Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A romok egy a Pulst falu feletti sziklás dombon találhatóak, és a legfestőibb várak közé tartoznak Karintiában. A helyszín régészeti leletek szerint már a réz és bronzkorban is lakott volt. Sőt a 11/12. században már állt egy középkori épület a helyszínen. Az 1300 körül emelt  (újabb:?) vár két tornya letűnt idők nemesi uralmának tanúja. Nevét németről úgy fordítják: „a szerelem erődje a sziklán”.

Liebenfels-et először 1312-ben említik egy dokumentumban Liewenvelse néven. 1333-ban Liebenberg urait nevezték ki a hercegi hűbérbirtok tulajdonosainak. Miután Peter von Liebenberg 1428-ban családja utolsó férfi képviselőjeként meghalt, lánya,Anna eladta a birtokot nagybátyjának, Ulrich the Donner von Osterwitznek.

1430-ban Friedrich osztrák herceg átengedte Liebenfelst Jobst és Lienhard von Osterwitz fivéreknek.1484-ben a salzburgi érsek felkérte a magyarokat, hogy segítsenek neki a III. Frigyes császár elleni harcban,így azok a Glantalba nyomultak. Mivel nem találtak helyőrséget az erősségben, így harc nélkül tudták birtokba venni.

A St. Veit-i Gleismüller az akkori polgári jelzálog jogosult nem látta el biztonsági őrrel a nagyon jól megerősített létesítményt.A magyarok fontos bázissá tették Liebenfelst, széleskörű robot szolgáltatásokra kötelezve a lakosságot.

Ezekre az időkre nyúlik vissza két bástya építése, a mai kapu, valamint az felső vármag és az alsó torony közötti bővítés. Kapitányaik, Hans Haugwitz von Biskupitz és Sigmund Schwusky vezetésével 1490-ig rabolták ki innen a környező vidéket. Távozásuk után az amúgy is súlyosan lerombolt erődítmény előbb Bartholomäus von Perneckhez,majd Hans Ungnadhoz, von Sonnegg báróhoz, az akkori stájer kormányzóhoz került. 1536-ban Lienhard Lochner megvásárolta. birtokot.A Lochnerek kezdetben birodalmi zsoldosvezérek voltak, majd különféle hivatalokat töltöttek be Karintiában.

1569-ben egy hosszadalmas örökösödési vita kezdődött a Lochner, Ungnad, Zettritz és Attems családok között,  amely 1582-ben az Ursula Lochnert feleségül vevő Ludwig von Attems vetett véget. 1596-ban veje,Georg von Wildenstein vásárolta meg a komplexumot. 1664-ig maradt utódai birtokában.  Ferdinand von Kulmer 1618-tól 1631-ig ideiglenesen zálogként birtokolta Liebenfelst,  majd visszaadta a Wildensteinieknek. 1664-ben eladták a birtokot Johann Friedrich Freiherr von Seenussnak. A vár végleges hanyatlása csak a 17. század végén következhetett be, mivel Johann Weichard Valvasor  már 1681-ben hanyatlónak nevezte a várat, miközben a fiatalabb épületek fedettek voltak, és láthatóan lakottak. A kápolna 1666-ban még használatban volt.

A romok a Goess család tulajdonában vannak, mióta Johann Peter Goess gróf 1696-ban megszerezte az uralmat. A várromot 1939-ben műemlékké nyilvánították. A nyári hónapokban a hatalmas udvart kulturális rendezvényekre használják.