Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Gyöngyös településerődítés

Gyöngyös mai területén napjainkra valójában nem maradt nyoma a települést övező kora-újkori városerődítménynek. Csupán a város mai utcahálózata őrzi nyomokban ennek bizonytalan alakját. Nyugaton ez feltehetően az észak-déli irányú Gyöngyös patakra támaszkodott, ami természetes védővonalként jelent meg, a keleti oldalon viszont északról dél-felé a mai Csárda utca, Dózsa György út, Koháry út, Országút utca, Kertész utca ívesen kanyarodó nyomvonalán haladva érhette el újra délen a patak medrét. Nem zárható ki az sem, hogy az erődítés a Gyöngyös patak túlsó, nyugati oldalára is átterjedhetett, illetve, mivel a patak több ágra is szakadt, az egyik legkülső ága egyben az erődítéshez kapcsolódva a vizesárok szerepét is betölthette. (...)

Elsőként a Pesty Frigyes féle helynévgyűjtésben utalnak a város kapuira, amelyek közül az utolsó 1842-ig állt fen, amikor lebontották. 1909-ben a Borovszky-féle monográfiában Török Kálmán utalt egy-két megjegyzéssel a város körüli erődítésre felsorolva a négy égtáj felé nyíló (Benei, Csapó, Tót(utcai) és Solymosi) kapukat, amelyek a városból kivezető utak nyomvonalába estek, valamint a kiegészítő Fény- és Kis-kaput. Az erődítéseknek már akkor sem volt látható maradványa, a kapuk elbontására a 19. sz. elején került sor. (...)

A 16–17. századi városerődítés nem volt szilárd építmény, sáncból, palánkfalból külső oldalán árokból állt, amely folyamatos megújításra szorult. (...)

Forrás: NOVÁKI GYULA – BARÁZ CSABA – DÉNES JÓZSEF – FELD ISTVÁN – SÁRKÖZY SEBESTYÉN - HEVES MEGYE VÁRAI AZ ŐSKORTÓL A KURUC KORIG, 72-73 oldal