létezett, amely ma az épületek részeként azonosítható.Ezért a mai Óvár akkoriban nem, vagy még nem volt része a város erődítményeinek, amint azt az építészettörténeti tanulmány kimutatta. A 13. századi kastély a város délnyugati sarkában található ún. Amthof, melynek falazatának nagy része az 1240–1270-es évekből származik.
1346-ban Gmünd várossá vált, és gyorsan növekedett. A városi plébániatemplomot már 1339-ben felszentelték. Ekkor a városfalat északnyugati irányban bővítették, és az új templomot beépítették a város erődítményei közé. Ennek a falrésznek a falazata 1320–1360-ra datálható. Ez idő alatt a városi erődítmények részeként északon, egy meredek dombon épült a vár toronnyal és lakótoronnyal, amelyet ma Óvár néven ismerünk. A 15. században vita alakult ki Bernhard von Rohr salzburgi érsek és III. Frigyes császár között, amelynek során a magyar csapatok 1480-ban elfoglalták Gmünd városát. 1487-ben Gmünd a császár kézre került, bár a vár pedig az előző ostrom során súlyosan megrongálódott. 1502-ben Leonhard von Keutschach salzburgi érsek visszavásárolhatta a várost, és az ostrom valamint az 1504-es várostűz után súlyosan megrongálódott várat helyreállította és bővítette.
A várbővítés falazatát 1500–1520-ra teszik. Az 1470-től 1500-ig tartó időszakban az egész városfal elé Zwinger épült, melynek maradványai ma is megtalálhatók a déli és nyugati falakon. Nem állapítható meg, hogy a Zwinger-komplexum a magyar hódoltság idejéből, Gmünd birodalmi vagy Leonhard von Keutschach idejéből származik. 1555-ben I. Ferdinánd császár visszavásárolta Gmündet Salzburgtól és elzálogosította Christoph Pflügl von Goldensteinnek. A vár nyugati szárnya ekkor alakult ki. Az alsó kaput is ekkor bővítették. A városi kastélyt, amelyet Új kastélynak is neveznek, Rudolf von Raitenau gróf vezetésével Daniel Deutta építőmester építtette 1607 és 1615 között.
Épületek
Pancratius templom
Amikor a 13. században felépült a városfal, már létezett a Pankratius-templom. A délkeleti falon található, és a város legrégebbi keltezett falazatát tartalmazza, amely „1250 előtt” épült.Egy Gmünd város eredetéről szóló legenda szerint a tó lecsapolása után megtalálták a gróf fiát, Pongratzot, aki balesetet szenvedett az akkori tóban, és ezen a helyen templomot építettek. A városfal keleten a hajóhoz csatlakozik. A városfal építésével egy időben a meglévő román stílusú épületet is megemelték. A templomnak nyugaton tornya volt , amely ma már csak a templom magasságáig maradt fenn. 1452-ben felújítást hajtottak végre, melynek során a hajót megemelték és háromrészes, keresztbordás boltozattal boltozták . A román kórust 1500–1510 körül sokszögű kórus váltotta fel. Ezzel egy időben a kórustól északra négyszögletes sekrestyét építettek. A templomot 1513-ban szentelték fel újra. A mai plébániatemplom 1339-es felszentelése után gótikus stílusban kibővítették , de végül 1792-ben tűzvész pusztította el. Ez követően és nem templomként, hanem raktárnak és kocsiszínnek használták. ház.Ekkor bontották le a nyugati tornyot is.
Pankratius-kapu
A Pankratius-kapu a Pankratius-templom és az Antonius Kórház közötti délkeleti falon található . Messze kinyúlik a város falától, és mindkét oldalon csatlakozik a Zwinger-falakhoz. A keleti Zwinger szélesebb, így a kapu a Zwingeren túl is kinyúlik nyugatra. A nyugati zwinger és a kapu falkapcsolata miatt mindkét rendszert egy időben kellett kiépíteni. A késő gótikus épület 1470-1500 körül épült.A városfal közelében két nyílás volt a kapufolyosón, amely a Zwingerbe vezetett. Míg a keleti oldalon a nyílást befalazták, addig a nyugatinak ma is megvan az eredeti funkciója. A külső kapuátjáró fölé az 1488-as évszám került. A kapu külső oldalán Habsburg-címer látható.
Amthof
A város erődítményének délnyugati sarkában egy háromszárnyú, körülbelül négyzet alakú, udvarfallal körülvett épület. Gabonatárolóként használták a tizedes gabonához. Az épületet először 1292-ben említik egy oklevél,korábban mai Óvárként emlegették, de 13. századi épületeket nem találtak ott. Az épületvizsgálat szerint az 1240–1270 körüli falazatú Amthof a 13. századi kastély, így város urának akkori székhelye. Az épület eredetileg egy kétszintes nyugati szárnyból állt. Az erődfal sarkában téglalap alakú toronyszerű magaslat volt. A vár köré körfalat építettek, amely ma már nem teljes. Az északi szárny tartópillérei miatt árok is gyanítható. Az északi és esetleg a déli szárny 1280–1320 körül került a függönyfalra. Az eredeti köríves portál boltívének ma már csak egy része maradt meg , amely az Óvár kapujára emlékeztet. A 17. és 18. században több felújítás is történt, a földszinti szobák hordóboltozatot kaptak.
