Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Krumau am Kamp középkori vára a település feletti dombtetőn helyezkedik el, Alsó-Ausztriában, Krems-Land körzetében. Műemléki védelem alatt áll. Krumlovot már 1056-ban említik helyként. Abban az időben az Azzo von Hermannwiesen, akit a Kuenringerek  ősének tartanak, császári hűbérbirtokként kapott egy erdőt Chrumpenove mellett.A gyermektelen Anselm von Kuenring nevében IV.Lipót őrgróf  1141-ben a Zwettl-kolostornak adományozta ezt az erdőt. Testvére és utódja, II. Heinrich Jasomirgott herceg azonban érvénytelennek  nyilvánította az okiratot, és elkobozta Krumaut. Nem sokkal ezután fejedelmi várat emelt egy Kampschleife fölötti, részben  függőleges sziklán. Az erődítés építése állítólag II. Heinrich Jasomirgottig nyúlik vissza .  A folyó átkelőhelye miatt Krumau stratégiai fontosságú volt a herceg számára, és a központi Waldviertelben található Babenberg birtokok központja lett. 

1251-től 1276-ig a kastély II. Przemysl Ottokár cseh király tulajdona volt, Margaréta, az utolsó Babenberg II. Friedrich nővére pedig  életfogytiglani végkielégítésként Krumaut kapta,számos egyéb birtokával együtt, miután Ottokartól 1261-ben elvált. Margarete von Babenberg  1261-ben vonult vissza a kastélyba. Míg a tél nagyrészét valószínűleg Kremsben töltötte, a melegebb évszakokban a várban élt,  ahol 1267-ben meg is halt. Ezt követően Tazzo cseh nemes használta az épületet. II. Přemysl Ottokár király halála után(1278) a vár Habsburgoké lett.  I. Albrecht herceg elzálogosította Stephan von Maissaunak. Aki ideiglenesen kiterjedt birtokainak főhadiszállásává tette. IV. Ottó, az utolsó Maissauer, akit hazaárulással vádoltak, Krumau zálogaként elvesztette vagyonának nagy részét, de személyes tárgyként visszakapta.

1440-ben bekövetkezett halála után Krumaut 1601-ig folyamatosan jelzáloggal terhelték. 1522-ben az akkori zálogjogosult, Gregor Rauber a középkori várat élhetőbb palotává alakította át. Ennek ellenére a komplexum egyes részei már 1567-ben annyira leromlott állapotba kerültek, hogy az egyes várfalak a Kampba omlottak.

1601-ben az utolsó zálogjogosult, Gregorotzky Péter szabad birtokosként megvásárolta az uradalmat. Mátyás császár alatt sáfár volt.  Viszont harcos protestáns is. Mivel 1620-ban csatlakozott a lázadó Horner Bundhoz , birtokait II. Ferdinánd császár elkobozta.  A várat még ugyanebben az évben  elfoglalták Buquoy császári tábornok katonái. Gregorotzky veje, Sigmund von Megier vissza tudta szerezni a birtokot.

1620-tól 1790-ig tehát az új tulajdonosok a Megier család lett, akik felújíttatták a kastélyt (1668). Krumau és Dobra uradalmak egyesítése után a 18. század közepén a székhely az újonnan épült Wetzlas-kastélyba került, amelyet 1806-ban egyesítettek  a Gföhl-Jaidhof birtokkal, majd néhány évvel később az Allentsteig birtokkal. 1755 körül a család leszármazottai Kremsbe költöztek.Csak adminisztratív személyzet élt a várban, ami hamarosan az épület  elhanyagolásához vezetett. Megier utolsó örököse, 

Isabella von Ehrmann  még 1790 előtt eltávolította a használható alkatrészeket, például ablakokat, ajtókat és kályhákat eltávolították, és az Idolsberg-kastély díszítésére használták fel. 1790-ben eladta a szabályt gróf Josef Stiebar örökös mesterszakácsnak.Amikor ez utóbbinak 1806-ban csődöt kellett jelentenie, és Krumaut elárverezték, Sinzendorf herceghez került.

Őt csak az ingatlanok érdekelték, és bérbe adta a Krumau félig romos épületeit. A még lakható részeket átmenetileg szegényházként használták. A következő években a környező lakosság kőbányaként használta a helyszínt. A tetőszerkezet faanyaga  építő- és tüzelőanyagként szolgált. 1814-ben Heinrich Freiherr von Pereira-Arnstein megvásárolta Krumaut,  és a várrom egy részét újra lakhatóvá tették.  A többit hagyták pusztulni.

Ismét gyorsan cserélődnek a tulajdonosok: 1842-1876 Franz Ritter v. Andrae, 1876-tól Josefine v. Schrutek, 1907-től Alfred Spillmann, 1916-tól Gf. Gudenus, 1925-től Friedrich Schönburg-Waldenburg herceg. 

1929-ben a már romos kastélyt elzárták, és egészen a második világháborúig a Pozsonyi I. Takarékpénztárhoz tartozott.  1939-től a német hadsereg igazgatésa alá tartozott. 1942-tól Emmerich Woytil filmrendező tulajdona. 1953-ban tűz tönkretette a tetőszerkezetet. Ezt Alsó-Ausztria állam újította fel, amely 1959-ben szerezte meg  az épületet.

1976-ban a kastély visszakerült magántulajdonba.