Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Karlstein vára, németül Burg Karlstein, Karlstein an der Thaya faluban fekszik, Zwettl városától keletre, Alsó-Ausztria tartományban. Karlstein a Thaya folyó feletti magas sziklára épült, és először 1112-ben említik. Az első utalások a „Chadelstain” helyre a herzogenburgi kolostor  „Prima Fundacio” dokumentumában találhatók. 1390 és 1470 között a Truchessen von Grueb  család birtoka volt. Őket követte a Hauser család, majd később a Puchheim és a Van der Straaten család. Csehország és Ausztria határához közeli elhelyezkedése miatt a vár és környéke rengeteg konfliktus színtere volt Ottokár cseh királlyal, a huszitákkal és Corvin Mátyás magyar királlyal.

Karlstein a 16. századig szuverén volt, és különféle nemesi családok birtokolták.  Köztük volt a Truchseß és a Hauser is. 1576-tól a Puchheimerek birtoka volt. A reneszánsz kastéllyá való bővítés valószínűleg e  család alatt történt. A nyugati fronton nemrégiben feltárt 1595-ös dátum erre utal. A Puchheimek a Waldviertel legjelentősebb protestáns nemesei közé tartoztak. Saját prédikátoruk volt Karlsteinben.Miután az 1597-es waldvierteli parasztfelkelést leverték, annak vezetőjét, Andreas Schrembsert valószínűleg Karlstein várába zárták be,  mielőtt Waidhofen an der Thayában kivégezték. (Előtte a Bécsben tartott térgyaláson halálra ítélték) 1645-ben, a 30 éves háború alatt a várat svéd  csapatok ostromolták, de nem tudták elfoglalni. 1660-ban a várat a polgári lakosság menedékhelyéül jelölték ki.  1832-ben a kastélyt elhagyták, és lassan pusztulni kezdett.1880-tól óragyár is működött az épületben.

Bár a van der Straten gróf tulajdonában lévő épület lakhatatlan volt, 1914-től 1918-ig az üresen álló és lepusztult Karlstein várat   internálótáborként használták az Ausztria és Magyarország számára ellenséges  országokból érkező polgárok számára.  Itt tartották fogva a montenegrói vezérkarat is.

A Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1- jei megszűnése előtt és után a legfontosabb képviselői Német-Ausztriába menekültek ,ahol menedékjogot kaptak, és kezdetben a drosendorfi internálótáborban helyezték el őket .Ennek eredményeként Kun Bélát , Landler Jenőt , összesen mintegy 40 embert a várban gyűjtötték össze ,   ahol a magyar utódállam esetleges kiadatására vártak. Tervezett emberrablása kudarcot vallott. (Innen Kun Béla Oroszországba menekült) A kastélyban 1945 után ifjúsági szálló  működött, az 1960-as években pedig vendégház volt. 

Jelenleg Hanns és Brigitte Daum tulajdona, privát helyszín, nem látogatható.