Alsó kapu
Az Alsó-kapu, ma Várostoronyként ismert, négyszögletes négyemeletes kaputorony , köríves, hordóboltozatos átjáróval. A járattól északra van egy gyalogos átjáró és négy emelettel feljebb, az utolsó emelet kulcslyukakkal ellátott magasföldszintet alkot. A tornyot íves oromzat teszi teljessé. Jelenlegi formája a 16. század elejére nyúlik vissza. Az íves oromzatot és a hagymás sisakkal ellátott tetőtornyot a 18. század végén , 1790 után építették be. A torony magja azonban jóval régebbi, a legrégebbi részei 1280–1320 körüliek. A kaputorony építése tehát egybeeshetett a késő román kori városi erődítmények 1300 körüli befejezésével. Amikor a 15. században felépült a Zwinger, az Alsó-kapu Zwinger-portált kapott. 1563-ban a tornyot kibővítették. A hordóboltozatos átjáró és a gyalogos átjáró ebből az időből származhatott. A toronyt tetejét Szent Flórián formájú szélkakas díszíti . Az 1987-es restaurálás során helyreállították a kora barokk külső megjelenést. A nyugati külső falon August és Christoph Reinbold fehér márványból készült címerkövei találhatóak 1555- ből , valamint Johannes Weitmoser címerköve 1521- ből, amely eredetileg a városi plébániatemplomban állt. A termeket évente változó művészeti kiállítások rendezésére használják.
Málta-kapu
A Málta-kapu az északnyugati városfalon található, és a Málta-völgybe vezető eredeti utat köti össze a várossal. Ma háromemeletes kontytetős, deszkás oromzatú épület. A város 1320-1360 körüli gótikus terjeszkedése idején egyszerű "fal-kapu" volt és csak később épült a városfal elé trapéz alaprajzú kapu épület. Ennek az épületnek valószínűleg csak egy szintje volt, de lehetett egy fából készült felső szint is. Az is lehetséges, hogy egy tető nélküli zwinger-kapu volt. A kapufolyosó keleti falában egy befalazott boltíves portál található, amely a vár felé vezetett. A nyugati falban egy portál is található, amely a Zwingerbe vezetett. Mivel a 18. században a trapéz alaprajzot egy hozzáépítéssel nyugat felé bővítették , ez a portál most a beépítés földszintjére vezet. Szobáit négyzet alakú boltívek borítják. 1470–1500 körül a külső kaput felújították, és ezzel egy időben a kapuépületet valószínűleg egy emelettel megemelték. A felső szintekre ma a kaputól keletre lévő külső lépcsőn lehet feljutni. A második emeletet csak a 20. század második felében bővítették ki. A város felőli oldal belső íves kapuján a palakő ívének tetején az 1594-es évszám felirat található. 1993-ban a Málta-kaput felújították, és művészek házává alakították át. Májustól októberig a ház műteremként nemzetközi vendégművészek rendelkezésére áll .
Óvár
A ma Óvár néven ismert épület nem a 13. században épült, ahogy eredetileg feltételezték, hanem csak a város 14. századi gótikus terjeszkedésével. A kastélyt több építési szakaszban bővítették. Eredetileg egy 1320–1360 körül épült ötemeletes lakótoronyból és a hozzá kapcsolódó épületekből állt. 1350–1400 körül a lakótornyot bővítették és megemelték. A következő építési szakaszban a várat alaposan bővítették. 1470–1500 körül a vár előtt a város többi erődítményéhez hasonlóan zwinger-falat építettek, amely egy korábban meglévő kaput váltott fel. 1504–1511 körül Leonhard von Keutschach vezetésével az északkeleti szárnyat alakították ki , a lakótornyot pedig boltívekkel látták el. A Zwinger fal közelében északnyugatra egy kaputorony épült, egy kisebb meglévő kapu helyére. Kicsit később a lakótorony és a város felőli falszoros szárnya is ráépítésre került. Végül 1555–1556-ban Christoph Pflügl von Goldenstein alatt felépült egy kerek tornyú északnyugati szárny - a Pflügl szárny. A várat többször is súlyosan megrongálták az ostromok és tüzek. 1886-ban a vár leégett és romossá vált. 1968- tól civil kezdeményezésre szerkezetileg biztosították a várromot. Az épület ma változatos hasznosítású, étteremnek és színházi előadásoknak, felolvasásoknak, koncerteknek és egyéb rendezvényeknek ad otthont.
