Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

NAGYGÉC - MEGMARADÁS TEMPLOMA

Az 1970-es nagy árvíz, mely a Felső-Tisza-vidéken, Szatmárban és Beregben pusztított, a román határhoz közeli Nagygéc végét jelentette. A Szamos árterében fekvő település lakói már nem térhettek vissza otthonukba, Nagygéc szellemfalu lett. Az árvízben megrongálódott, de talpon maradt középkori temploma. Miután semmilyen állagvédelmet nem végeztek rajta az idők során, a 20. század elejére veszélybe került a templom, ám az egykori nagygéciek kitartásának és egy pályázatnak köszönhetően mostanra kívül-belül megújult a templom, mely napjainkra jelképpé vált, a Megmaradás temploma lett. A templom látogatható, szakvezetést is kap hozzá a turista.

http://www.oroksegtura.hu/orokseghelyszinek/megmaradas-temploma

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Géc írásos múltja éppen 730 évre vezethető vissza: 1280-ban említik a magát a faluról Gécinek nevezett Simon fia Miklóst, aki a határ túlsó oldalán fekvő Petét (Petea) tartotta zálogban. Néhány évtizeddel később az idevaló Ábrahám, Szatmár megye egyik szolgabírája, s nem véletlen, hogy ez időben néhányszor a megye is itt tartotta üléseit. A pápai tizedjegyzékek szerint az erdélyi püspökség ugocsai főesperessége alá tartozó egyházának Miklós papja 1332-ben 4, 1333-ban 2, 1336-ban 6 garas pápai tizedet fizetett, tehát a falu az átlagos méretű szatmári falvak közé tartozott. Egy 1339. évi birtokosztás alkalmával megnevezik a templom titulusát: eszerint Géc templomát az egyik apostolfejedelem, Szent Péter tiszteletére szentelték. 

A géci nemesek a XV. század elején kihaltak, birtokaikat a Csákiak, Daraiak, Piliskeiek örökölték meg, bizonyára a beházasodások következtében.  Közülük kerültek ki a géci templom XV. század végi bővítői is. Nagygéc község református temploma az 1970. évi árvíz óta üresen álló, funkcióját vesztett, elhagyott épület./.../

A géci első templom szentélyzáródását nem ismerjük, ezt a gótikus bővítéskor az alapokig kiszedték, s a templomba történő temetkezésekkel lehetetlenné tették annak régészeti módszerekkel történő kikövetkeztetését. A templomépületet kívülről eredetileg nem vakolták, így szépen érvényesült a hosszú, lapos téglákból rakott falszövet, amelyben itt-ott mázas téglák is láthatók. A belsőt erősen meszes, aprókavicsos durva vakolattal takarták. A XV. század végén vagy az 1500-as évek elején került sor a templom keleti irányú bővítésére. Ekkor a román kori szentélyt elbontották, diadalívét lefaragták, s a hajót eredeti szélesességének megtartásával meghosszabbították. Az így kialakított teremtemplom mindkét külső oldalán a régi és az új (tehát a román kori és a késő gótikus) falak csatlakozását háromosztású támpillérrel takarták, ugyanakkor román kori templom támpilléreit elbontották. /.../

A templom első periódusának a keltezése a formák alapján – s itt leginkább még a kapu jön szóba – csak tágabb határok közt adható meg. Típusát, melyre legalábbis oszlopok nélkül számos példát találni Szatmárban (ld. pl. Csaroda, Csengersima, Gacsály, Gyügye, Vetés, Zajta), a XIII. század második felére, a XIV. század első felére szokás datálni. Nem csúcsívvel, hanem félkörívvel lezárt nyílása e perióduson belül inkább a román korhoz köti a nagygéci kaput, de talán nem a legkorábbi évtizedekre. Azt sem zárhatjuk ki azonban, hogy építése már átcsúszott a 14. század elejére. 

A késő gótikus szentély részletmegoldásai mind ugyanabból a korszakból származnak. A teljesen orrtag nélküli, halhólyagformát is felhasználó mérművek 1500 körül, és az azt követő évtizedekben mutathatók ki a magyarországi építészetben.  A fecskefarkas boltindítás ugyan az 1480-as években már megjelent, de a Nagygécen látható, ennek félreértéséből keletkezett, provinciális ízű formák aligha készülhettek a századforduló előtt.  Ha az 1490-es évek vége elvileg szintén nem zárható ki, sokkal inkább a 16. század első két-három évtizedére mutatnak a szentélyben feltűnő reneszánsz formák is: a sekrestyeajtó keretprofilja és a szentségfülke. 

A XVI. század első harmadában bekövetkezett építkezés patrónusának vagy patrónusainak a meghatározásához nem ismert elegendő adat. Habár a XV. században a falu birtokosai közt kimutathatók a Becskiek, a Csákiak, a Daraiak, vagy a Drágfiak is, a XVI. század közepén a településnek már Becski István az egyedüli tulajdonosa. 

http://templomut.hu/hu/nagygec/26