Felső-kapu
A Felső Kapu egy tengelyen fekszik az Alsó Kapuval, és összeköti Gmündből Katschtalba vezető eredeti utat. A mai kapu a középkori városkapu helyén van, de az kastély 1607–1615-ös építésekor a régi kaput lebontották és új kaput építettek. A kapunak két átjárója van ágyékboltozattal ,fölötte egy lakószint és egy tetőtér található , ároktetővel. A kapunak eredetileg csak egy átjárója volt, és keskenyebb volt, mert az északi felében volt egy épület, amely már nem létezik. A kastély 1651 és 1654 közötti átépítésekor a kaput északi irányban kibővítették egy azonos kinézetű résszel, a meglévő átjárót pedig falazták, így az előző kapufolyosóból egy helyiséget alakítottak ki. 1942- ben az eredeti kaput második átjáróként újranyitották.
Új kastély
Az „Új Vár” néven ismert városi palota a város délkeleti sarkát határozza meg. Négy háromszintes szárnya van, magasföldszinttel. Ezek közé tartozik a téglalap alakú udvar. Az udvart délkeletről egy másik L alakú, szabadon álló, kétszintes épület határolja. A kastélynak két kúptetős lépcsőtornya van, melyek az udvar nyugati sarkaiba épültek nyolcszög alakban. A vár északnyugati és délnyugati oldalán bejárati portál található. A kastélyt Daniel Deutta építőmester építtette Rudolf von Raitenau vezetésével 1607 és 1615 között. A város délkeleti sarkában egy meglévő épületet integráltak az építkezésbe. Az építkezéshez valószínűleg a meglévő városi házak lebontására volt szükség. Christoph von Lodron vezetésével a kastély végül elkészült, és Anton Riebeler építőmester újjáépítette 1651 és 1654 között. Az épület az 1792-es városi tűzvészben súlyosan megsérült, majd kijavították. A kastélyban az 1960-as években iskolát alakítottak ki. A korábban meglévő ároktetőket átalakították, a magasföldszintet pedig kibővítették és ablakokkal látták el. A kastély keleti oldalához tornaterem került. Az épület ma is iskolaként működik, rendezvénytermeknek és könyvtárnak ad otthont .
Zwinger-falak
Az 1470-1500 körüli időszakban a városfal elé a várlejtő kivételével mind a négy oldalon falszorost építettek. A déli és a nyugati falon ma is részben megőrződött a Zwinger-fal, de már nem egészen a nyílások szintjéig. A Zwinger építésének időszaka viharos időszak volt Gmündben. Bernhard von Rohr salzburgi érseknek kellett volna fellépnie III. Frigyes császár csatlósa javára. Johann Beckenschlager 1478-ban lemondott a trónról. Később azonban visszavonta trónról való lemondását, ami feldühítette a császárt, aki ezért az érseket leváltotta, és ezentúl az összes karintiai és stájerországi salzburgi birtokot birodalminak tekintette. Bernhard von Rohr ezután szövetségre lépett Corvin Mátyás magyar királlyal , és megengedte neki, hogy elfoglalja városait, várait Karintiában és Stájerországban. A magyar csapatok tehát 1480-ban elfoglalták Gmündet is, és onnantól kezdve portyákat hajtottak végre Felső-Karintiában. A birodalmi zsoldosok is tomboltak a környéken, mivel a császár tulajdonának tekintette a salzburgi birtokokat. A karintiai birtokok által 1482-ben fáradságosan kialkudott fegyverszünet meghiúsult. 1486-ban a Reinprecht von Reichenburg kapitány vezetésével a birtokokat mozgósították a magyarok ellen. Gmünd ostrom alá került, de az erősség túl gyenge volt. Corvin Mátyás megígérte Gmündnek a segítségét, de az nem érkezett meg. Végül Reinprecht von Reichenburg fia, Johann von Reichenburg 1487-ben egy faltörő ágyúval és kisebb fegyverekkel vonult Gmünd elé, és rohamra készen lőtte a várost. A magyarok nem tudták megtartani a várost, és 1487 májusában ki kellett vonulniuk. Gmünd ekkor került császári birtokba. Gmündet azonban már 1502-ben ismét eladták a salzburgi érsekségnek.
Nem lehet pontosan meghatározni, hogy a Zwinger-komplexum melyik uralom alatt létesült - a magyarokhoz, a császári kapitányhoz vagy Leonhard von Keutschachhoz köthető. 1480-ban már létezhetett, vagy a hódoltság idején épülhetett. A déli Zwingeren négy téglalap alakú torony volt, amelyek közül egyik sem maradt meg teljesen. Gmünd rézmetszetén Valvasor Topographia archiducatus Carinthiæ antiquæ & modernæ completa című művében a művész csak kettőt ábrázolt belőlük A délnyugati sarokban lévő tornyot az új-kastély iskolájának tornacsarnok építésekor lebontották, a nyugatabbra lévő tornyot lebontották. A másik két torony alapfalai máig fennmaradtak. Az alsó kapu környékén a falszorost felújították, így nem lehet megítélni, hogy késő gótikus eredetű-e, vagy az újkori felújítás eredménye. A késő gótikus fal egy része ma is megvan a paplak területén. Szabályos időközönként nagyobb gerendalyukakat tartalmaz, amelyek egy sáv részét képezték. Ennek a falnak egy részét valószínűleg a 16. században újították fel, és kulcslyuk alakú lőrésekkel látták el.
(német wikipédia alapján készült magyar változat)
